Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-02 / 36. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1866. szeptember 3-án kezdődött Genf ben az I. lnternacionálé 1. kongreszszusa. 1906. szeptember 4-én született Alexander Moyzes szlovák zeneszerző. 1961. szeptember 6-án halt meg Jaroslav Jankovié cseh zeneszerző és karmester. 1566. szeptember 7-én hah meg Zrínyi Miklós magy’ar hadvezér, szigetvári hős. Szeptember 8-a az újságírók nemzetközi szolidaritási napja. 1841. szeptember 8-án született Antonin Dvorák. világhírű cseh zeneszerző. KÖNYV Tengercsepp A kötet hátlapjára a bevezető szövegét nyomtatták. Utolsó bekezdése így szól: „Nem szórakoztató olvasmány ez a bő mustra. De bármikor elővehető, bárhol kezdhető és abbahagyható. És továbbgondolható." Az ilyen útbaigazítás lehet serkentő, kíváncsiságot ébresztő vagy éppen nem sok jóra biztató. Olvasója válogatja. Mindenesetre, ha nekem valaki szabad kezet ad abban, hogy írásába bárhol bepillantsak. és nyíltan figyelmeztet, hogy nem lesz könnyű dolgom, akkor kíváncsivá tesz. Kíváncsian várom, mit mond nekem, ha sorba lapozom müvét, ahogy illik, s mit akkor, ha valóban ott ütöm fel könyvét, ahol éppen jólesik. Hát Fekete Gyula sok mindent elmondott nekem! Kitűnő aforizmáival, engedékenységével. azzal, hogy hagyott belekukkantani írói noteszlapjaiba. De apránként. Olyan gondolatokat ad. melyeket kis továbbgondolás után elfogadhatok. De el is vethetem őket. Olyanokat mond ki helyettem, amit én is kimondhatnék, csak nem teszem, mert nem tudom. Gondolatfutamai a szellem napvilága, irodalom, közélet, társadalom, haza és nagyvilág, magánélet, jövő, vezércsillagok cimszók alatt találhatók. Nem idézek egyikből sem, mert mindegyikből kéne. írói feljegyzések ezek, munka közben összegyűlt gondolatok. Gondolatok az életről. Egy sorostól egyoldalasig terjedő meglátások, háromszáz valahány oldalon. Ami nem sok. Többet is képesek lennénk emésztgetni. Ha a Tengercsepp című gyűjtemény szürke borítólapja nem bámul, feketedik a sok „érintéstőr, és gondosan összefűzött lapjai egy idő után nem lazulnak fel, akkor a nyomdai prés eme terméke rossz kezekben van. A Gondolat Könyvkiadó kötete nálunk is megvásárolható. Füle a falnak Ördögi kör: „aki fel tudja fedezni a ravasz kis mikrofonokat, alighanem az elhelyezésükhöz is ért! így aztán éppen a mikrofonvadászokhoz fordulhatnak egyesek azzal a kéréssel, hogy ők telepítsenek másoknál lehallgatókészülékeket." A szakzsargon szerint „poloskákat és minikémeket", amelyek aztán szép csendesen végzik munkájukat köz- és magánérdek kifürkészésében, engedve a nagy „divatnak", a politikai lehallgatásnak és ipari kémkedésnek. A technika állandó fejlődésének köszönve szinte tökéletesen dolgoznak ezeken a területeken. Pálfy József Az én világom sorozatban megjelent, nálunk is megvásárolható kis könyve egyféle keresztmetszetét nyújtja a más iránti „túlzott érdeklődés" történetének, változatainak. Dionüsziosz fülétől, Jókai „aranyemberén" át, a mai óriási és minifülelőkig, sok sztoriba ágyazott módszerekkel ismerkedhet meg az olvasó. Megelevenedik itt a végrehajtás és védekezés számtalan változata — ez utóbbi leghatásosabbja a hallgatás: a némákat még sosem hallgatták le. Az olvasó választhat a sok „fül” közül (csak nem teszi meg, nehogy nálunk is elterjedjen ez a csúnya szokás), ahogy pl. az NSZK-ban tették a humoristák, hálás témát találva az alkotmányellenes módszerek dolgában. Humoreszkekbe