Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
Marie Kabrhe/ová szívélyes beszélgetés közben a küldöttekkel je hangsúlyozta ezzel a témával kapcsolatban : „A nők idei világkongresszusának szánt nagy figyelem egyrészt a helyszínnek, Moszkvának volt köszönhető. És hogy valóban élénk volt itt a párbeszéd, azt is az bizonyítja, hogy sokan nem jutottak szóhoz időhiány miatt. A kongresszuson elkezdődött párbeszédet pedig folytatni kell, és erre a célra az eddiginél jobban ki kell használni az NDNS2 lapját is, amely bizony nem nevezhető éppen a legjobbnak. Talán azért is, mert a beérkező cikkek írói többnyire a hagyományos, jól bevált módszert alkalmazva tudósítanak, vagyis írnak a vívmányokról, de a javítanivalókról már kevésbé, Így a lap nem szolgálja hatékonyan azt a célt, amire hivatott: a kölcsönös tájékozottság elmélyítését A sokoldalú érzelmi nevelésért A nölapoknak a fiatal nők nevelésében betöltött szerepe volt a tanácskozás második, s mondhatni átfogó témája. Nem véletlen, hogy ez a téma összefonódott az elsővel csakúgy, mint a harmadikkal, amely a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója kapcsán foglalkozott az újságírás, elsősorban a nőlapok mai feladataival. Nem véletlen ez a szoros összefonódás, hiszen a szocialista társadalom fejlődése a vívmányok mellett olyan problémákat is a felszínre hozott a nők foglalkoztatásával, a család szerepének betöltésével Találkozó a pezinoki asszonyokkal kapcsolatban, melyekről mindenütt beszélni kell a javítás érdekében. Többek között Eleonora Tourlakova, a Zsenata dnyesz című bolgár havilap főszerkesztője fogalmazta meg nagyon világosan és egyértelműen azokat a feladatokat, melyeket a szocialista országoknak meg kell oldaniuk azért, hogy a nő továbbra is sikeresen betölthesse hármas szerepét, vagyis helytállhasson a munkában, a családban, a közéletben. A nőnek nem elegendő az egyenjogúság ahhoz, hogy a rá háruló felelős szerepeknek maradéktalanul eleget tehessen ma, a rohamos tudományos-műszaki haladás időszakában is. A nők még ma is többnyire olyan ágazatokban dolgoznak, amelyekben túlsúlyban van a manuális munka, a szakképzettség alacsony fokú, de a haladás megköveteli, hogy ezekben az ágazatokban is felgyorsuljon a fejlődés, tehát meg kell oldani az itt dolgozók továbbképzését is. Nem kis feladat az sem, hogy választási lehetőséget teremtsünk a nők számára, hogy több lehetőséggel élhessen szerepeinek összehangolásában, elsősorban anyaszerepének jobb betöltése érdekében. Hiszen egy társadalom számá-Peter Záhradnik és Lad isiav Lisicky felvételei ra sem mindegy, érzelmileg milyen fejlettségű lesz a következő nemzedék, fontos lesz-e számára a szeretet, a család, a munkahelyi, a baráti közösség, mennyire lesz fogékony mások problémája iránt. Ahhoz pedig, hogy a nő helytállhasson anyaszerepében, a család összetartásában, a nálunk is emelkedő szociális juttatásokon kívül mást is kell adni a társadalomnak: mindenekelőtt színvonalas szolgáltatásokat, jó kereskedelmi ellátást, jó munkafeltételeket stb. Hasonló hangnemben szólt a nők problémáiról, a társadalomnak ezek megoldásával kapcsolatos feladatairól, a szociális politika javításának szükségességéről a 17,5 milliós példányszámban megjelenő Kresztyanka című havilap főszerkesztője, Galina Szemjonova is, aki nagyon nyíltan tájékoztatott a Szovjetunióban folyó társadalmi és gazdasági átalakításról, arról, hogy lapjuk mit tesz a társadalmi aktivitás új tartalommal való megtöltéséért, hogy a nőket is megtanítsa az új feltételeknek, követelményeknek megfelelően dolgozni, megtanítsa felelősségtudatuk elmélyítésére, a családi kötelékek szilárdítására. Valamennyi résztvevő érdeklődéssel hallgatta Marlis Allendorfnak, az NDK-beli Für Dich című hetilap főszerkesztőjének a felszólalását, aki ugyancsak nagyon találóan jellemezte a mai nőt, a mai fiatalt. „A ma nője öntudatos, művelt, dolgozó ember, akinek igényei vannak. