Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-09 / 37. szám
EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN „Első gyermekemet várom. Szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy egészséges legyen. Kérem adjanak tanácsot, hogyan éljek, mi az, amire ezekben a hónapokban különösen figyelnem kell." — kérdezi levelében olvasónk, B. Krisztina. Egészséges nőnek a terhesség normális állapotot jelent, tény viszont, hogy terhesség alatt a szervezet új feladatának megfelelően jelentős változásokon megy át. Ezekben nagy része van a szervezetben lezajló hormonális változásoknak. Fontos, hogy a terhes nő megtartsa a helyes életmód szabályait, gyermeke és saját maga érdekében. Általánosan ismert, hogy a nagy fizikai megterhelés, a hideg, huzatos munkahely, az éjjeli műszakok, a vegyi anyagokkal való érintkezés károsan hat a nő szervezetére, ami a terhesség alatt természetesen még fokozottabban érvényes. Tehát a terhes nő ne végezzen olyan munkát, amely káros hatással lehet rá vagy a magzatra. Az egészséges életmód második fontos tényezője a megfelelő, racionális étkezés. A terhes nő étrendje alapjában véve nem különbözik a nem terhesétől. Tápláléka megfelelő arányban tartalmazzon fehérjét, szénhidrátot, zsírt és természetesen sok vitamint. A tejet az alapélelmek közé soroljuk, mivel mind a három fontos tápanyagot tartalmazza. A terhes nőnek ezért naponta legalább 1 liter tejet kellene fogyasztania. Fontos továbbá a sovány, könynyen emészthető hús, baromfi. Ne egyen a kismama kövér, zsíros húsokat, füstölt készítményeket, mérsékelje a szénhidrátban gazdag ételek fogyasztását, ehet viszont burgonyát, fekete kenyeret, sok zöldséget és gyümölcsöt. Édességet is csak körültekintéssel fogyasszon. A zsiradékok közül nagyon jó a friss vaj, ételek elkészítéséhez az olaj. Tudjuk, hogy a zöldség és a gyümölcs biztosítja szervezetünknek az ásványi sókat, vitaminokat, melyekre főleg a téli hónapokban igencsak nagy szükség van. Túlfüszerezett, borsos, sós és paprikás ételek, valamint szeszes italok nem valók a terhes nő asztalára. A kismama fordítson gondot öltözködésére is. A ruhája bővebb szabású, fehérneműje szellös, pamut vagy vászon legyen. Cipője legyen kényelmes, tartsa a bokáját, legjobb a félmagas, széles sarkú lábbeli. A személyi higiénia betartása minden emberre nézve fontos, terhesség alatt erre még fokozottabban kell ügyelni. A fokozott anyagcsere és a megnövekedett testsúly sokszor kellemetlenül erős izzadást vált ki, ami azonban csak átmeneti állapot. Javasoljuk, hogy a kismama mindennap mossa le egész testét, tusoljon, öltözködjön rétegesen. Kerülje a műszálas ruhaneműt, naponta váltson fehérneműt. Tavakban, tengerben, medencében fürödni csak a terhesség első felében lehet, de természetesen csak akkor, ha a víz vegyileg és bakteriológiai szempontból is tiszta. A dohányzás és az alkohol fogyasztása nem csupán a terhes nőre nézve káros, hanem veszélyezteti a még meg nem született gyermek életét, egészségét is. A kávé fogyasztását, főleg, ha a terhes nőnek alacsony a vérnyomása, nem kell kiiktatni, ne igyon többet' viszont napi egy adagnál, és az se legyen túl erős. Különösen a terhesség második felében fenyegeti a kismamákat a visszértágulás. Ennek oka: a megnövekedett testsúly és a kismedence térfogatának