Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-17 / 47. szám
figyelmeztetgetni kell a fürdőzőket, hogy ne ugráljanak fejest csónakból, ne rohanjanak a vízbe felhevülten. ne engedjék egyedül messzire bemenni a gyerekeket. Sokszor vannak konfliktusaink is, mert a fürdőzök azt hiszik, befizették a négy korona belépőt, és már azt csinálhatnak, amit akarnak. Pedig nem csupán a saját életüket kockáztatják. Nagyon nehéz vigyázni ennyi emberre. A legkomolyabb problémát azok okozzák, akik a felfrissülést csak a jó hideg sör társaságában tudják elképzelni. Ha valaki részegen indul a vízbe, sokkal merészebb, sokkal többre becsüli a képességeit, és rögtön megvan a baj. A felnőttek fulladozásánál tíz esetből kilencben az alkohol a bűnös. Nem régen is alig tudtunk megfékezni egy vidám csónakázó társaságot. Hat részeg felnőtt préselödött a csónakba és még négy gyereket is magukkal vittek. Ha felborulnak, saját maguk sem menekültek volna meg, nemhogy a gyerekek! — A gyerekekkel kevesebb a problémánk, mert nem mennek annyira mély vízbe és mindig vannak a közelben barátok, játszótársak, akik rögtön kiabálnak, ha valami baj van. — Megszoktuk, hogy az emberek általában fukarkodnak a köszönettel, de hogy valaki még az élete megmentéséért sem mond köszönetét, az már szinte lehetetlen. Pedig ez is gyakran megtörténik! Persze a részegek általában nem is tudatosítják, hogy mi történt, de nemcsak róluk van szól A múltkor egy kisfiú fuldokló» a vízben. A barátja kérte kétségbeesetten a segítségünket. Kihúztuk a kisfiút, aztán elindultunk a szüleit felkutatni. A mérnök apuka kiabált, szinte nekünk tett szemrehányást, s azzal „érvelt", hogy ö nem küldte a vízbe a gyereket. Sokszor kitűnő sportolók is a víz áldozataivá válnak, vagányságból a víz alá buknak, aztán többé a felszínre sem kerülnek. Az idén . történt egy hasonló szerencsés kimenetelű eset. Már hét óra is elmúlt, csomagoltunk és éppen hazafelé indultunk, amikor egy kisportolt fiatalemberre lettem figyelmes. Szépen összerakta a parton a ruháját, gondosan összekötözte a cipőjét, aztán fogta az egyik kezébe a kis batyut és bele a vízbe. Erőteljes, gyakorlott csapásokkal úszni kezdett egy karral, a másik kezében a ruháit tartotta a feje felett. Na, ezt megvárom, gondoltam, s valóban, a tó közepe felé láttam, hogy a ruhát tartó kéz süllyed, már a ruhák is a víz alatt vannak, s bajnokunk nem halad, csak kapálódzik, a feje is lebukik. Gyorsan csónakba vágtuk magunkat és feléje vettük az irányt. Végkimerülésben húztuk a csónakba. Persze, fél kézzel átúszni a tavat — voltak már ilyen vagányok! A Fűzik családban egész nyáron csakis a tó a beszédtéma. Nagyobbik fiukba talán túlzottan is belenevelték a víz veszélyeit, mert amikor megtanult úszni, még akkor is félt a víztől. Most kilencéves, a kezdeti nehézségeket régen elfelejtette, kitűnő úszó és a Slovan testnevelési egyesület jachtklubjában versenyszerűen vitorlázik. — Nem is akárhogyan — mondja büszkén az apja —, a szlovákiai bajnokságokon harmadik helyezést ért el a barátjával. A kicsi még pici, másfél éves, de már úszni tanul. Játék formájában már mögötte vannak az első úszópróbálkozások. Lehet, hogy a jövő életmentője paskolja apró kezével a habokat... M. PLEVA ÉVA Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN Béketalálkozó Október végén került sor a bratislavai nők találkozójára, amelyet az SZNSZ városi bizottsága szervezett a II. kerülettel közösen. A város nőszervezeti tagjainak képiviselői azzal a céllal gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a nők moszkvai világkongresszusáról, valamint az NDNSZ IX. kongresszusáról, amelyet ez év júniusában tartottak meg. A találkozó vendége volt Elena Litvajová, az SZNSZ KB elnöke, aki beszédében méltatta a kongresszus jelentőségét, s személyes élményeiről, benyomásairól is beszámolt a jelenlevőknek. A nők világkongresszusán 1 005 nemzeti nőszervezet, szakszervezet, ifjúsági szövetség, vallási, ökológiai és más szervezetek és mozgalmak képviselői, továbbá 102 regionális és nemzetközi szervezet küldöttei vettek részt. A kongresszus a haladó nőmozgalom kiemelkedő eseményévé vált, nemcsak a küldöttek száma miatt, hanem az ott folytatott komoly tárgyalásokat tekintve is. A küldöttek nyolc bizottságban vitatták meg a legfontosabb kérdéseket, huszonöt kerekasztal-beszélgetésen fejtették ki nézeteiket. Napirenden szerepelt többek között a béke és a leszerelés kérdése, a nők egyenjogúsága, a család szerepe, a munkához való jog, a nők