Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-24 / 48. szám
\ A SZOVJETUNIÓRÓL? A „Mit tud a Szovjetunióról?" cimü vetélkedőbe én is örömmel kapcsolódtam be, s bár Fortuna nem fogadott kegyeibe, cseppet sem bánkódom miatta. Nekem eddig nem volt szerencsém a Szovjetunióban járni, családtagjaim közül azonban már sokan megfordultak a baráti ország különböző tájain. Élménybeszámolóikat mindig örömmel hallgattam, s talán egyszer majd nekem is alkalmam nyílik eljutni a Szovjetunió valamely részére. Bizonyára nem én leszek az egyedüli az olvasók közül, aki örömmel fogadta ezt a vetélkedőt. Lehet és talán szükséges is, hogy mindennapi rohanásaink után aktív pihenésként ezt a módját válasszuk ismerteink gyarapításának, oly kevés szabad időnk hasznos eltöltésének. Rá semmiképpen sem fizetünk. Bernáthné H. Irén, Stúrovo Nekem nagyon sok szép élményem van a Szovjetunióvar kapcsolatban. Először 1972- ben voltam Picundán, Szocsiban és a Kaukázusban lévő Rica tengerszemnél, ami nagyon tetszett. Ezt felülmúlta a Kaukázuson túli köztársaságokban tett utazásom élménye. Végigjártam a forróvizek városát, a grúz Tbiliszit, lebilincselő volt az Ararát, a számtalan szökőkút városa, Jereván, de felejthetetlen élményt nyújtott Moszkva a Leninheggyel és az ősi Kremllel is. Április elején férjemmel kéthetes szakszervezeti üdülésen voltunk a Krim-félszigeten, a Jaltától pár kilométerre lévő Druzsba szakszervezeti üdülőben. Az impozáns, kör alakú, 400 férőhelyes üdülőt szovjet és csehszlovák építők közösen készítették s közösen is használják. A vetélkedőben felismertem azokat a helyeket, ahol már személyesen is jártam. Ez külön élmény volt számomra. Baráth Ilona, Nagymagyar (Zlaté Kíasy) Személyes élmény ezidáig nem fűz a Szovjetunióhoz, hacsak a baráti levelezést nem számítom annak, mely az alapiskola felső tagozatától a gimnázium évein át tartott. Sajnos, a felnőtté válással ez a szép levelezés abbamaradt, de a levelek százai, a képeslapok és az apróbb emléktárgyak nem hagyják feledni ezt a baráti kapcsolatot. A verseny megfejtéséhez, a köztársaságok felismeréséhez a földrajzi és gazdasági ismereteim, filmek, tv-müsorok, újságcikkek nyújtottak segítséget. A „Mit tud a Szovjetunióról?" vetélkedő vitathatatlanul bővítette ismereteimet a Szovjetunió köztársaságaival kapcsolatban. Póda Zsuzsanna, Dunaszerdahely (Dunajská Streda) * Én még csak az alapiskola nyolcadikos tanulója vagyok, de a „Mit tud a Szovjetunióról?" vetélkedőbe én is bekapcsolódtam. Júliusban három hétig a nemzetközi pionírtáborban voltam a Szaratov melletti Balakovo városban. Bratislavából vonattal utaztunk, az első megállónk Moszkva volt. Autóbuszszál körutat tettünk ebben az óriási városban; voltunk a Vörös téren, a Kremlben, F>upák Erika, a hurbanovói Me teor áruház eláru sitónője. — A napi munka után fá radtan megyek haza, két kis gye rekem nevelése is sok fáradsággal jár. Esténként szeretem a csendet. Ilyenkor férjemmel együtt olvasgatunk, rejtvényt fejtünk. Férjem hetente vásárolja a Nő t, a Hét-et, a Slovenká-t és a Mladé rozlety-t. Ha csak lehet minden rejtvényt megfejtünk. Ez jó szórakozás és közben sokat is tanulunk. Hiszen a kérdésekre a választ néha könyvekből, régi újságokból keressük ki. Nyertem már az idén egy pályázatot, azt a Hlas ludu, a Sport és a rádió hirdette meg. A „Mit tud a Szovjetunióról?" című versenyre a válaszok helyességét a Szovjetunió cimü útikönyvben és újságokban ellenőriztük. Sok mindent megjegyeztem az olvasottakból. Pupák Erika 25 éves. Vágya, hogy minél több ideje legyen családjára, gyerekeire. Azt mondja, híreket nem nagyon olvas, jobban szereti a szórakoztató írásokat. —esi— Bakos József demői (Drnava) lakos, a Kelet szlovákiai Vasmű méhészkei (Vce láre) kőbányája nak művezetője — Hobbim a rejtvényfejtés, meg a sport. Fi atalabb koromban aktívan asztaliteniszeztem, járási ifjúsági bajnok voltam. Erre már, sajnos, nincs időm. Olvasni is nagyon szeretek, de