beszűkülése megváltoztatja az alsó végtagok keringési viszonyait. A lábak vénás érrendszeréből nehezebben jut vissza a vér a keringésbe. Minden terhes nőre vonatkozik, hogy amikor csak teheti, polcolja fel lábát. A gumiharisnya, a fásli vagy a magas szárú cipő a megelőzés fontos kelléke. A szülésre a kismamának fel kell készülnie. Ebben sokat segít a torna, a különféle hátizom-erösitő, légzési, lazítási és a hasizom erősítését szolgáló gyakorlatok. Az egészséges életmód feltételeinek a betartása minden terhes nö kötelessége. Ugyancsak fontos, hogy rendszeresen látogassa a terhességi tanácsadót, ahol figyelemmel kísérik az egészségi állapotát. Dr. Kvasz László V itfy Önismeret, önértékelés Az emberismeret, az önismeret és az önértékelés készsége nem születik vele az emberrel, meglehetősen lassan alakul, és későn bontakozik ki. A világról már az óvodáskorú gyermek is sokat tud, számos tulajdonságát ismeri a tárgyaknak, de ha környezetének tagjairól van szó, akkor nem az értelem, hanem az érzelem sugallja megítéléseit. A kisiskolás tájékozódási ismeretei a környezet tárgyairól megközelítik a felnőtt szintjét, mihelyt azonban a körülötte élőket kell meghatároznia, szajkózott megállapításokat közöl, azt, amit a kérdéses személyről mondania illik. Pajtásait is többnyire csak külső tulajdonságokkal jellemzi: pl. „nálam kisebb, de erős, jól tud fára mászni" stb. Azt, hogy valamelyik társa okos, csak akkor mondja, ha a tanítónőtől is hallotta már. Az önismereti készség fejlődésében a prepubertás idején, kb. 10— 12 éves korban áll be figyelemre méltó változás. Ez az értékrendszer, az ahhoz kapcsolódó emlékanyagok gazdagodásával függ össze. Spontán megnyilvánulásokkal persze már előbb is találkozhatunk, pl. egy aranyos, okos, talpraesett kisfiú azt mondja magáról, hogy ő nagyon „gonosz lélek". A jelenlevő óvó néni óvatosan kikérdezi erről a véleményéről, s kiderül, a nagymama mondta, hogy „de gonosz vagy", amikor a kistestvére elől elvett egy játékot. Ez a példa azt szemlélteti, hogyan ékelődnek be a környezet megnyilvánulásai az ember ítéleti rendszerébe, hogy az önismeret fejlődésében mások érzelmi reakciói, ítéletei milyen fontos szerepet játszanak. A kamasz számára — csakúgy, mint a gyermek és később a felnőtt számára is, de most talán sokkal inkább — igen fontos, hogy a környezet elfogadja, értékelje, vagy legalábbis ne kritizálja. Az is közismert dolog, hogy a serdülő a negatív viszonyulásra, a kritikára vagy a megszólásokra érzékenyebb, mint a dicséretre. Jól átlát a társadalmi konvenciókon, az udvarias dicséretet alig veszi komolyan, a nemtetszésre viszont rögtön felfigyel. Fia a nemtetszés számára lényeges személytől jön, kellemetlen érzéseket, gyakran szorongást vált ki benne. Az ilyen érzések veszélyeztetik az önértékelést, a serdülő akaratlanul is arra törekszik, hogy viselkedésével a nemtetszést elkerülje. Az önismereti igény a serdülőkorban, a felnőtt élet küszöbén ébred fel igazán. A „milyen vagyok", „mire vagyok képes", „mennyire bízhatok önmagámban" jellegű kérdések felmerülése egyre sürgetőbben igényli a megnyugtató válaszadást. Ez persze nem megy könnyen. A nehézségek, konfliktusok hatására számos esetben megriadnak, és komoly krízisbe kerülnek. Nem hiába mondják, hogy a lelki depressziók, iskolai hanyatlások, öngyilkossági