Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-09 / 37. szám
CSALÁDI KÖR Sokat beszélnek mostanában az ifjúság neveléséről. Nincs ebben semmi különös. Régebben is ugyanennyit vitáztak róla. csak más szavakkal és lehetséges, hogy a nevelés fontosságát is másként domborították ki. de a lényeg ugyanaz maradt. A mai fiatal nemzedék más, mint apáik, és az utánuk jövők is más emberek lesznek, ez természetes. Úgy' tűnik, hogy azok a gondok és problémák, amelyek a mai fiatalok körül felmerülnek, a következő generációváltásnál lényegtelennek mutatkoznak majd. Kevés olyan szülőt találnánk, aki nem szeretné gyermekének mindazt megadni, amit ő nem kapott meg, mindazt vele megtanítani, amit ő nem tanulhatott meg: hogy legalább nekik legyen meg mindenük, ha már apáiknak szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat. Bizony, sokszor többet kapnak anyagiakban, mint az egészséges és mértékletes lenne. S mindezt néha az érzelmi nevelés sínyli meg. Gyakran hiányzik a családban a munkára való nevelés, a tettek és a szavak nem fedik egymást. Ezeket a dolgokat mindnyájan jól ismerjük, nem is akarnék ismétlésekbe bocsátkozni, hogyan tovább a fiatalsággal .. . Inkább egy felmérés eredményeit szeretném közzétenni, melyet tizennégy-huszonkét éves lányok között végeztek. Ötezer lány kapcsolódott be a kísérletbe, az ország minden részéből. Negyvenkilenc kérdésre válaszollak, a kérdőíveket név nélkül adták be. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a lányok őszinték voltak, sok rejtett vágyukat. élményüket árulták el. A kérdőívek felmérték a valóságkeretet, a szociális környezetet is. amelyben ezek a lányok élnek. A lányok átlag életkora tizenhét év volt, többségük gimnáziumba és szakközépiskolába jár. S ami érdekes, a felmérésbe bekapcsolódott lányok többsége kisebb városban vagy falun él. Természetesen a felmérés nem ad pontos és teljes képet a mai fiatal lányokról, de mindenképpen segíti a problémáikban való tájékozódást. Mert ha nevelni (bármennyire ellenszenves is ez a kifejezés) és irányítani akarjuk őket, ismerni kell világukat, gondjaikkal, problémáikkal egyetemben. A mostani fiatal generáció sokban különbözik az előzőtől, és ügyesebb, okosabb, tájékozottabb bizonyos kérdésekben és részterületeken, mint szüleik nemzedéke, azonban kitolódik szüleiktől való függőségük ideje is. a személyiség „érettsége” csak a társadalomba való belépéssel mérettetik meg. És itt — ez érthető — merülnek fel a legnagyobb gondok. Gyorsabban érnek a mai lányok, mint nagyanyáik, a szexuális érettség első jelei már a tizenkettedik év vége felé kiütköznek. Az első szexuális jellegű párkapcsolatokra is előbb kerül sor, mint a múltban. A nemi élet kezdete előbbié tolódik. Fel(nőio) A NEVELÉSRŐL - EGY FELMÉRÉS TÜKRÉBEN méréseink szerint lányaink tizennégy és tizenhét év között kezdik el a nemi életet. Hiszem, hogy az a tény, hogy „a mai lányok ilyen korán szert tesznek bizonyos tapasztalatokra a nemi élet területén, nem feltétlenül a „romlottság” jele. Kamaszlányaink sokkal őszintébben és szabadabban fejezik ki magukat; felmérésünk azt mutatta, hogy a lányok többsége — tizennyolc éves koron innen — nem fél a partner elvesztésétől. Egyre fontosabb lesz számukra a vonzalom mélysége és őszintesége. ami túltechnizált. modem korunkban a legnagyobb érték. A felelősségtudat kérdése sem kerülhet margóra, hiszen a jövőjükről van szó. Fontos, hogy tudják, mi a házasság, a partnerkapcsolat lényege, mi szükség van a családra, legyenek háztartásvezetési ismereteik. tisztában legyenek azzal, milyen gazdasági és szociálökonómiai körülmények határozzák meg a mai frissen házasodottak életét. Fontos, hogy úgy