foglalják meglátásaikat: „Udvariatlanság a hallgatózó harmadik személyek címére tréfás megjegyzéseket megereszteni. Az sem ildomos, ha a beszélgető a partnernek szokatlan beceneveket talál ki, mint például: Én édes poloskám! Viszont igen üdvözlendő és alkotmánybarát magatartás időnként szünetet tartani a beszélgetésben, hogy legyen idő kazettacserére, vágásra." Más, komolyabb: A lehallgatás első számú gyakorlói az amerikaiak. Vezető cégük e területen az NSA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség. Ez egy kb. 120 000 embert, tudósok és számítógépek hadát, 15 milliárd dolláros évi költségvetéssel foglalkoztató vállalat. Az imponáló számokat szerető amerikaiak e cégnél igazán otthon érezhetik magukat, az alábbi két adatból ítélve is, miszerint az NSA központjában a telefonvonalak hossza 2 500 kilométer, egy év alatt pedig az NSA 50—100 ezer jelentést dolgoz fel. Van még itt vatikáni ügy, Watergatebotrány, és a még frissen emlékezetünkben élő dél-koreai repülőgép-incidens hátterét megvilágító történet is. Valóban izgalmas, olvasmányos könyvecske. (Kozmosz Könyvek, 1986) Ambrus Ferenc KIÁLLÍTÁS A tettek embere volt A Gömöri Múzeum rendezésében és helyiségeiben az idei nyáron Bácskái Béla harmadik önálló kiállítását üdvözölhettük Rimaszombatban (Rimavská Sobota). A megnyitót még júniusban Szabóné Haltenberger Kinga mondta a festőművész bátyja, Bácskái Barna és sok barát, érdeklődő jelenlétében. 1967-ben, öt évvel képzőművészeti tanulmányainak befejezése után első ízben ugyancsak a Gömöri Múzeumban maga Szabó Gyula, az atyai mester méltatta Bácskái Béla művészeti felfogását, alkotásait. Szabó Gyula mély meggyőződést tolmácsoló szavai felnyitották szemünket és megláttatták a mély forrásokból merítő, a valóságot tiszta szívvel, nemes művészeti érzékkel bemutató, nagyszerű alkotások mondanivalóját. Másodízben 1973-ban találkozhattunk a művésszel és alkotásaival. Az idén, sajnos, a korán jött halál miatt, csak munkái néztek vissza ránk. A szeretett szülőföld, a gömöri-nógrádi dombok közé bújó apró falvak világába tért vissza Bácskái 1962-ben, hogy megörökítse annak tájait és népét. Volt kétkezi munkatársait kereste, a hajdan verejtékes robotot követelő munkahelyekre látogatott el. Csak ő tudná megmondani, melyik cimboráját, inastársát, vagy éppen melyikük leányát, asszonyát állítja elénk a kelmefestő részleg végtelenül hosszú szövetszalagja mellett, vagy az öntöde komor, izzó hangulatában, ahol az ember és a gép teljes összhangját tárja elénk. Szűkszavúnak ismertük, de minden festménye és a most kiállított akvarellek oldalakra valót közölnek a szemlélővel, a látni akaróval. Szótlanságával társ a természetet, a tájat csodáló és megörökítő képessége. Aki lát, az nem beszél, bemutat. Bácskái Béla nem a szó, a tettek embere volt. A mások szerint egyhangú gömöri-nógrádi táj, a Medvesalja, Guszona dombos, bogárhátú vidéke képeinek színeiben és vetületében, apró részleteiben oly közel állnak hozzánk, itt élő, szülőföldünket szerető és ismerő társaihoz. A madarat nevelő és nyulat, foglyot óvó bokros vízmosások részletei a megélhetést biztosító kultúrtájban a természet összhangját fejezik ki. A sok mellett a keveset, de kiemelkedőt láttatja. Nincs tájképe, ahol ne lenne emelkedő, melyet meg lehet közelíteni és ne lenne biztató fény a láthatáron. Minden tájképe erőt, monumentalitást fejez ki. Müvei őrzik szellemét, életfelfogását, korunk légkörét. Danis