kísérletek kora ez. Egy kaliforniai egyetem munkatársai vizsgálták a serdülök önmagukról alkotott véleményét, önbecsülését. Az eredmények azt mutatták, hogy a nagy önbecsüléssel rendelkező gyerekek minden területen bátrabbak, sikeresebbek, jobban érdeklődnek a közügyek iránt, kevésbé érzékenyek a kritikával szemben, kevésbé erőszakosak, s egyes betegségekre is kevésbé hajlamosak. Azt is megállapították. hogy az önbecsülés magas foka nincs kapcsolatban a vonzó külsővel, sem a származással, s azzal sem, hogy az anya munkaviszonyban van-e. E tulajdonság kialakítása szempontjából nem döntő tényező a gyermekkel töltött idő mennyisége, sem a szeretet külső jeleinek a szokásosnál gyakoribb kinyilatkoztatása, hanem az a szülői magatartásmód, amelyet röviden a gyermek „emberszámba vevésének" nevezhetnénk, vagyis, hogy a szülők kezdettől fogva őszintén érdeklődnek a gyermek dolgai. adódó problémái iránt. Tehát az önismeretre, önbecsülésre és -értékelésre nevelés (is) jóval a serdülés előtt kezdődik. Mi minden nehezíti meg ezt a folyamatot? Az egyenlőtlen nevelés, amikor az apa felette szigorú, az anya pedig túlságosan engedékeny, vagy ha a gyerekeket a szülők két csoportba sorolják, van kedvenc és nem kedves gyerekük, és ezt olykor nem is titkolják. A kedvencet mindentől óvják, gyengének minősítik, s ezen a címen az otthoni munkák, sőt valamilyen ürüggyel még az iskolai kötelességek teljesítése alól is felmentik. A háttérbe szorult gyerekek viszont az igazságtalanságra megsértődnek, lázadók lesznek, feltámad bennük a harag és nem ritkán a kisebbrendűségi érzés. Igen sokat ronthatnak az ideges szülők, akik nem jó nevelők, mert nem lehetnek a gyermek példaképei, nincs türelmük a gyerek önértékelési mércéjének a kimunkálásához. Ehhez sok, nyugodt légkörben megvalósuló beszélgetés, a megtörtént dolgok elemzése szükséges. Az ideges hanghordozás nagyon káros, az ingerült hang a felnőttet is izgalomba hozza, a kamasz pedig a felnőttnél sokkal érzékenyebb, hatására sokszor úgy robban, mint a puskapor, vagy makacskodó hangulatba esik. Az önismeret és önértékelés fejlődésében jelentős szerepet játszik az érdeklődés vezérelte, rendezett és szervezett tevékenység. Már tízéves kortól kezdve szinte minden gyermeknél megfigyelhetünk valamilyen folyamatos tevékenységet, amely hasonló a felnőttek hobbi tevékenységéhez, de a gyermek életében ez mélyebb és szerteágazóbb funkciót tölt be, mint a hobbik a felnőttekében. Ide tartoznak a gyűjtés különböző változatai, a modellezés, a különféle technikájú művészkedések (gyöngyfűzés stb.), a rendszeres sportolás és egyebek. Ezek a tevékenységek fontos kötődési-kapcsolódási lehetőségek is. Pl. az egyforma dolgokat gyűjtök barátkoznak, közös vállalkozásba kezdenek. Fontos értékké válik a teljesítmény. A közös tevékenységben részt vevők hozzáértő bírálók (pl. hogyan van egy gyűjtemény elrendezve), mintegy tükröt tartanak a gyerek elé, amelyben megláthatja, megmérheti a közösség számára fontos készségeinek és eredményeinek a szintjét. Persze, a folyamatos tevékenység során kialakult kisközösség hátrányosan is befolyásolhatja az önismeret fejlődését (féltékenység, irigység, pletyka is felütheti a fejét). Ezen tapasztalt és tapintatos felnőtt (pedagógus, edző stb.) változtatni tud. Dr. Szeberényi Judit (nőn)
