Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-02 / 36. szám
Lesz-e szárnya neki? NAGY LÁSZLÓ felvétele Az iskola izgalmas kaland. Árnyalati finomságokkal, törvényesülő kivételekkel, különös határesetekkel ismertetheti meg a diákot, de csak akkor, ha a diák hibátlanul működő szellemi közegbe kerül. Olyan iskolába, ahol nem eltussolják, hanem kiélezik a konfliktusokat mintegy szemléltetve, hogy ez a két szó — élet és konfliktus — kibogozhatatlanul eggyé forrott. Ahol a pedagógiai kar nem fél a konfliktusoktól, ott a diák akarva-akaratlanul megtapasztalja az állásfoglalás ízét embert formáló erejét és nemcsak igenben és nemben fog gondolkozni, hanem árnyalatokban. Az iskola már csak azért is izgalmas kaland, mert a másik izgalmas kísérleten, a családon túl ott válik el, hogy az emberben milyen vegyítésben egyesül kreativitás és lelkiismeret anyag és szellem. A pedagógiának sosem szabadna szem elől tévesztenie, hogy nem szabad előítéletek alapján, előítéletekben való gondolkozásra serkenteni a diákot Vagyis nem rakhat kártyavárakat mert az nyomban összeomlik, mihelyst a diák előtt kitágul a szellemi látóhatár. És egy pedagógiai eszmerendszer legnagyobb veresége az — a történelem bizonyítja —, ha kiderül, hogy az élet másmilyen, mint amilyennek tanították. Ha kiderül, hogy a pedagógia szemfényvesztő játékot űz a szavakkal, hogy egyoldalú, vagyis nem tud mit kezdeni azzal a hatalmas anyaggal, amely a birtokában van. Miért mondom mindezt ? 1956. szeptember elsején léptem át először az iskola kapuját ahol éveken át a békéről is beszélt a tanító néni. És én nem tudtam, mi az Tudtam a békegalambról, az olajágról, csak azt nem értettem, miért csak mi őrizzük, sőt, védjük a békét s a tandó néni által elsorolt országok nem. Mi voltunk a tiszták, és ők a piszkosak. Aztán szüleim még Gagarin űrrepülése előtt egy évvel. 1960-ban vásároltak televíziót amelyben láttam francia, német, angol, amerikai filmeket is. Ezekben a filmekben ugyanúgy jó és rossz, gyötrődő és önkínzó embereket ismertem meg, mint a magyar, a cseh, a lengyel vagy a szovjet filmekben. Ezen az oldalon is szeretetre és békére vágytak, meg azon az oldalon is És én kételkedni kezdtem a tanító néni szavaiban, amelyekkel azt bizonygatta, hogy mi vagyunk a béke védői, azok ott meg a támadói. Azóta tudom, feketében és fehérben mutatta nekünk a világot, nem árnyalta, nem mondta el, hogy az egyszerű ember itt is, ott is, mindenütt békében akar élni, hogy az egyszerű ember a világ minden táján a mindennapi betevő falatjáért dolgozik, s hogy az osztályunkban a tábla fölé kitűzött jelszó: Tanulj jó! — a békét védedl, nem fedi teljes mértékben az igazságot. Hát azok a bácsik, akikről a televízióban beszélnek, akik valamiféle önkény folytán jogosultnak érzik magukat a háború és béke kérdésében dönteni, hát azok a bácsik mind jól tanultak, nemde ? így morfondíroztam én a hatvanas évek küszöbén, s kezdtem mindabban kételkedni, amit a tanító néni mondott. Azóta elmúlt két és fél évtized. Új pedagógusok kerültek a pályára, új gyerekek az iskola padjaiba. Akik pedig tegnap lépték át először az iskola küszöbét remélem, nem találkoznak majd ilyen egyoldalúan elfogult tanító nénivel, amilyen nekem adatott. Igaz, akkor más idők jártak, de a lényeg lényeg maradt. A pedagógia nem oktathat feketében és fehérben. Még a béke kérdésének taglalásakor sem, hiszen a béke, a békességben élni vágya — egyetemes vágy. Határok nélküli, s mélyen emberi, függetlenül attól, kinek milyen színű a bőre. ki miben hisz, ki milyen nyelven beszél. Lényegében mindenki anyanyelven, hiszen minden nyelv, az eszperantót kivéve, anyanyelv. S még valamit feltételezek: a háborút meg nem élt pedagógusokban mást fednek az olyan fogalmak, mint a bizalom, a szeretet, a barátság. E fogalmak mindennapi jelenséggé válása nélkül egyetemes célzatú, előítéletek nélkül gondolkozó embereket nevelő pedagógia nem létezhet. És persze, béke sem. Az a pedagógia, amely csak fehérben és feketében gondolkozik, nem a toleranciát honosítja meg a gyermeki lélekben, hanem csak adatokat öm/eszt a diák agyvelejébe, mintha az valami sterilizált raktár lenne, amelyben sem melegség, sem ridegség, sem fény, sem árnyék nem játszik szerepet. Fődig nagy szerepük van. Látom a fiamon, aki még csak óvodás lesz. s akivel bizonyára az óvó néni rajzoltat majd békegalambot, ahogy velem is rajzoltattak. Kérdés, lesz-e szárnya neki? SZIGETI LÁSZLÓ A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXV. évfolyam Főszerkesztő; PÁKOZDI GERTRÚD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334-745 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaöe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József nádor tér 1.) Előfizetési dij: évi 180,- Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 - A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiame n. p„ 042 67 Kosice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Kívánságunk: békében nevelhessük fel gyermekeinket KÖNÖZS1 ISTVÁN felvétele
