Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-03 / 1. szám

Az összehasonlító statisztikák jelentései világviszonylatban a legtöbb felbomlott házasságot Svédországban és Franciaországban mutatják ki. de az élbolyhoz tartozik Magyarország és Csehszlovákia

is. Mielőtt tüzetesebben megbolygatnánk a válás utáni életvezetés kérdéseit, nem szabad szem elől tévesztenünk. hogy a válás jogi és szociális természetű jelenség, amely nem kis mértékben barométere a társadalom szociállélektani tudatszintjének. Az. hogy Romániában alacsony a felbomlott házasságok aránya, a válást szigorúan korlátozó jogi intézkedések hathatóságát bizonyítja. A katolicista övezetben (Itália, Spanyolország) a puritán

szokásrend védi erősen az egy életre kötött házasságok szentségét, míg pl. az USA egyes államaiban a válási előírások homlokegyenest különbözőek.

Tudatosítanunk kell, hogy a válások száma nálunk nemcsak magas, hanem egy bizonyos ideig emelkedni is fog. Eddig legfőképp a válások csökkentésének szükségességéről cikkeztünk, kevesen foglalkoztak a már elváltak életmódbeli és lélektani nehézségeivel. Nemrégiben lezajlott felmérésünk eredményei, melynek megkérdezettjei elvált házaspárok voltak, azt bizonyítják, hogy szervezett segítségre és tanácsadásra lenne szüksége mindkét elvált félnek.

Mind a nőnek, mind a férfinak legalább sejtenie kellene, milyen következményekkel jár egy megszakadt, szétbomlott házastársi kapcsolat, mit jelent a magára maradás, meg tud-e majd birkózni az új élet törvényeivel.

Hat esztendőn keresztül kísértük figyelemmel az egy- vagy két gyerekes szétvált családok életét Az ötéves együttélés után elvált fiatal házastársak esetében a házasság felbontását döntő többségben a nők kezdeményezték.

CSALÁDI KÖR

TÁRS

MARADJON

EGY

ÉLETEN ÁT

Három évvel a válás után azt kérdeztük az elváltaktól, mit tennének, mit választanának, ha újra kezdhetnék. Kiviláglott, hogy azok a férjek és feleségek, akik a kapcsolat felbontása mellett döntöttek, ennyi idő elteltével sem bánták meg tettüket. Míg azok a nők és férfiak, akik tétováztak, egyszer az egyik oldalra álltak, másszor a másikra, sokkal sérültebbek. megviseltebbek, mint a válást akkor is és most is az egyetlen helyes megoldásnak érzők.

Sokan inkább a kibékülés, az együttélés mellett döntöttek volna, a kritikus pillanatokban, ha tájékoztatták volna őket döntésük várható következményeiről, így azonban az információk hiányában a gyors és azonnali válást tartották az egyedüli kivezető útnak.

A legtürelmetlenebbek, a másikkal szemben tűrni nem akarók, leginkább nem hajlandók a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők. akik elég „emancipáltnak” érzik magukat ahhoz, hogy szabadon döntsenek, másfelől tudatában vannak annak, hogy válás után a gyermekek velük maradnak, s a közös lakást is a férjnek kell elhagynia. A válás mint egy válsághelyzet megoldása

ebből a szempontból a nők számára kézenfekvő, és sokkal egyszerűbb, mint a férfiak esetében, s éppen ezért hosszú ideje nagyrészt a nők a kezdeményezői a házasságok felbontásának még akkor is — vagy éppen akkor —, amikor kisgyermekes szülőkről van szó.

És a „győzelem” érzése sem elvetendő. a tudat, hogy megmutattam, még ha belerokkanunk is... Ez azonban csak délibáb, a válás nem harc, nincsenek benne győztesek, sem vesztesek, itt elszakadás van, ami éppoly fájó mindkét szülőnek, mint a közös gyermekeknek. Olyan hasadás, szétválás, ami bármennyire szükséges vagy megfontolt is. bennük él, s a veszteség sosem lesz már pótolható.

Nézzük csak, ha nem is a központi, de mindenképpen lényeges kérdést: a közös vagyon elosztását. Vagy nagy. vagy kicsi (a fiatalon összekerülteknél nem olyan tekintélyes), de mégiscsak két részre, két fél részre oszlik, s ezt mindkét fél megérzi. Anyagi szempontból is csak károsul az asszony (és a férfi), hiszen a jövedelem megcsappan, felbomlik a közös gazdálkodás, a családi kassza kettéválik, s a tartásdíj nem pótolhatja a másik keresetét Mindketten a sajátukéval gazdálkodnak, s a különélés következtében a költségek is megduplázódnak.

