Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-21 / 4. szám
-TAJOLO KALENDÁRIUM 1561. január 22-én született Francis Bacon angol filozófus. 1906. január 23-án született Elena Holéczyová nemzeti művész, szlovák textilművész. 1811. január 25-én született Pavol Balás bányamérnök, a közép-szlovákiai bányák térképének készítője. 1906. január 26-án született Jan Golian cseh tábornok. 1756. január 27-én született Wolfgang Amadeus Mozart. KÖNYV „Tisztán meglátni csúcsainkat” (Tanulmányok József Attiláról) Azt hiszem, mindenki előtt világos és leszögezhetjük, hogy balgaság lenne József Attila költői nagyságában kételkednünk. Amit ő maga fogalmazott meg, miszerint „a költő versei révén zseni, s ha az, ezen nem változtat a népszavazás", őrá is vonatkozik, bár most akár szavazásra is bocsáthatnánk. Ám nem volt ez mindig egyértelmű. A sokszoros kitagadottság és félreértések után már egy nemzedék nőtt fel versei bűvöletében. Most, hogy a televízió jóvoltából a kortársak vallomásai alapján tisztábban rajzolódnak elénk az eddig ellentétesnek tűnő dolgok, melyek a társadalmi katasztrófák előszeleként az ö személyes tragédiájához vezettek, verseinek újabb értelmezési szférát adnak. Ő annyival jelent többet költészetünkben, hogy nem egy megkésett fejlődési fázisban vált népének szellemi nagyságává, hanem európai méretekben is első azok között, akik századunk haladó eszméjét művészi szinten tudták megfogalmazni, tehát úgy, hogy nemcsak a nézetek és jelszavak szintjén fogalmazza újra a gondolatot, hanem azt belső énjévé téve, magatartássá válik benne és ez az elmélyült személyiség párosul művészi egyéniséggel. Versei minden izükben dialektikusak, szemléletükben a progresszió előrőrsei, esztétikai szempontból pedig a legkifinomultabb érzékiségről tanúskodnak. Ez okozhatta, hogy még a művészi körökben is visszhangtalan maradt és azok tagadták meg,, akikhez tartozni akart, ami — mint megtudjuk — nemcsak meg nem értésből fakadt, de voltak, akik gyarlóságból rágalmazták őt. Ezért tartott mostanáig, hogy az ellenvetések vagy a szűklátókörű kisajátítási szándékok ellenében az őt megillető helyére kerülhessen legkiválóbbjaink közt. Gyertyán Ervin eddigi munkásságával is ezt az ügyet szolgálta. Az 1963-ban megjelent Költőnk és kora, majd később (1970) az életrajzi kötetben elemzi a konfliktusokat, de még mindig akadnak fejezetek, melyek akkor az érintetek iránti tapintatból nem jelenhettek meg, illetve (nős) azóta újabb dokumentumok váltak hozzáférhetővé. A címadó gondolat, a tisztánlátás szándéka persze igy is csak töredékeket nyújt a teljes életműhöz. Tegyük hozzá, hogy lényegeseket. Túlhaladva Révai József és Forgács László merev értelmezési rendszerét tárgyszerű cáfolattal szolgál sok más torzszülött elméletre. Bátran védelmébe veszi József Attila marxista tisztánlátását ott is, ahol a pszichoanalízissel való találkozási pontokat kereste. A leglényegesebb, a költészete pedig már rég rácáfolt minden ellenérzésre, ezért ehhez Gyertyán sem szándékozik sokat hozzátenni. Ma már mosolygunk mindazon, amit a költő ellen életében (és később is) összehordtak, pedig azok az írások akkor a szárszói tragikus összeroppanás felé mutató útjelző karók voltak. Érdemes újrafogalmaznunk a következtetéseket. Ne érje bennünk árnyék a verset! (Kossuth Kiadó. 1985) MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ FILM Florida, a Paradicsom Láttam egy rendkívül érdekes, lebilincselöen izgalmas, jó filmet. Nem jól megcsinált filmre gondolok. A filmcsinálás mesterségét könnyű megtanulni, s ha emellett valakihez a szerencse is odaszegödik, na meg elegendő pénzt is sikerül szereznie a filmjéhez, nyert ügye van. Csak az a baj, hogy napjaink jól megcsinált filmjei között egyre több a bárgyú, unalmas, vagy éppenséggel világra erőszakolt történet. Ami természetesen nemcsak az amerikai filmtermést jellemzi, de valahogy kézenfekvő, hogy mindig innen húzunk elő egy-egy példát, amikor riasztó példákra van szükségünk. Az amerikai tucatfilmek, sikerprodukciók tömegéből azonban már első pillantásra is kiválik az elsőfilmes Jim Jarmusch különös alkotása, a Florida, a Paradicsom. S amikor az imént lebilincselöen izgalmasnak neveztem ezt a filmet, nem annak mozgalmasságára, látványosságára, verekedéseire, szemfényvesztő technikai megoldásaira, s ilyenekre gondoltam. Hiszen ez a film éppen a semmittevés útvesztőiről, a társadalom szélére szorult emberek életének kiüresedéséről szól, s a közönségcsalogatásnak e szokványosán hatásos eszközei teljes mértékben hiányzanak belőle. Szellemesen és szemléletesen jegyezte meg Jarmusch egyik