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy elvárásaik túlzottak, szerényebbeknek kellene lenniök. Ez mindenképpen hibás felfogás, hiszen senki sem vitathatja el azt, hogy egy fiatal házaspárnak szüksége van önálló összkomfortos lakásra, szüksége van szabad időre, szüksége van a művelődés, a továbbképzés lehetőségére, hogy csak néhány „igényt" említsünk. És ezekkel az igényekkel összhangban kell írnunk a lapoknak is. A mai nő, a mai fiatal már nem igényli a kioktatást, sőt, nem is tűri azt. Inkább tájékoztatást vár el a lapoktól, azt, hogy tanulhasson belőlük, bővíthesse általuk sokoldalú ismereteit, segítse őt kedvenc lapja családi, munkahelyi konfliktusainak megoldásában. Ehhez a lapoknak is megfelelő vonzó formát kell találniuk, mert csakis így nyerhetik meg olvasójuknak a fiatalokat. * * * Sok ötlet, sok hasznos tapasztalat cserélt gazdát a háromnapos tanácskozáson. Mindenütt mások a feltételek, a feladatok, mások a fejlett szocialista országokban és a fejlődő országokban, de a cél mindenütt azonos — és ez egyértelműen hangsúlyt kapott a tanácskozáson is —: a társadalom érdekeivel összhangban járuljanak hozzá a nőlapok is a társadalmi haladáshoz, a nő gondolkodásmódjának formálásához. PÁKOZDI GERTRÚD Kimondom, ízlelgetem izét, zamatét...........Betyárbecsület!" Érzékelni próbálom, mennyi köze van a betyárhoz, és mennyi a becsülethez? Az értelmező szótár idevonatkozó magyarázata: (I. kötet, 602. oldal) „A betyárbecsület az összetartozásnak, a helytelenül értelmezett bajtársiasságnak az a formája, amely abban nyilvánul meg, hogy akik valamiben cinkosok, nem árulják el egymást, mert így kívánja a betyárbecsület... " Megnéztem, mit mond a tudós könyv az „úri" becsületről? Mert ilyen is létezett valamikor. Az úri becsületről nincs a könyvben magyarázat. . . Úr... úri... Valójában már nincsenek is róla fogalmaink. Talán azért, mert kivonták a mindennapi használatból. Az én korosztályom még így tanulta: „Úr ír... úr rí.. .", de a magam részéről nem hiányolom. Nincsenek kiskorú unokáim, gyermekeim, de ha lennének, számukra mint tananyag, bátran elmaradhat, mint ahogy elmaradt e szó, bizonyos biológiai szükségletek elvégzését szolgáló helyiségek ajtajáról is. Férfialakot szemléltető ábrával jelzik csupán azt a bejáratot, ahova valamikor azt írták: Urak. No dehát nem is róluk, nem az urakról kívánok most itt elmélkedni és nem az ő becsületükről, mely hol volt, hol nem volt, hanem a betyárbecsületről, melyet nagyon is hiányolok és amely — bárhogyan magyarázza is a szótár — kimondatlanul is kötelez, és kötelezni fog, ameddig jobbat ki nem találnak helyette. Az egymásért való kiállást, a bajtársi összetartást jelenti ez a furcsa szó. Színes és gazdag nyelvezetünkben egyelőre nem találtak ki helyette más kifejezést. Marad tehát a betyárbecsület, melynek lényege, hogy barát barátot, bajtárs bajtársat, ember embertársát semmiféle előnyért el ne adja, meg ne tagadja, el ne árulja, és ha valakit igaztalanul sárba taszítanak, ő bele ne rúgjon. Kicsit önmagunk kiértékelése az a kifejezés .. . Olyasmi, mint aranypénzen, ezüstön a fémjelzés, drágakövön a karát. Hány karátos ember az ember, megmutatja! Sajnos, ez a szó, úgyis mint fogalom, az évek sodrában értelmét vesztette. Az ifjabb korosztálynak a becsületről még csak van ilyen-olyan elképzelése, de a betyároknál még elképzelésük is alig... Hogy lenne hát a betyárbecsületről?! Nem is tudom, miért fordultam figyelemmel eme kifejezés felé. Mintha halottaiból szeretném feltámasztani a fogalmat, mivelhogy napjainkban létezik „varjú a varjúnak " elmélet, az „ugyanegy lovon ülünk" filozófiája; a „ha te úgy, hát én is úgy" szemlélet, ám hogy érdek nélkül, csupán becsületből ember embertársáért kiálljon, az ritka, mint a fehér holló. A magam részéről legalább is, nemigen tapasztalok ilyesmit. Pedig nem elvetendő tulajdonság, bárhogy nevezzük is, én bizony nagyon hiányolom. Szerintem igen felemelő érzés az, amikor ember emberrel összetart. Sohase kívántam én holtából feltámasztani az „úribecsületet", de bizony a betyárbecsületet a múltnak homályából gyakran (nŐ9) Amiről beszélni kell ■■■■■■■