Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-24 / 48. szám
Négyszemközt „ Vízkelet" jeligére Kedves Édesanya! Levelében azt panaszolja, hogy felnőtt gyermekeik nem úgy élnek, ahogyan azt Önök — a szüleik — elképzelték, s emiatt nagyon bánkódnak, és szerencsétlennek érzik magukat Régi igazság az, hogy a szülőnek a gyermeke mindig gyermek marad, vagyis akár húsz-, akár harmincéves — tehát önálló, felnőtt —, ~a szülő továbbra is változatlan szeretettel, aggodalommal követi sorsát, s azt szeretné, ha az ideálisan alakulna. Ön is tisztában van azzal, hogy fia és lánya felnőtt emberek, és a saját életüket szeretnék élni, férjével valahogy mégsem sikerül magukat beleélniük a kialakult helyzetbe. Mindkét gyermeke élettársi kapcsolatban él. ugyanis fia egy nála idősebb, gyermekes asszonnyal. Fia csak itt-ott jár haza, akkor sem beszél, nem érdeklődik az otthon történt dolgok, események iránt Azt írja. teljesen tanácstalanok, nem tudják, mitévők legyenek, hogyan reagáljanak erre az egész helyzetre. Megértem Önöket, hogy másképpen képzelték gyermekeik életét, hogy elveikkel, felfogásukkal nem tudják összeegyeztetni azt az életformát, amelyet gyermekeik választottak. Gyermekeik azonban felnőttek, kialakult nézeteik, értékrendjük van, feltételezhetően felelősen képesek mérlegelni cselekedeteiket, partnerükkel együtt berendezni közös életüket úgy, ahogyan azt ők megfe/e-Kihez forduljunk? N. B. Ipolysági (Sahy) olvasónk gyermektartási díj ügyében kér felvilágosítást. Ezt írja levelében: „Tizenkét évvel ezelőtt váltam el. akkor a volt feleségem havi keresete 1 545 Kés, az enyém pedig 2 555 Kés volt. Gyermekünkre, aki akkor 5 éves volt. a bíróság havi 400 Kés tartásdíjat állapított meg. Most hogy a lányunk 17 éves lett, és a gimnázium 3. osztályába jár, a volt feleségem kérte a tartásdíj felemelését 600 Kós-ra, aminek a bíróság csak részben tett eleget havi 550 Kós-ban állapította meg a tartásdíjat. Ezt a döntést nem tartom igazságosnak. Volt feleségem fizetése most 3 690 KCs, az enyém pedig havi 4 373 Kós. Én közben újra megnősültem, és van még két, 10 és 12 éves korban lévő gyermekem, és anyagilag támogatom özvegy édesanyámat, akinek kis nyugdíja van. Mostani feleségem havi fizetése 1 664 Kós. A bírósági ítéletet megfellebbeztem." A Családjogi törvény értelmében a kiskorú gyermekek eltartásáról a szülők képességeik és lehetőségeik szerint gondoskodnak. A tartásdíj megállapításánál a bíróság tekintetbe veszi a jogosult (a gyermek) indokolt szükségleteit is, amelyeket kora, egészségi állapota, érdeklődési köre, tanulmányai, sportolási és kulturális igényei szerint ítél meg. A tartásdíjról szóló bírósági döntéseket meg lehet változtatni, ha később a körülmények megváltoznak. A körülmények megváltozásának kell tekinteni a szülök keresetében beállott változásokat, újabb tartáskötelezettségüket, valamint azt is, hogy a gyermek időseb lett, a tanulmányait felsőbb fokú iskolában folylőnek tartják. Ha kapcsolatuk őszinte, kölcsönös szereteten, megbecsülésen alapszik, akkor igazán nincs okuk arra. hogy tragikusan fogják föl a dolgot, mégha Önök más nézetet vallanak is! Kedves Édesanya, levele higgadt, okos, biztos vagyok benne, hogy — bár tanácsomat kéri és várja — pontosan tisztában van férjével együtt azzal, hogyan is viszonyuljanak az említett dolgokhoz, miként viselkedjenek gyermekeikkel, azok élettársával szemben. Nincs semmi értelme annak, hogy szemrehányásokkal illessék őket, fogadják