lássák az életet, mint nemiségükre büszke emberek, legyenek azonosak nőiségük emberi tartományaival, harmonikusan éljék meg ezt az ellentmondásokkal olyannyira megterhelt korszakot. Tehát fontos, hogy tudják, mindenki felelős magáért, s ezt a terhet élményként is meg lehet élni. A kamaszok az egyik oldalon kritikusan figyelik a felnőtteket, de ezzel pár-Milyen a mai fiatal ? huzamosan nagyon is fogékonyak és nyitottak a tapasztalt értékekre. Figyelik, hogyan élnek, beszélnek, viselkednek. Sokszor talán nem is vesszük észre, milyen gyorsan átveszik a rossz példát. A serdülő lányok „barométere” érzékeny mulatója a szülők kapcsolatának. Szinte minden átfut rajtuk, lecsapódik bennük, tükröződik a lelki világukban. Érdekesek azok a válaszok, amelyekben arra a kérdésre feleltek, hogyan jönnek ki egymással a szüleik. Amíg fiatalabbak, hajlamosabbak csak az élet szép oldalát látni, szinte idealizálják szüleiket; érettebb korukban már jobban megérzik a felszín alatt fortyogó indulatot, az ellentéteket, a feszültséggócokat. A tizenöt éves lányok hatvanhét százaléka úgy látta, hogy jól élnek a szülei, harminc százalékuk azt válaszolta, hogy rosszul, s egy százalékuk csonka családból származott. A tizennyolc éveseknél a jó kapcsolatban élő szülők százalékaránya már 53 százalékra esett vissza, 43 % úgy látta, rosszul élnek a szülők, s három százalékuknál voltak jogilag szétválasztva a szülők. A húszévesek 32 %-a szerint a szüleik jól élnek. hatvan százalékuk már rossznak mondja a szülök partnerkapcsolatát, a lányok négy százalékánál a szülők elváltak. A felmérésben részt vett lányok kétharmada erősen vágyik saját családra, s szeretne harmonikus, szép házasságban élni. A családalapítási vágy a legerősebb bennük, elnyom minden más késztetést. Az önmagukkal és a partnerükhöz való viszonyban a személyiségtulajdonságokat ítélik a legmarkánsabbnak. S itt már megmutatkozik a serdülő lányok egocentrizmusa és körvonalazódik a hitük, miszerint a jó házasságról és a házasság minőségéről ezek a tulajdonságok döntenek. Családot akarnak tehát, jó férjet, aki elsősorban a családjáért élne és természetesen — a feleségért. A kérdésre, hogy ebben az életkorban kivel értik meg legjobban magukat — az apával vagy az anyával —, szintén érdekes válaszokat kaptunk. Természetesen, itt figyelembe kell venni a család szerepét ebben a korban és azt, hogy teljes vagy csonka családban él-e a kamaszlány. A lányok tizenéves korukban inkább az anyával azonosulnak, tanulgatják a „női szerepet”, bizalmasukká fogadják az édesanyjukat, a legjobb barátnővé avatják. És éppen ebben a pillanatban — mikor a serdülőlány barátnőjévé fogadja az anyát, benne látja védelmezőjét —, tehet nagyon sokat az anya az annyit emlegetett nevelés érdekében. Naponta kell találni. szorítani időt a beszélgetésre, vitatkozásra, a baráti vitatkozásra, a helyesen megfogalmazott és időben elmondott kritikára, szemrehányásra, a szembenézésre, az önnevelésre.'Meg .kell a lányokat tanítani a felelősség érzésére, tudatára. Minden tettükért, szavukért, cselekedetükért felelősséggel tartoznak maguknak, legyen szó tudatos vagy ösztönös lépésről. A felelősségtudat elnyomja a könnyelműség, a közömbösség érzetét. Nos, mondhatják, könnyű beszélni, nehezebb cselekedni. De próbáljuk csak ki. Mindenki a neki legkedvesebbel. neki legfontosabbal. A saját gyerekével. Tanítsuk meg őket szépen élni. hasznosan, helyesen. Évezredek óta filozófusok vizsgálódásának tárgya az ésszerű életmód tudománya. Nem volt régen se könnyű, s most sem az. Van, akinek sikerül, némelyikünknek az egész élet sem elég rá. De megpróbálni mindnyájunknak meg kell! S mindennap! ELENA GÍRETHOVÁ
