Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-03 / 1. szám
meg, és értékesíti is. Tanácskozásain, nagyobb összejövetelein — mint volt Nairobiban, most Prágában és legközelebb 1987-ben a Moszkvában megtartandó 9. kongresszuson — áruba bocsájtják. A sok szép holmit, köztük a törzsi művészet értékes munkáit különösen az európaiak vásárolják szívesen. Kuriózumot jelentenek a számukra. Beszélgetésünk később a nőtanács küldetésére terelődött, arra, hogy törekvéseik megvalósításához — amelynek előterében a béke megvédése mellett az éhezők, a háború és a természeti csapások károsultjainak megsegítése áll — a tagdíjakon kívül, honnan veszik az anyagiakat. A magyar nőtanács elnöke elmondta, hogy a legnagyobb, legjelentősebb anyagi támogatást a szocialista országok nyújtják, elsősorban a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK, Kuba és Magyarország, biztosítva a tanácskozások megrendezése körüli anyagiakat, illetve úgy, hogy rengeteg ruhaneműt, gyógyszert juttat a rászorulóknak. Az ilyen támogatásnak jellemző példája volt legutóbb a nicaraguai, kambodzsai, libanoni családoknak küldött nagy mennyiségű ruhanemű és gyermekholmi Csehszlovákiából. Hasonló segítséget nyújt a többi szocialista ország is. Anyagi forrást jelent még az NDN lapjának, A nők a világban-nak megjelentetése is, amelynek példányszáma az utóbbi időkben jelentősen megnövekedett. Persze ez mind kevés! Ilyen nemes törekvésekhez, emberséges célkitűzésekhez, mint az NDN-é, rengeteg pénzre lenne szükség. Százmilliárdokra! A világszervezet politikai befolyása évről évre növekszik, szolidaritási tevékenysége kiszélesedett. Létszámában is erősödik — ezúttal is huszonhét nőszervezettel gyarapodtak —, de ennyivel nagyobb a felelőssége, gondja is. A világ fele éhes, kétpercenként hal meg alultápláltságban egy kisgyermek valahol a világon. Nincs elegendő ivóvíz, megfelelő egészségügyi ellátás ... És mennyi az embertelen körülmények között sínylődő család ... A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség mindent megtesz érdekükben, amennyi erejéből telik. De ha az életet veszélyeztető fegyverek helyett több jutna mindarra, ami a tartalmas, boldog emberi léthez szükséges ... Milyen szép is lenne, ha az NDN Bazárjában felhalmozott népművészet sem pénzért kelne el, ha egymást ajándékozhatnák meg vele a küldöttek... J. HEGEDŰS MAGDA j: u 10-a> « > 0) c '(0 1 :0 c :0 * ADELA GAMBOA RAMIREZ KÍVÁNSÁGA A Dél-Amerika északnyugati csücskében elterülő Kolumbia az utóbbi években magára vonta a tudományos világ érdeklődését. Először talán a jót említenénk. A régészek Equador és Columbia területein, illetve partvidékén és szigetvilágában találtak rá a legősibb praecolumbiánus régészeti leletekre, csontmaradványokra, kerámiára, feltehetően, halotti vagy egyéb kultikus célokra szolgáló csodálatos arany álarcokra. Több világhírű, a kontinens őskultúráját kutató archeológus és történész a leletekkel együtt azonban több, megfejtésre váró titokra, rejtélyre is bukkant: kik és honnan jöttek ide azok az emberek, akik ezt a equadori, illetve kolumbiai öskultúrát megteremtették s elterjesztették a szélrózsa minden irányába: Mexikóba, Peruba, Közép-Amerika régi indián kultúrterületeire... Az érdeklődést Kolumbia iránt az utóbbi hetekben még inkább fölkeltette a nemzeti katasztrófának nyilvánított elemi csapás, mely akkor következett be, amikor az 5 398 méter magas Névadó del Ruiz tűzhányó — amelyet a nép egyszerűen „Alvó óriásnak" nevez —• több évszázados nyugalom után ismét működni kezdett. A vulkánkitörés húszezer ember halálát okozta, de feltehetően jóval többen haltak meg. Egy várost pedig — Armerót — temetővé nyilvánítottak ... Bár lakóinak legalább öt óra állt volna a rendelkezésükre, hogy megmenekülhessenek, mi több, a polgármester figyelmeztette is őket a közelgő óriási veszélyre, az emberek nem hittek