Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-02 / 36. szám
A 34. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet televízió Vremja című műsorában bejelentette. hogy 1987. január elsejéig meghosszabbítják az atomfegyver-kísérletekre egyoldalúan elrendelt szovjet moratóriumot, és elemezte, miért van oly égető szükség az atomrobbantások beszüntetésére. A szovjet vezető hangsúlyozta: még ebben az évben alá lehetne írni a kísérletek befagyasztásáról szóló szovjet—amerikai megállapodást, amire az idén esedékes szovjet—amerikai csúcstalálkozón kerülhetne sor. • Erice szicíliai városban, a tudósok nemzetközi szemináriumán nagy figyelmet szenteltek, a Szovjetunió békekezdeményezéseinek, amelyek célja: az emberiséget mentesíteni az atomkatasztrófa veszélyéről. A szeminárium résztvevői konkrét javaslatokat terjesztettek elő a nemzetközi együttműködésre, melyek megvalósítása hozzájárulna a béke és biztonság megszilárdításához. • A nyugatnémet kormánypártok meglehetősen ingerülten reagáltak az amerikai kongresszus azon döntésére, hogy korlátozzák az USA szövetségeseinek részvételét az ürfegyverkezési program kutatási munkálataiban. Azok a nyugatnémet ipari, kereskedelmi és katonai körök, amelyek a „csillagháborús" programban való részvételtől jelentős nyereséget vártak, most csalódottak. • Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta a CSKP KB' meghívására hazánkban tartózkodó Dzsambin Batmönhhelt, a Mongol Forradalmi Párt főtitkárát, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnökét. A két politikus megvitatta a 2000-ig szóló csehszlovák—mongol hosszú távú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési program teljesítését, amelyet a Lubomir Strougal vezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség múlt évi mongóliai látogatása során irt alá. • Magyarországon ünnepi gyűléseken, kulturális és sportrendezvényeken emlékeztek meg az alkotmány napjáról, amely egyben az új kenyér ünnepe is. A hagyományos tisztavatáson mondott beszédében Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter rámutatott, a Szovjetunió és a többi szocialista ország a lázas fegyverkezés megszüntetésére. a nemzetközi biztonság megszilárdítására törekszik. • A stockholmi leszerelési konferencia munkacsoportjának ülésén, amely a megfigyelők meghívásának kérdéseivel foglalkozik, a lengyel küldöttség új indítványokat terjesztett elő. Megállapodást javasolt a bejelentett katonai tevékenységen résztvevő csapatok létszámának plafonjáról, amelynek túllépése esetén valamennyi résztvevő állam köteles volna megfigyelőket hivni. E létszámhatár alatt a megfigyelők meghívása önkéntes volna, amint ezt a helsinki biztonsági s együttműködési konferencia Záróokmánya előirányozza. A konferencia megfigyelőinek nézete, hogy a javaslat összhangban áll számos résztvevő állam követelményeivel és lehetővé teszi a haladás elérését e jelentős bizalomerősítő intézkedés kidolgozása során. • A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány örömmel üdvözölte Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának augusztus 18-ai nyilatkozatát. amelyben bejelentette, hogy 1987. január 1-ig meghosszabbítják az atomfegyver-kísérletekre egyoldalúan kimondott szovjet moratóriumot. Ez az új jelentős lépés kifejezi a Szovjetunió és az egész szocialista közösség maximális felelősségét az emberiség sorsáért. • Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és Lubomir Strougal szövetségi miniszterelnök táviratban fejezte ki jókívánságait Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének és Constantin Dascalescunak. az RSZK miniszterelnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. ■ ■ . a Te dolgod is! Mit vár el az ember a tudománytól? A mai s holnapi nemzedékek számára a kérdés adott, jóllehet nem fogalmazzuk meg mindennap. Ám olyankor, amikor szinte napról napra újabb és újabb tudós tanácskozásokról olvashatunk, akkor nemcsak a kérdést fogalmazzuk meg, hanem azon is elgondolkodunk, hogy milyen választ kapunk rá ma, holnap s az elkövetkező évtizedekben. Július hónapban a szovjet fővárosban három nagy jelentőségű tudóstalálkozót, tudományos fórumot tartottak: Moszkvában tanácskoztak a szocialista országok tudományos akadémiáinak elnökei, továbbá a világ 35 országából összegyűlt 200 tudós vitatta meg az atomfegyver-kísérletek beszüntetésével összefüggő politikai, katonai, műszaki, gazdasági és környezetvédelmi gondokat, végül július utolsó hetében a moszkvai Szakszervezetek Házában tartotta meg 14. közgyűlését a Tudományos Dolgozók Világszövetsége. Mit akarunk a