Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-21 / 4. szám

Lakás és életmód

Az ember ízlésének, lehetőségeinek megfelelően berendezi lakását, s a berendezett lakás meghatározza majdhogynem az ember életstílusát, illetve mindennapjait. Ha belépünk egy lakásba, s ott az ajtó közelében kéznél van minden, amire ott és akkor szükségünk van, akkor azt mondjuk, ez egy praktikus lakás. Ha egy lakásban csak olyan bútort találunk, amit a lakók használni tudnak, akkor is ezt mondjuk.

Amikor az ember belép Melenáék lakásába, úgy érzi: ezek az emberek kényelmesen és meghitten akarnak élni, merthogy ilyen a lakásuk. Háromszobás lakásuk a következőképpen van kialakítva. A két nagyobbjk szobát meghagyták „élettérnek", ami azt jelenti, alig van benne bútor, az is egy sima könyvespolc, s a fal tövén fa lécekből ládák, amin vászonnal bevont vánkosok, habszivacs kockák. Ezeken ülni, aludni sőt a gyerekeknek bukfencezni lehet. A ládák teteje felnyitható, az egyik a párnatartó, a másik a játéktartó stb. A két szoba uralkodó színe a fehér, amelyet csak itt-ott bont meg egy-egy színes vánkos, vagy apró tárgy. A lakásban

ruhásszekrény nincs, mert a konyha mellett lévő kamra ruhaszoba lett, nagy tükörrel és a mennyezetig érő rakodópolcokkal, illetve ruhafogasokkal. Az éléskamrát helyettesítő faláda a zegzugos, egyébként használhatatlan erkélyre került.

Ez a lakás úgy van kialakítva, hogy a két kisgyerek számára minél kevesebb veszélyt hordozzon, hogy önfeledten tudjanak hancúrozni, s hogy mindenki, aki benne lakik, jól érezze itt magát. A szülők is — leggyakrabban — a vánkosokon, szőnyegen ülve olvasnak, mesélnek a gyerekeknek. Közben senki nem félti a berendezést, hanem élvezi a lakást.

(Kép és szöveg: Zalka Katalin)