Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-17 / 47. szám

figyelmeztetgetni kell a fürdőzőket, hogy ne ugráljanak fejest csónakból, ne rohanja­nak a vízbe felhevülten. ne engedjék egye­dül messzire bemenni a gyerekeket. Sok­szor vannak konfliktusaink is, mert a fürdő­­zök azt hiszik, befizették a négy korona belépőt, és már azt csinálhatnak, amit akarnak. Pedig nem csupán a saját életü­ket kockáztatják. Nagyon nehéz vigyázni ennyi emberre. A legkomolyabb problémát azok okozzák, akik a felfrissülést csak a jó hideg sör társaságában tudják elképzelni. Ha valaki részegen indul a vízbe, sokkal merészebb, sokkal többre becsüli a képes­ségeit, és rögtön megvan a baj. A felnőttek fulladozásánál tíz esetből kilencben az al­kohol a bűnös. Nem régen is alig tudtunk megfékezni egy vidám csónakázó társasá­got. Hat részeg felnőtt préselödött a csó­nakba és még négy gyereket is magukkal vittek. Ha felborulnak, saját maguk sem menekültek volna meg, nemhogy a gyere­kek! — A gyerekekkel kevesebb a problé­mánk, mert nem mennek annyira mély vízbe és mindig vannak a közelben bará­tok, játszótársak, akik rögtön kiabálnak, ha valami baj van. — Megszoktuk, hogy az emberek általában fukarkodnak a köszö­nettel, de hogy valaki még az élete meg­mentéséért sem mond köszönetét, az már szinte lehetetlen. Pedig ez is gyakran meg­történik! Persze a részegek általában nem is tudatosítják, hogy mi történt, de nem­csak róluk van szól A múltkor egy kisfiú fuldokló» a vízben. A barátja kérte kétség­­beesetten a segítségünket. Kihúztuk a kis­fiút, aztán elindultunk a szüleit felkutatni. A mérnök apuka kiabált, szinte nekünk tett szemrehányást, s azzal „érvelt", hogy ö nem küldte a vízbe a gyereket. Sokszor kitűnő sportolók is a víz áldozataivá válnak, vagányságból a víz alá buknak, aztán többé a felszínre sem kerülnek. Az idén . történt egy hasonló szerencsés kimenetelű eset. Már hét óra is elmúlt, csomagoltunk és éppen hazafelé indultunk, amikor egy ki­sportolt fiatalemberre lettem figyelmes. Szépen összerakta a parton a ruháját, gon­dosan összekötözte a cipőjét, aztán fogta az egyik kezébe a kis batyut és bele a vízbe. Erőteljes, gyakorlott csapásokkal úszni kezdett egy karral, a másik kezében a ruháit tartotta a feje felett. Na, ezt megvá­rom, gondoltam, s valóban, a tó közepe felé láttam, hogy a ruhát tartó kéz süllyed, már a ruhák is a víz alatt vannak, s bajno­kunk nem halad, csak kapálódzik, a feje is lebukik. Gyorsan csónakba vágtuk magun­kat és feléje vettük az irányt. Végkimerü­lésben húztuk a csónakba. Persze, fél kéz­zel átúszni a tavat — voltak már ilyen vagányok! A Fűzik családban egész nyáron csakis a tó a beszédtéma. Nagyobbik fiukba talán túlzottan is belenevelték a víz veszélyeit, mert amikor megtanult úszni, még akkor is félt a víztől. Most kilencéves, a kezdeti nehézségeket régen elfelejtette, kitűnő úszó és a Slovan testnevelési egyesület jachtklubjában versenyszerűen vitorlázik. — Nem is akárhogyan — mondja büsz­kén az apja —, a szlovákiai bajnokságokon harmadik helyezést ért el a barátjával. A kicsi még pici, másfél éves, de már úszni tanul. Játék formájában már mögötte vannak az első úszópróbálkozások. Lehet, hogy a jövő életmentője paskolja apró kezével a habokat... M. PLEVA ÉVA Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN Béketalálkozó Október végén került sor a bratislavai nők találkozójára, amelyet az SZNSZ váro­si bizottsága szervezett a II. kerülettel közösen. A város nőszervezeti tagjainak képiviselői azzal a céllal gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a nők moszkvai világkongresszusáról, valamint az NDNSZ IX. kongresszusáról, amelyet ez év júni­usában tartottak meg. A találkozó vendége volt Elena Litvajo­­vá, az SZNSZ KB elnöke, aki beszédében méltatta a kongresszus jelentőségét, s személyes élményeiről, benyomásairól is beszámolt a jelenlevőknek. A nők világ­kongresszusán 1 005 nemzeti nőszerve­zet, szakszervezet, ifjúsági szövetség, val­lási, ökológiai és más szervezetek és moz­galmak képviselői, továbbá 102 regionális és nemzetközi szervezet küldöttei vettek részt. A kongresszus a haladó nőmozga­lom kiemelkedő eseményévé vált, nem­csak a küldöttek száma miatt, hanem az ott folytatott komoly tárgyalásokat te­kintve is. A küldöttek nyolc bizottságban vitatták meg a legfontosabb kérdéseket, huszonöt kerekasztal-beszélgetésen fej­tették ki nézeteiket. Napirenden szerepelt többek között a béke és a leszerelés kérdése, a nők egyenjogúsága, a család szerepe, a munkához való jog, a nők társa­dalomban