Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-21 / 4. szám
óvodánkban ... Szilicén vagyok óvónő, de kivizsgáltak, s egészségesnek találtak bennünket. Nikolaj Edit szoptatni próbálja a kis Zsuzsát. — Azt mondják, szerencsés gyerek, aki vasárnap születik. Ő vasárnap reggel kilenc órakor jött a világra. Én is már negyedik napja nem alszom, kicsit fáradt vagyok. Most csomagoltam először a picit, még ügyetlen vagyok, a szoptatás sem megy. Egy hét alatt biztosan mindent megtanulok, azért is jó, hogy itt van mellettem. Érzelmileg is feltölt ödünk. Vidová Matilda gyermeknővér szoptatni tanítja a kis Zsuzsit. —- Az anyukák különbözőek. A kényesebbek inkább magukra maradnának, elismerem, fárasztó virrasztani, a varrásokkal ugrálni a síró gyerek körül. A másik oldalon ennek is megvan az értelme. Estenként a császármetszéssel szülő nők is átkérik magukat a rooming-inre, természetesen csak a negyedik, ötödik napon. — Segítünk itt egymásnak, aki még ügyetlenebb, annak megmutatjuk, mit hogyan. Ezért is jó, meg a szoptatásnál is; mikor sír, akkor megszoptatjuk, picinyek még, nem tartjuk be a három órát — mondja Nikolaj Edit. A falunkban, Krasznahorkán (Krásna Hörka) az egyik anya két és fél évig szoptatta a gyermekét, de nem is volt orvosnál még az a kisfiú. Farkasovská Éva gyermeknővér az anyákra panaszkodik. — Aggódnak, nincs elég tejük, s ami van, az is vizes, gyengék a szoptatásra, mindenfélét kitalálnak. Mi azért vagyunk itt, hogy bebizonyítsuk, igenis a nők nagy része képes szotatni, csak nem teszi. A szobákban kancsókban tej, ha megszomjazik az anyuka, azt igyék. Minden szobában pelenka, kenőcsök, hogy az anya bármikor átcsomagolhassa gyermekét. A nővérek kedvesek, gyakran benéznek a szobákra. Tapasztalataim alapján mondom, a legelőzékenyebb nővérekkel találkoztam itt, a legegyszerűbbekkel, akiknek mindennapi természetes foglalatossága a másokkal való törődés. Rozsnyón a szülő nők többsége a rooming-in mellett szavazott. A látottak s az átéltek alapján elmondhatjuk, a módszer mindkét fél — mind az anyukák, mind a kórházi dolgozók — emberi értékeit próbára teszi. Ahol hiányzik az odaadás, a minden részletre kiterjedő figyelem, a türelem, az ezerszer elmondott dolgok újraismétlése, megbukik az elgondolás. Szitáló ködbe lépnek ki a távozó anyukák, karjukon az újszülöttekkel. Az első napok elteltek, kezdődik az otthoni élet. NAGYVENDÉGI ÉVA 1. A rozsnyói kórház 2. Szopás után az újszülöttek súlyát naponta kétszer ellenőrzik 3. Enikő fürdött 4. Szülés után 5. Az első közös percek KICSIK ÉS NAGYOK Kezdem magamon. A családban szélíében-hosszában elterjedt legenda szerint sm'ölvény koromban nagyapámkéknál — éppen búcsúi látogatáson — ebéd közben elsírtam magam. — Mi bajod, gyerek? — szólt hozzám nagypapám. — Ennék ... — válaszoltam hüppögve. — Hát akkor szedjél és egyél! — Igen ám — vetettem könnyes szememet a gazdagon rakott asztalra —, de már nem bírok! * * * Azóta sok víz folyt le a Dunán. Két lányommal, a négyéves Györgyivel meg a hároméves Ágival sétáltam a verőfényben és porban fürdő parkban. A sovány fiivön vedlett tehén legelészett rövid kötélpányván. Lányaim igazi városi gyerekek, eddig csak képeskönyvben láttak tehenet, így tágra nyílt szemmel bámultak. — Mi az ott? — kérdezték. — Tehén. Ez mondja, hogy múúú. .. — Akkor most miért nem működik? * * * Egy másik alkalommal nejem hajadon barát- és kartársnője látogatott el hozzánk, s Györgyi vallatóra fogta: — És neked miért nincs kisbabád? — Tudod, engem nem ismer a gólya — hangzott a válasz. — Akkor gyere el hozzánk aludni, hogy téged is bemutathassunk neki! — válaszolta Györgyi * * * Megint egy eset, ezúttal Ágival Amikor harmadik, fiúnak sikeredett csemetém után újabb kislány „jelentkezett". Ági odafordult a feleségemhez: — Ugye, anyu, gyerekek csak ott lehetnek, ahol apuka is van? — Igen, kislányom — helyeselt buzgón, mély meggyőződéssel a feleségem. — Akkor adjuk el apukát valakinek, mert mi már elegen vagyunk! KEMÉNY JÓZSEF Szombat délutáni jilmműsor. Tímea, az örökmozgó, szinte moccanás nélkül nézi végig a kengyelfutó gyalogkakukk és a maláj tigris kalandjait. Vagy egy óra múlva dobogás és kiáltozás hallatszik ki a szobából — Mi van itt? — nyitom rá lányomra bosszúsan az ajtót. — Anyu, én vagytok a malájkakukk — mondja a két főhős keverékéből született új figura két ordítás között, majd tovaszáguld. * * * Évike lelkendezve újságolja anyukájának, hogy mi mindent tanultak az oviban. Fel is sorol egy' csomó ruhadarabot, majd a végén büszkén mondja: — Azt is tudom ám, mi az a zakó. Másnap vendégek jönnek Éviékhez. A z egyik vendégen éppen zakó feszül Évi anyukája, hogy megmutassa, lánya már mennyi mindent tud, rámutat a zakós vendégre: — Évike, mije van a bácsinak? — Csingilingije — mondja a kislány, és nem érti, miért kel! ezen úgy nevetni. * * * Szokásos szerda délutáni sorbanállás. Árut kaptak az élelmiszerüzletben. Kettesével hármasával állunk, gondolatainkba mélyedre, morogván. Lányom egy darabig csendesen szemlélődik, majd hangosan felkiált: — Anyu, oldalról menjünk, hamarább bejutunk! A kitörő nevetés feloldja a nyomott hangulatot, és egy kicsit könnyebb lesz a hosszú várakozás. * * * Két óvodás beszélget arról ki az erősebb, apuka vagy anyuka. — Apuka erősebb — mondja az egyik. — Még amikor részegen jött haza, akkor is úgy vágta pofon anyut, hogy’ az belefordult a kádba. * * * Természetrajz könyvet nézegetünk lányommal. Az egyik színes képről kaméleon néz Járkasszemet velünk. Elolvassuk a szöveget is. — Anyu, vegyünk ilyen kaméleont! — De minek az nekünk ? — kérdezem meglepetten. — Hogy megegye a legyeinket! GOGH VILMA \ (női)