Tamás FOLYÓIRAT Környezetünk esztétikája Anyagi lehetőségeink bővülésével egyre inkább előtérbe kerül az a (köz)kivánság, hogy lakásaink, munkahelyeink és középületeink, településeink esztétikus-szép formát öltsenek, s bennük lakva, dolgozva, mozogva mi magunk is ilyen benyomást keltsünk, pl. magunk is ízléses öltözéket viseljünk. Kétségtelen: az építészet, várostervezés, kertművészet, ipari formatervezés, iparművészet és a velük rokon alkalmazott művészeti formák igen fontos szerepet játszanak a társadalom művészeten kívüli esztétikai tevékenységében, a mi mindennapi életünkben. De a problémának csak egyik, mégpedig a tárgyi oldalát képviselik. Tudjuk, hogy az emberi testkultúra, a beszéd, az emberi magatartás különböző formái sem közömbösek esztétikai szempontból, sőt egyenrangúak az előbbiekkel. A választékos, (anya)nyelvileg helyes beszéd, az udvarias, kulturált magatartás — roppant hiányolt dolgok ezek életünkből, ugye?! —, vagy például a testmozgás esztétikuma semmivel sem alávalóbb az öltözéknél, hajviseletnél, bútornál. Hiszen a szocialista társadalom egyik fontos célkitűzése éppen az, hogy a szabadság — vagyis az emberi lényeg pozitív oldala — minél sokoldalúbban tükröződjék, érzékileg is eltárgyiasuljon világunk, környezetünk jelenségeiben. Most pedig nézzük meg, miként van mindez jelen környezet-esztétikai folyóiratunk, a Línia legutóbbi számának oldalain. A lap szokásos kerekasztal-beszólgetése a tömeg- és egyéni lakásépítés gyakran és okkal elmarasztalt architektúrája minőségi javításának kérdéskörével foglalkozik, mégpedig az induló új ötéves tervidőszak apropóján, amely öt esztendő alatt 53 ezer lakást és családi házat kell felépíteni, és 2 ezer lakást kell felújítani Szlovákiában. Egy másik írásból megtudjuk, hogy az európai skanzenek mintájára Martin mellett épül a szlovák falumúzeum. A mintegy 65 hektárnyi, harmadrészt erdős területen árvái, liptói, túróéi és kiszucai népi építészeti stílusban közel 200 épületegységet készítenek el a mostani tervidőszak végéig. Színes fotókkal gazdagon illusztrált írás kalauzol el bennünket a szlovák főváros udvarainak sajátos hangulatú világába, arról tanúskodva, hogy a zajos nagyváros kellős közepén, a magas falak átriumában sok szemetjeiket gyönyörködtető, kellően gondozott „oázis" húzódik meg. Megszívlelendő tanácsokat is tartalmazó írás foglalkozik a lakásbelső és a művészi fotográfia napjainkban kedvezően alakuló viszonyával, amely megdönteni látszik a vaskos, aranyozott keretű olajfestmények és más képzőművészeti alkotások egyeduralmát. A nő olvasók figyelmét bizonyára nem kerüli el a számban a jabloneci bizsutéria hagyományaival és távlataival foglalkozó írás. Háztartás és elektronika, új szabadidősport és virágba borult nyári kertek, fűnyírási fortélyok, napenergia hasznosítása kollektorok útján és élelmiszerek mélyhütéses tárolása — sorolhatnánk tovább, s e valóban bő témakínálat alapján úgy vélem, hogy az évente négy alkalommal megjelenő Línia kedvelt folyóirata lehet azoknak, akik nemcsak a művészetekben keresik a szépet, esztétikusát. Bereck József HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 34. számában Bizalmat a családnak c. vitazárónkba értelemzavaró hiba csúszott, írásunk kerekasztal-beszélgetését Bauer Edit kezdte, majd Bordás Sándor folytatta — e szövegük az utolsó hasábban, zárórészként található. Ezúton kérjük a két szakember és olvasóink elnézését. A szerkesztőség (nŐ6)