el a kialakult helyzetet tényként. Ne éreztessék velük a rosszallásukat, fiukkal, mikor otthon tartózkodik, beszélgessenek el az otthoni eseményekről, érdeklődjenek az ő élete, gondjai, munkája iránt. Kezdeményezzék Önök a beszélgetést, biztos vagyok benne, hogy próbálkozásuk előbb-utóbb eredményes tesz, ha fiuk látja, megértik őt s nem csak elutasítást, elítélést érez ki szavaiktól, viselkedésükből. Nem tudom, milyen az Önök kapcsolata gyermekeik élettársával, találkoznak, beszélgetnek-e velük. Mindenesetre az lenne a leghelyesebb, ha őket is elfogadnák, már csak gyermekeik kedvéért is. A szeretet legyen továbbra is az első helyen szőkébb és tágabb családjukban. S még azt sem tartom kizártnak, hogy idővel a fiatalok nézete is változni, alakulni fog, s talán éppen az Önök örömére. Sok erőt, türelmet kívánok tatja, s ezáltal indokolt szükségletei is megnövekedtek. Ezeknek az elveknek a figyelembevételével állapítja meg a bíróság a tartásdijat, és dönt a tartásdíj felemeléséről is. Jelen esetben az anya fizetése lényegesen emelkedett, de az apa fizetése is nagyobb lett, igaz, hogy neki még két további gyermeke eltartásáról is kell gondoskodnia. De a gyermek viszonyaiban is lényeges változások állottak be, egy 17 éves gimnazista szükségletei természetesen nagyobbak, mint ötéves korában voltak. Az anyánál a bíróság továbbra is tekintettel van a személyes gondoskodásra, amit a lánya nevelésére fordít. A fellebbezési bíróság ezen elvek és tények mérlegelése alapján fogja megítélni, hogy a havi 400 Kős tartásdíjat mennyivel kell felemelni, 50, 100 vagy 15Ó Kősval, hogy a kiskorú is részese legyen a szülők magasabb keresetének megfelelő magasabb életszínvonalnak. De a szülők magasabb keresete esetében sem lehet a tartásdíj összegét mechanikus kiszámítással meghatározni, mert a bíróság minden körülmény együttes figyelembevételével szabad mérlegeléssel állapítja meg azt az összeget, amely meggyőződése szerint a konkrét esetben a legméltányosabban fejezi ki a Családjogi törvényben lefektetett elveket. Az apa részéről az özvegy édesanyjának nyújtott anyagi segítséget a bíróság nem veszi tekintetbe, mert neki saját özvegyi nyugdíja van, s így nem szorul rá, hogy a fia eltartsa. Dr. Bertha Géza Élmények a játékhoz A kisgyermek fantáziája gazdagnak tűnik, holott nem gazdag, csak nagyon aktív. Nem is lehet gazdag a fantáziája, hiszen az elraktározott ismeret, tapasztalat, élmény, az, ami a fantázia alapját adja. A gyermek játékában a mindennapi élet eseményei kerülnek felszínre. Annak a gyermeknek, akinek sivár az élete, egyhangúak a napjai, akivel és aki körül nem történik semmi, játéka is sivár, egyhangú. A séta, a mese, a közös játék a mamával, papával, nagyszülővel, játszótárssal lendületet, újabb ötleteket jelent a gyermek játékában. Egy-egy nagyobb élmény újból és újból visszatér. A gyermek ragaszkodik élményeihez és azokhoz a személyekhez, akiktől az élményt kapta. Mór az egy év körüli babánál is tapasztalhatjuk, hogy meghatározott játékokat mindig ugyanazzal a személlyel játszik. A ritkábban látott nagymamával ott kezdi el a játékot, ahol a legutóbbi találkozásnál abbamaradt. Ölébe kérezkedik, és mikor felveszi, ugrálni kezd a térdén, mért a „hoc-hoc katona" játékot vele játszotta. Mutogat a mesekönyv felé, és várakozva néz a nagymamára, hogy újra és ugyanúgy, mint legutóbb, meséljen neki. A különböző emberi kapcsolatok változatos élményeket is jelentenek, amelyeknek