betöltött szerepe stb. A kong­resszus jelentőségét fokozta az a tény is, hogy a küldöttekhez szólt az SZKP KB főtitkára, Mihail Gorbacsov, elismerve a békéért folytatott harcukat. Elena Litvajová a bratislavai nők talál­kozóján egyebek között hangsúlyozta, hogy ez a találkozó is jó alkalom arra, hogy a nők kifejezzék békevágyukat, tá­mogassák a világ békemozgalmait. Ez a város nőszervezeti tagjainak aktív hozzá­járulása a „Nők harca a békéért és lesze­relésért" naphoz, amelyet az NDNSZ kez­deményezésére tartanak meg minden év­ben október 25-én. A kongresszus eredményei további munkára ösztönzik a nőszervezeti tago­kat, a város tagsága is számos rendez­vényt készít elő. Folytatják a barátságes­tek szervezését, amelyeken a nálunk élő szovjet, kubai és vietnami nőket látják vendégül, elbeszélgetve velük életükről, munkájukról. Továbbra is segítik a fejlődő államokat, anyagi támogatást nyújtva az ott élőknek. A kongresszusra készülve a bratislavai nők is bekapcsolódtak a Kilenc virág a békéért és a szolidaritásért akció­ba, de tevékenységük a kongresszus utáni időszakban sem lanyhul. Terveik közt sze­repel környezetszépítés, mezőgazdasági munka, s be akarják vonni az alapszerve­­zetek munkájába a lakótelepeken élő nő­ket is. A bratislavai nők béketalálkozójának résztvevői mindnyájan megegyeztek ab­ban, hogy nekik is kötelességük szót emelni a békéért, lehetőségeik szerint rész venni a békeharcban. —tha— PRIKLER LÁSZLÓ felvétele — Út a munkás szívéhez— Lapunk 26. számában riportot közöltünk királyhelmeci (Kráf. Chlmec) Novy domov bútorgyárról. Riportereink tapasztala­taira levélben reagált az üzem igazgatója. Beleegyezésével közöljük állásfoglalását — rövidített formában. Pontosítani szeretnék néhány információt amelyet szerkesztőjük üzemünkben a munkásokkal, egy vezető dolgozóval és a szakszer­vezeti alapszervezet elnökével folytatott beszélgetése során szer­zett. A túlórák aránya a ledolgozott órák számához viszonyítva _ összehasonlítva más üzemekkel a mi gyárunkban a legkisebb. Lehetséges viszont, hogy néhány elvtársnő aktívabban dolgozik, és eredményt kell felmutatnia azok helyett a dolgozók helyett is, akik nem teljesítik a feladataikat, és nem túlóráznak. A bérezésben előforduló hiányosságokat, amelyeket az okozott, hogy nem teljesítettük a 80—85-ös években a gazdasági terveket, az átlag keresetek kiegyenlítésével meg kell szüntetnünk, össz­hangban a termelés és a munkatermelékenység növelésével. Ami a prémiumokkal kapcsolatos megjegyzést illeti: májusban leállítottam a prémiumok kifizetését miután a szóba nforgó részleg nem teljesítette az egyik mutatót. A lemaradás behozása után, augusztusban kifizettük a prémiumokat.--------------------VISSZHANG--------------------------1 A műhelyekben a rendrakás kérdése nem az üzemvezetőség dolga, a munkások hozzáállásán is múlik ez, munkaidejük beosz­tásakor ez is tekintetbe van véve. A dolgozó a Munka Törvény­­könyve szerint munkavédelmi és tűzbiztonsági okokból is köteles rendet tartani a munkahelyén. A riportban elhangzott, hogy kikergettem a munkásokat az előcsarnokból. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy csupán nyomatékosan figyelmeztettem a mun­kásokat a munkaidő teljes kihasználására, mert az az igazság, hogy előbb befejezik a munkát és a porta előtt ál/dogállnak, várakoznak az autóbuszra. Megemlítem még, hogy ha az üzem igazgatója 12 órát lenne benn a gyárban, akkor sem tudna megoldani minden panaszt, gondot. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a lapjukban közölt cikk hozzájárult ahhoz, hogy néhány olyan intézkedést hozzunk, amely a renddel, a munkaidő jobb kihasználásával kapcsolatos, a munkához való megfelelő hozzáállás kialakítását segíti elő. Állás­pontomat elmondtam a termelési értekezleteken, megmagyarázva néhány helytelen nézetet is. Részlet ONDRÁS STEFAN mérnöknek, a Novy domov bútorgyár királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) üzeme igazgatójának leveléből Vetélkedőnk utolsó, 15. fordulójának he­lyes megfejtése: Grúzia. Lakosainak száma: 5,2 millió. Fővárosa: Tbiliszi. Sorsolással ajándéktárgyat nyert: Gányovics Erika királyfiakarcsai (Kráf Kraéany). Lados Károlyné losonci (Lucenec) és Halgas Ildikó kulcsodi (KTúcovec) olvasónk. Azok az olvasóink, akik vetélkedőnk mind a 15 fordulójában helyes választ adtak, be­kerültek a központi sorsolásba. A szerencsés nyertesek nevét, a velük való beszélgetést és a vetélkedőre beérkezett olvasói véleménye­ket lapunk következő számában közöljük. (nŐ6)

Next

/
Thumbnails
Contents