Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-24 / 48. szám
A cirádás épületet kert ölelte körbe magyar iskola — az iskola költözött ide. Szinte testközelbe épült mellé az új iskola, a hatalmas ablakokon átvöröslik a salak téglaszíne. Leülök ismét a kúria elé és gondolkodom. Azon gondolkodom, hogy mit szólna mindehhez a nagys'úr odaátról. Vagy Máriássy Margit méltóságos asszony (aki bizony már méltósága volt), az országút mellett fekvő Okolicsányi-Máriássy féle kastély „úrnője". A siket vénasszony mily nagy kedvvel rikácsolt a szegény népre és mily leereszkedően dugdosta „alattvalóinak" kézcsókra méltóságos kacsóit! A kastély történetéről amúgy nem sok őrződött meg a Máriássyak levéltárában, egyik fő eligazítási pont a homlokzat fölirata: „Marcus Máriássy de Marcusfalva 1729". Mostani állapota nem valami fényes-pompás, tulajdonosa a bányamúzeum, de ideiglenesen a járási levéltár székhelyéül szolgál. A huncut vénasszony mindezeken talán csak somolvoqna; hiszen kas-Itt, ebben a kúriában reménytelen a nyugalom. Itt, ebben a kúriában fölöttébb ősz van. Enyészet és romlás. Romlottság. Csöndes, mélázó napsugár játszadozik az ablakokon. Leülök egy köre, talán innen is elég rálátással rendelkezem az összefüggésekre. Az elágazásnál egy kecske legelészik, szép harsányzöld még a fü; de lassan-lassan mintha közeledne az idő, mikor majd a levélszönyegtöl átlucskosodik a szőre. Mégis fölállok. A krónika tanúsága szerint egy virágzó Sajó menti magyar kisközségben vagyunk, Berzétén (Brzotín), mely egyike Gömör legrégebbi településeinek. És amelyik, mint a történelemkönyvek írják, sze(női2) lídszép kastélyokkal és kúriákkal rendelkezik. Milyen élet is folyhatott ezekben hajdanán? A kastélyok és kúriák többségét a márkusfalvi Máriássyak építették, akik még a XV. század folyamán kerültek itt birtokjogba és voltak a legnagyobb birtokosok egészen a múlt századig. Ezt a kúriát itt előttünk utoljára Rákosi Lajos és neje birtokolta; a cirádás épületet buján illatozó kert ölelte körbe, a kerítés benső oldalán vad kutyák vicsorítottak, csorgatták a nyálukat a bámész gyereksereg nagy ijedelmére. Mindennek a háború vetett véget; a nagyságos úrék egészen Németországig futottak a front előtt, de a nagyságos asszony már márciusban otthon volt; nem bírta tovább az idegenszagot. Végül is beköltözött Rozsnyóra (Roánava), szobalányával vett ott közösen szövetkezeti lakást, sírja ma is ott van a temetőben. Belököm a hátsó ajtót, betört ablakok, málló falak; előttem ürülékkupac, majdnem belétopok. Alig tudom kibetüzni a homlokzaton az apróbetüs feliratot; Státna chránená kultúrna pamiatka. A haldokló kúria majd beléroskad a tövét fölverő gazba. A sarokban legyek birkóznak egy barackmaggal, a díszes cserépkályha megborÄ^- iratlapokat sodor a