neki. (Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a fajta vulkanikus kitörés rendkívül ritka, s csak nagyon magas hegyeknél fordul elő. A vulkánkitörés következtében a hegytetőn megolvadó hó- és jégfolyam mocsárszerű, sűrű sár formájában önti el a völgyeket, óránként száz vagy még ennél is több kilométeres sebességgel, ami elöl nincs menekülés ...) Ebből a nemzeti katasztrófa sújtotta távoli országból érkezett a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsának prágai ülésére Adela Gamboa Ramirez asszony, á Kolumbiai Demokratikus Nőszövetség tisztségviselője; polgári foglalkozása egyébként titkárnő. A rögtönzött kis sajtóértekezleten elmondta, hogy ez a nőszervezet huszonöt évvel ezelőtt alakult, s ma már örvendetesen sok tagja van. Megtalálhatók közöttük a munkásnők, az értelmiségiek, valamivel kisebb számban a falusi, illetve a háziasszonyok is. A nőkérdés megoldása szervezetüknek azért is fontos, mert olyan nők is tagjai, akik egyébként sehol másutt, még szakszervezetekben vagy politikai pártokban sem tömörülnek. Adela Gamboa Ramirez asszony szervezetének vezetőségét öt fő tisztségviselő alkotja. Tisztségükért nem kapnak fizetséget, polgári foglalkozásukon kívül végzik azt. Egy vagy több foglalkozási ág szerint csoportosítják a tagságot, így szervezik az asszonyokat, lányokat. Nemrég kordinációs bizottságot hoztak létre, amelynek célja, hogy behatóan tanulmányozza az ország politikai és gazdasági helyzetét. Felvették a kapcsolatot a hazai és több külföldi békemozgalommal is. — A nömozgalmak és a békemozgalmak mai világunkban egyre inkább elválaszthatatlanok, egyre szorosabban összefonódnak, s ez így van rendjén, hiszen közös erővel többre megyünk — mondta Adela Gamboa Ramirez. Nömozgalmuk több jellemző vonásáról is szólt. Szervezetük nemcsak a fiatalabb nők munkaadók általi szexuális kizsákmányolása ellen harcol — mert sok az elbocsátás. ha a fiatal nő nem hajlandó a „bizalmasabb" szolgálatokra —, nemcsak a középkorú dolgozó nők bérharcait támogatja, hanem síkra száll az idősebb, a nyugdíjkorhatárhoz közeledő dolgozó nők helyzetének javításáért is, főleg azonban azért, hogy koruk miatt, illetve teljesítményük állítólagos „csökkenésének" ürügyén időnek előtte ne bocsáthassák el őket állásukból. Szervezetük, mint a nőszervezetek általában a világ minden részében, síkra száll amellett is, hogy az állam több gyermekintézményt építsen, hiszen ezeknek hiánya igen sok nőt tart vissza a munkavállalástól, amire pedig részben kedvük, részben pedig anyagilag is szükségük lenne. A szakszervezetekkel együtt nőszervezetük javaslatot tett arra, hogy a dolgozók a gyermekintézményekre évente, illetve havonta egynapi bérüket áldozzák fel. A dolgozók ezt szívesen vállalták, a kormány is elfogadta az ajánlatot, ám az így összegyűlt pénzeket nem az eredeti célra, hanem javarészt magának foglalta le. Sajnos, fegyverkezésre, hadi kiadásokra ... A katasztrófával kapcsolatban feltett kérdéseinkre kolumbiai vendégünk közölte, hogy hazája még sokáig fog gyászolni, hiszen az elpusztult életeket, a körülbelül 6 000 árván maradt gyermek szüleit, családját, otthonát a legbőkezűbb nemzetközi segélynyújtás sem tudja pótolni. Csehszlovákia és a Szovjetunió egy-egy teherszállító repülőgéppel sietett a segítségükre, ugyanígy számottevő segítséget kaptak Kubától, Írországtól, Spanyolországtól és természetesen a szomszédos államoktól is. — Mit kíván 1986-ban, a béke évében a kolumbiai nőknek? — Természetesen: a békét! S hogy a genfi „csúcs", a „summi", ha lépésről lépésre is, de meghozza a maga gyümölcseit az egész világ számára. Láng Éva (í Cúcuta«* I Bucaramanga* •Medellin ^ „Mánizales -' BOGOTA Pto. •Cali KOLUMBIA ECUADOR Mentési munkálatok és kutatás a túlélők után, már járványveszélyben ... Adela Gamboa Ramirez Kolumbia térképén a nyíl jelzi a tűzhányó helyét, mellette Armero, a temetővé nyilvánított város (nős)