felidézése mindig öröm. Nemcsak a kisbabánál van ez így, hanem a nagyobb gyermeknél is. Bizonyos játékokat csak meghatározott személlyel játszik. Édesapával épít, édesanyával fözöcskézik, nagymamával „kisbabát" játszik — így biztosit magának egy kis többletgyengédséget anélkül, hogy az „én már nagy vagyok biztonságát elvesztené. Szüksége van az otthon élményére különösen annak a kisgyereknek, aki a nap nagyobb részében gyerekek közt van. Amikor hazaérkezik, csak akkor kerül közvetlen kapcsolatba a felnőttek világával. A felnőtt életformájáról a gyerekeknek épített világban — a bölcsödében, óvodában egy az iskolai napköziben —, ahol elsősorban hasonló életkorú társakkal van együtt, kevés ismeretet szerez. Amikor hazaérkezik és engedjük, hogy részt vegyen a mi munkánkban, „segít" a szülőknek, és a „munka" játék a számára; új élményanyagot kap, olyat, amit csak otthon szerezhet meg: megismerkedhet a felnőttek tevékenységével. A segítés emellett fokozza önérzékelését is, hiszen a nagyok a felnőttek életének részesévé válik. Közelebb kerül a szülőkhöz, a közös tevékenység, a közös élmény a kapcsolatot mélyíti, és ez a kapcsolat az, aminek hiányát érzi egész nap, ha nem elégítjük ki legalább a hazaérkezéskor. A munka közben is lehet kapcsolatot tartani, főzőcskét, takarítást „játszani". Mennyi új ismeretet is szerez ilyenkor! Zöldségek, ételek nevét, elkészítési módokat, betekint a felnőtt világ rejtelmeibe. Lehet, hogy a közös ténykedés lassúbbá teszi a munkát, de sokkal kevésbé, mintha a szobába terelt gyerek percenként vissza-Fotó: GÁGY0R ALÍZ hívja a mamát, vagy kijön, és nyafogva lábatiankodik körülötte. Az élményeket azonban nemcsak megszerezni, de megosztani is akarja azokkal, akik fontosak számára. Közölni akarja, hogy mi történt vele napközben: az egész nap felhalmozódott jó és rossz élményt rendezni akarja. Az iskolás mesél, beszámol az egész napjáról. Nekünk sokszor lényegtelennek tűnő, de neki fontos eseményekről. A bölcsödés és az óvodás kisgyerek elsősorban a játék közben vagy a játék közvetítésével közöl. Szüksége van erre a csendes, nyugodt játékra az egész nap fárasztó zaklatottsága után. Az élményeket is meg kell emészteni! Tévedünk, amikor azt gondoljuk, hogy a bölcsődéből, az óvodából hazaérkező kisgyerek csak azért járkál nyűgösen utánunk, mert fáradt, és legjobb, ha mielőbb ágyba kerül. Részben valóban fáradtság miatt nyűglődik, de csak részben! Rosszkedvének oka az is, hogy nem adunk lehetőséget arra, hogy „kibeszélje" magét! Az egész napi izgalmas közösségi játékok után most szüksége van a csendes, meghitt félrevonulásra, együtt játszásra a szülőkkel. Gondoljunk csak arra, hogy mi felnőttek is a napközben felmerült gondokat és örömöket elmeséljük otthon, mert ha nem beszélhetünk arról, hogy mi történt velünk a nap folyamán, nyugtalan és zaklatott az alvás. A kisgyermek, amikor az óvónéni szerepét ölti fel, és velünk játszik óvodát, tulajdonképpen „elmeséli" a nap eseményeit. Megismételve az élményt, csökken az izgalma. Emellett azt is be akarja mutatni, amit megtanult: megismételve rögzíti az ismereteket, és learatja a szülők elismerését is. A felgyülemlett sok élmény nem vezet játékhoz, ha ellenséges vagy rideg a hangulat: ha bármihez kezd, mindig útban van, ha mindig előírják, hogy mit csináljon, miért csinálja, vagyis ha megfosztják a játékot egyik leglényegesebb elemétől, a szabadság örömétől. Ilyenkor szegényessé, egyhangúvá válik a játék. K. H. A.