Megkérdeztük az elvált asszonyokat, mennyire hiányzott a félj jövedelme, elegendő volt-e a befolyt összeg a minimális létfenntartásra Az asszonyok többsége (55 %-a), gondokkal, megélhetési nehézségekkel küszködött, s a helyzet radikálisan csak újabb házasságkötésük után javult.

A férfiak helyzete kicsit jobb volt, bár nem éppen rózsás, de 12 százalékuk a jövedelmét elégtelennek találta, képtelen volt a megszokott szinten megélni belőle.

Vizsgáltuk, a válás után hányszor kerül újabb összeveszésre, hangos jelenetekre sor a volt feleség és félj között, főleg ha kénytelenek továbbra is közös lakásban élni.

Jogi gyakorlatunk az anyát részesíti előnyben, s ha a kiskorú gyermek a gondozásában marad továbbra is, a lakáshasználat jogát is neki ítéli a bíróság. A kölcsönös vádaskodáson túllépni nem tudó felek még ebben az esetben is képtelenek megegyezni, ezért hazánkban minden negyedik válás után a lakáshasználat jogáról a bíróság dönt. A bírósági végzés egyben jogalap a másik fél számára, hogy lakáskérvényt adjon be az illetékes nemzeti bizottságon.

A nő a válás után egyedül marad (az esetek többségében), minden gond. munka a vállára szakad, a gyerekeket egyedül kell ellátnia, szinte szusszanásnyi ideje sincs. A megkérdezett nők nyolcvan százaléka a túlterheltségre panaszkodott. míg a férfiak 90 %-a úgy érezte, talán túl sok is lett a szabad ideje.

Az elmondottakból is kiviláglik, hogy az érzelmieket nem számítva, egy felbomlott kapcsolat romjain nem lehet petárdákat robbantgatni, az iga lerázását ünnepelni. Mindketten károsultak valahogyan, s ami a legnehezebb: „a hogyan újra?” kérdésére válaszolni.

Egyedül vagy keresni másik embert, nőt, férfit, aki magára vállalná minden kisiklott, meggyalázott álmunkat, akivel jobb lenne, mint az elsővel volt? Az elvált féijeknek csak 3.8 százaléka tartja kielégítőnek az egyedüllétet, a nők 98,6 százaléka is állandó partnert, meleg kapcsolatot szeretne. Az egyedüllétet a férfiak 31 %-a, a nők 14 %-a csak átmeneti megoldásnak érzi.

Ezek az álmok, az újrakezdési remények. S ezzel szemben a valóság: hat évvel a válás után — ami elég tekintélyes idő ahhoz, hogy az ember új gyökereket eresszen — a férfiak 64 %-a, a nőknek 53 %-a kötött új házasságot: élettársi kapcsolatban élt a férfiak 4 %-a és a nők 8 %-a, komoly ismeretsége volt a nők 15, a férfiak 5 százalékának, míg a maradék tehát minden ötödik nő és minden ötödik férfi magányosan élt S ezek a magányos nők és férfiak nem saját jószántukból élnek egyedül, hanem azért, mert a válás utáni valóság más. mint amilyennek ők képzelték. Az elváltak ugyanis tovább keresik partnerüket, csak már sokkal nehezebben találják meg őt — mert saját maguk vannak olyan helyzetben, amely nem felel meg neki, vagy fordítva.

A férfiak inkább a gyermektelen nőket, lányokat keresik, de még egy gyereket is vállalnak új partnerükkel. Az elvált nők helyzete ennél nehezebb, ők nemcsak férjet keresnek, hanem apát is a gyereknek vagy gyerekeknek. Bonyolódik a helyzet, ha a kiszemelt partnernek szintén van már gyereke, s tovább bonyolódhat egy közös gyerekkel is. Olyan láncokként hordja magán ezeket a gondokat a másik szerelmet, családot kereső nő vagy férfi, hogy sokszor képtelenné válik a kapcsolatteremtésre. És így eshet meg, hogy a nők és férfiak nagy része egy sikertelen házasság után egyedül marad, akarata, szándékai, természete ellenére.

Ezért kell szüntelenül és a végsőkig hangsúlyoznunk, hogy mennyire fontos az első élettárs, házastárs megfontolt, felelősségteljes megválasztása. Ennek a döntésnek olyannak kellene lennie, hogy akit választunk, társunk maradjon egy egész életen át Mert a rossz választás feltétel, lehetőség a válásra. A „katasztrófa” legalább annyira valószínű, mint a vakvágányon száguldó vonat esetében.

Dr. JlRf PROKOPEC kandidátus