mivel két műszakra járok, meg a képviselő testületi és a pártbizottsági munka is sok időmet elvesz, gyakran előfordul, hogy egy hétig hordom a táskámban a folyóiratokat. A Nő-t én vásárolom minden héten feleségemnek, aki ápolónő és három műszakban dolgozik. Nyertem már pályázatot a Magyar Rádióban, a Csehszlovák Rádió magyar adásában, a Csehszlovák Televízióban, a Startban és a Szovjetbarátban. A családi könyvtár nagy részét nyereménykönyvek képezik, szeretek vetélkedőkben, fejtörő versenyekben részt venni. Biztatom a gyerekeket is a fejtörők megfejtésére. —esi— Mery Júlia a nagymagyari (Zla té Klasy) művelő dési központ igazgatónője. — Számított arra, hogy esetleg nyerni is fog? — Képzelje, számítottam. Megálmodtam az egyik éjjel. Mondtam is akkor a kolléganőknek, én most valahol valamit nyerni fogok. Januártól vagyok ennek a nagy központnak az igazgatója. Azelőtt 21 évig tanítottam. Azért vállaltam el ezt a megbízatást, mert mindig is nagyon vágytam arra, hogy úgymond kultúrát csináljak. — Hát akkor most gratulálunk ehhez a sikerhez. Reméljük, a többi se várat már sokáig magára. — Reméljük. Imádok versenyezni. Nekem az ilyesmi hobbi. A Szovjetunió meg külön érdekel. Jártam is már ott egyszer. Most, amikor mindenki Moszkvára figyel, meg külön izgalmas az egész. —szy— megnéztük a Lomonoszov egyetemet, a moszkvai Nagyszínházát és sok más nevezetes helyet. Este utaztunk tovább Balakovoba. A táborban nagyon jól éreztem magam, sok barátra találtam a szovjet pionírok között. Sokat kirándultunk, fürödtünk, hajóztunk a Volga folyón. A három hét nagyon hamar eltelt, amikor eljött a hazautazás ideje, könynyes szemmel búcsúztunk egymástól. Azóta már sok levelet Írtam és kaptam is. Mindig nagy szeretettel fogok emlékezni a balakovói táborban töltött szép napokra. Menyhárt Miriam, Nővé Mesto nad Váhom Idősebb korom ellenére is nagyon örültem a Szovjetunióról szóló vetélkedőnek. Édesapám még gyermekkoromban felkeltette érdeklődésemet a Szovjetunió iránt. Sok-sok szép nótát hagyott ránk az ott töltött éveiről. Az apósom moldáviai születésű volt, az első világháborútól élt itt. Ö is sokat beszélt a szovjet népről, sok szépet hallottam tőle a moldáviai emberekről. Mindez arra ösztönzött, hogy bekapcsolódjak a versenybe, melynek minden fordulóját szenvedélyes kíváncsisággal vártam. Ez a várakozás változatossá tette napjaimat. Jandosek Mária, Stúrovo Az én érdeklődésem nagyon régen kezdődött a Szovjetunió iránt, mivel édesapánk az első világháborúban négy évet töltött orosz fogságban. Nagyon sokat beszélt az orosz vidékről, népről, amelyet nagyon barátságosnak, emberszeretőnek tartott. Irkutszkban töltötte a fogságot, s elbeszélései kíváncsivá tettek minket a táj iránt, de csak a második világháború után volt módunkban könyv, újság, majd később a tévé által ismerkedni vele. A hatvanas évek végén beiratkoztam egy levelező klubba és a világ igy kitárult előttem, 22 államban találtam levelező partnerra. Képeslapokat gyűjtöttem, és legnagyobb örömömre Irkutszkból is akadt levelező partnerem. Később az ismerőseim, barátaim is küldtek képeslapokat a Szovjetunióból. Ilyenkor mindig megnéztem a térképen, hol van az a köztársaság, város, ahonnan a képeslap jött. Amikor a vetélkedő elkezdődött, akkor is a térképet vettem elő először. Majd a Szovjetunióból való képeslapjaim, a lexikonjaim segítettek felismerni a köztársaságot. Ez év júliusában aztán az a meglepetés ért, hogy férjem egy állami kitüntetés mellé kétszemélyes beutalót kapott a Szovjetunióba. Előbb vissza akartuk utasítani, mert nem vagyunk már a legfiatalabbak, az utazás terhes számunkra, de aztán győzött bennünk a lelkesedés. Felejthetetlen élményeink maradtak arról a két hétről, boldogan barátkoztunk a képeslapokról jól ismert városokkal. Nagyon sok mindenről tudnék még Írni, hiszen minden mozzanat belevésődött emlékezetembe. erősítve a Szovjetunióhoz fűző barátságot. Bányász Ida, Lice (.LicinceI