tudománytól? Milyen elvárásokkal figyeljük s vesszük tudomásul, hogy a világ fejlett országaiban, s közvetlen környezetünkben is tehát, jószerivel mértani sorrendben szaporodnak a tudományos munkahelyek, intézetek, kutatócsoportok, tudományos dolgozók és kutatók, s persze arányosan a jeles, világviszonylatban is kimagasló tudós személyiségek. A tudományágak e terjeszkedését vegyes érzelmekkel figyeljük. Elvárjuk a tudománytól, hogy kényelmessé és még kényelmesebbé tegye az életünket, otthonunkat, szórakozásainkat, munkánkat, közlekedésünket, pihenésünket, hobbijainkat. Se szeri, se száma azoknak a kisebb-nagyobb „hétköznapi" vívmányoknak, találmányoknak, amelyek a húszas-harmincas évek táján írt fantasztikus regények lapjairól lelépve bevonultak már vagy a közeljövőben bevonulnak a mi valóságunkba. Nem utópia az óránként majd háromszáz kilométeres sebességgel száguldó gyorsvonat, a videotelefon, a CB rádióadó és -vevő, a szobafal - nyi és a karóra nagyságú képernyő, a falba szerelt és gombnyomásra kisurranó porszívó berendezés, a személyi számítógép, s alkalmasint az a „házi" robot sem elérhetetlen vágyálom többé, amely simán elintézi majd az ember ügyes-bajos dolgait, gondoskodik a házáról, szükségleteinek és óhajainak teljesítéséről. Kényelmünkön túlmenően azonban azt is elvárjuk a tudománytól, hogy minél hamarabb és minél tökéletesebben tegye rendbe környezetünket, állítsa meg a természet további devasztálását, hogy megtisztítsa és megóvja vizeinket, erdeinket, mentse meg a kiveszőben levő állatfajokat, tisztítsa meg a szennyezett légkört, gondoskodjon a zárt rendszerű termelési technológiákról és vigyázza a „hetedik kontinens", a világtengerek tisztaságát és élővilágát. S mindezzel párhuzamosan természetesen azt is, hogy megfelelő szinten tartsa a népszaporulatot, szabadítson meg a civilizációs betegségektől, találja meg a rák ellenszerét, biztosítsa maximális mértékben minden ember egészségét és óvja meg az eljövendő nemzedékek számára is civilizációnk, kultúránk kincseit, műemlékeinket. Tudjuk, hogy mindezek az elvárások, s még más egyebek is, reálisak, megvalósíthatók lennének már ma vagy holnap, holnapután. De tudjuk azt is, hogy ez a tudomány Janus-arcú: a már birtokában levő eszközökkel arra is képes, hogy civilizációnk, kultúránk, az emberi faj végpusztulását idézze elő. Néhány gombnyomásra, néhány óra, néhány nap, néhány hónap leforgása alatt. Mindhárom moszkvai tanácskozáson a tudományok művelői, a természet és társadalom sürgető kérdéseinek kutatói egybehangzóan és újfent leszögezték: az emberi civilizáció nem élné túl az atomháborút, viszont az a lehetőség is nyitva áll az emberiség előtt, hogy a nukleáris és a termonukleáris energia ésszerű felhasználásával sok évezredre biztosítsa az emberiség létének, élelmezésének energiaforrásait; ehhez azonban be kell tiltani a fegyverkezési nukleáris kísérleteket. A Tudományos Dolgozók Világszövetségének közgyűlésén a szövetség elnöke megnyitóbeszédében többek között kijelentette, hogy a fegyverkezési hajszát az emberiség politikai hibájának minősíti, s ezzel összefüggésben feltétlenül szükséges azoknak a mechanizmusoknak a tudományos vizsgálata és elemzése, amelyek a nemzetközi feszültség fokozódásának a hátterében állnak. A tudósok mind a három fórumon méltatták az atomfegyverek felszámolására tett szovjet javaslatokat, és különösen jelentős lépésként említették a tavaly augusztus 6-án életbe léptetett egyoldalú szovjet atommoratóriumot. Tudomány és politika — politika és tudomány éppen ennél a pontnál, a leszerelés és a biztonság kérdéskörében fonódik egybe elsősorban és mindenekelőtt. Érthető: korunkban politikai döntéseket aligha lehet hozni tudományos megalapozottság nélkül. S a Moszkvában tanácskozó tudóscsoportok nemcsak felhívták a figyelmet a veszélyre, hanem az elhárítás máris lehetséges eszközeit is felvázolták. Megoldásokat tartalmazó következtetéseik, a haladást szolgálva remélhetőleg viszonthallhatók-olvashatók lesznek politikai egyezményekben is. Korunk tudományának Janus-arcát fürkészve, miközben e sorokat írom, kérdezgetem magamtól — és az olvasótól —: Vajon mennyire szabad derűlátónak lennem, lennünk? Nos, óvatosan így fogalmaznám meg a választ: Igaz, félnünk kell, de nem szabad megijedni a saját árnyékunktól. Ha az ember képes volt felhalmozni, és tovább halmozni az önpusztító fegyvereket, akkor arra is képes lesz — képesnek kell lennie —, hogy ezeket meg is semmisítse. A háborút valószínűtlenné kell tennünk. S ez nemcsak a tudósok és a politikusok dolga, hanem minden egyes emberé. A Tiéd is! LÁNG ÉVA