társadalomban betöltött szerepe stb. A kongresszus jelentőségét fokozta az a tény is, hogy a küldöttekhez szólt az SZKP KB főtitkára, Mihail Gorbacsov, elismerve a békéért folytatott harcukat. Elena Litvajová a bratislavai nők találkozóján egyebek között hangsúlyozta, hogy ez a találkozó is jó alkalom arra, hogy a nők kifejezzék békevágyukat, támogassák a világ békemozgalmait. Ez a város nőszervezeti tagjainak aktív hozzájárulása a „Nők harca a békéért és leszerelésért" naphoz, amelyet az NDNSZ kezdeményezésére tartanak meg minden évben október 25-én. A kongresszus eredményei további munkára ösztönzik a nőszervezeti tagokat, a város tagsága is számos rendezvényt készít elő. Folytatják a barátságestek szervezését, amelyeken a nálunk élő szovjet, kubai és vietnami nőket látják vendégül, elbeszélgetve velük életükről, munkájukról. Továbbra is segítik a fejlődő államokat, anyagi támogatást nyújtva az ott élőknek. A kongresszusra készülve a bratislavai nők is bekapcsolódtak a Kilenc virág a békéért és a szolidaritásért akcióba, de tevékenységük a kongresszus utáni időszakban sem lanyhul. Terveik közt szerepel környezetszépítés, mezőgazdasági munka, s be akarják vonni az alapszervezetek munkájába a lakótelepeken élő nőket is. A bratislavai nők béketalálkozójának résztvevői mindnyájan megegyeztek abban, hogy nekik is kötelességük szót emelni a békéért, lehetőségeik szerint rész venni a békeharcban. —tha— PRIKLER LÁSZLÓ felvétele — Út a munkás szívéhez— Lapunk 26. számában riportot közöltünk királyhelmeci (Kráf. Chlmec) Novy domov bútorgyárról. Riportereink tapasztalataira levélben reagált az üzem igazgatója. Beleegyezésével közöljük állásfoglalását — rövidített formában. Pontosítani szeretnék néhány információt amelyet szerkesztőjük üzemünkben a munkásokkal, egy vezető dolgozóval és a szakszervezeti alapszervezet elnökével folytatott beszélgetése során szerzett. A túlórák aránya a ledolgozott órák számához viszonyítva _ összehasonlítva más üzemekkel a mi gyárunkban a legkisebb. Lehetséges viszont, hogy néhány elvtársnő aktívabban dolgozik, és eredményt kell felmutatnia azok helyett a dolgozók helyett is, akik nem teljesítik a feladataikat, és nem túlóráznak. A bérezésben előforduló hiányosságokat, amelyeket az okozott, hogy nem teljesítettük a 80—85-ös években a gazdasági terveket, az átlag keresetek kiegyenlítésével meg kell szüntetnünk, összhangban a termelés és a munkatermelékenység növelésével. Ami a prémiumokkal kapcsolatos megjegyzést illeti: májusban leállítottam a prémiumok kifizetését miután a szóba nforgó részleg nem teljesítette az egyik mutatót. A lemaradás behozása után, augusztusban kifizettük a prémiumokat.--------------------VISSZHANG--------------------------1 A műhelyekben a rendrakás kérdése nem az üzemvezetőség dolga, a munkások hozzáállásán is múlik ez, munkaidejük beosztásakor ez is tekintetbe van véve. A dolgozó a Munka Törvénykönyve szerint munkavédelmi és tűzbiztonsági okokból is köteles rendet tartani a munkahelyén. A riportban elhangzott, hogy kikergettem a munkásokat az előcsarnokból. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy csupán nyomatékosan figyelmeztettem a munkásokat a munkaidő teljes kihasználására, mert az az igazság, hogy előbb befejezik a munkát és a porta előtt ál/dogállnak, várakoznak az autóbuszra. Megemlítem még, hogy ha az üzem igazgatója 12 órát lenne benn a gyárban, akkor sem tudna megoldani minden panaszt, gondot. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a lapjukban közölt cikk hozzájárult ahhoz, hogy néhány olyan intézkedést hozzunk, amely a renddel, a munkaidő jobb kihasználásával kapcsolatos, a munkához való megfelelő hozzáállás kialakítását segíti elő. Álláspontomat elmondtam a termelési értekezleteken, megmagyarázva néhány helytelen nézetet is. Részlet ONDRÁS STEFAN mérnöknek, a Novy domov bútorgyár királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) üzeme igazgatójának leveléből Vetélkedőnk utolsó, 15. fordulójának helyes megfejtése: Grúzia. Lakosainak száma: 5,2 millió. Fővárosa: Tbiliszi. Sorsolással ajándéktárgyat nyert: Gányovics Erika királyfiakarcsai (Kráf Kraéany). Lados Károlyné losonci (Lucenec) és Halgas Ildikó kulcsodi (KTúcovec) olvasónk. Azok az olvasóink, akik vetélkedőnk mind a 15 fordulójában helyes választ adtak, bekerültek a központi sorsolásba. A szerencsés nyertesek nevét, a velük való beszélgetést és a vetélkedőre beérkezett olvasói véleményeket lapunk következő számában közöljük. (nŐ6)