magyar kritikusa, hogy filmjében „már az megér minden pénzt, ami nincs benne"! Vagyis, talán szerencséje is volt ennek az egyes források szerint szlovák, más források szerint magyar származású amerikai fiatalembernek, hogy filmjét nevetségesen kevés pénzből — egyik-másik hollywoodi szuperprodukció egyetlen epizódjának árából — és ma már (járatlanul szerény technikai feltételek mellett kellett létrehoznia. Mert amit a néző ilyképpen a mozivásznon lát, attól egyenesen elszorul a torka. Nemcsak a film fiatal hőseinek sivár, kilátástalan életétől, hanem magának a filmnek kényszer szplte, ám erénnyé (arannyá?) váló megoldásaitól is. Egy disszidálni szándékozó magyar lány, Éva (Bálint Eszter) érkezik New Yorkban lakó, már korábban disszidált unokabátyjához, a nyelvét s nevét is eltagadó Williehez, alias Molnár Bélához (John Lurie). Azután belép még a történetbe Willie barátja, Eddie (Richard Edson) és nagynénje, az ugyancsak Magyarországról származó, s nemzeti identitását még idős korában és betegen is foggal-körömmel védelmező Lottie néni (Stark Cecilia). De tulajdonképpen alig tesznek valamit, s alig történik valami velük és közöttük. A három fiatal, elunva New Yorkot, elkocsikázik Clevelandba, majd Floridába, de mindenütt idegenek, mellőzöttek. szükségtelenek maradnak. Ezért is találóbb, s a film költöiségét is jobban nyomatékosítja az eredeti cím, az Édennél idegenebb. Mindhárom helyszínen a lepusztult környezet, a szürke képsorok, az esetlen és lelassított mozdulatok, a lefojtott gesztusok, az ügyetlen, a kitárulkozástól való félelmet tükröző szóváltások egyaránt jelzik: bár szívesen menekülnének, ám mindhárman — sőt még Lottie néni is — képtelenek menekülni ebből a lecsupaszult, kiüresedett életből, világból. Willie és Eddie mintha Beckett Vladimirének és Estragonjának közvetlen leszármazottaiként várnák a maguk Godot-ját, de helyette csak Évával találkoznak, aki semmiképpen sem vállalhatja magára Godot szerepét, s ő is csupán a várakozásban lehet a társuk. És itt, ezen a ponton, hála Jim Jarmuschnak és kitűnő színészeinek, munkatársainak, megtörténik a csoda, azaz megszépülnek ezek az emberek, és tragédiájukat hirtelen a sajátunkénak is érezzük. TÓTH LÁSZLÓ HANGLEMEZ Azt beszéli már az egész város ... ... hogy újra dübörög a banda. Ez a banda pedig nem más, mint a legújabb Skorpió. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy Frenreisz Károly 1973-ban kilépett az LGT-böl, mert a keményebb rockzene vonzotta, s megalapította a Skorpió együttest. A zenekar hamar befutott, de zenei elképzelésük nem volt egységes, ígéretüket — az átütöen új hangzás megteremtését — nem sikerült beváltaniuk. Ennek ellenére sikeresen koncerteztek, főleg külföldön. Közben négy nagylemezt is megjelentettek, bár egyre fáradtabb csapat benyomását keltették. Aztán 1979-ben feloszlottak. Frenreisz azonban nem maradt sokáig társak nélkül. Új Skorpió néven triót alakított. Az „új" viszont csak a zenekarra vonatkozott, mert Karesz maradt a régi. Szerzeményei modorosak, szövegei közhelyszerüek voltak. Ezt pedig nem tudta ellensúlyozni a három zenész magas szintű virtuóz technikája sem. így két nagylemez kiadása után ez a formáció is megszűnt. Most pedig itt van a legújabb Skorpió. Frenreisz és Papp Tamás maradt a trióból, hozzájuk csatlakozott az első Skorpió egykori tagja. Szűcs Antal Gábor, valamint az East együttesből Pálvölgyi Géza. Ezúttal ők négyen próbálkoznak meg valami új létrehozásával. Az első lemezük alapján nehéz megítélni, hogy sikeres lesz-e az erőfeszítésük. Mindenesetre ez a 38 perces zenei anyag még mindig tartalmaz ismerős dallamokat. Frenreisz és társai ugyanis a találékonyságuk helyett helyenként inkább a népszerű stílusoknak megfelelő elemekre támaszkodnak, és szövegeik sem mentesek a fellengzős kifejezésektől. Ennek ellenére ígéretesnek nevezhető ez a próbákozás. mely a cimadó szerzeményen kívül a Ha elveszítenélek, Ne félj. Éjfél után. Anyám jó fiad leszek. Érinted a két kezem. Húzzatok el életemből. Mint a lavina és a Karib éjszakák című dalokat tartalmazza. Várjuk a folytatást, melybén az együttes tagjai már remélhetőleg beváltják mindazt, amire tehetségük és hangszertudásuk feljogosítja őket. SZABÓ LÁSZLÓ TELEVÍZIÓ Utazás Quizlandba Csak véletlenül kapcsoltam be a tévékészüléket. így nem is láttam elejétől a Magyar Televízió legújabb vetélkedőjének adását, de amit láttam belőle, meggyőzött arról, hogy érdemes néha egy-egy órát a képernyő előtt tölteni. Mert Quizland szórakoztató, elgondolkoztató hely: rengeteg ismeretet, alapos tájékozottságot követel meg azoktól, akik a versenyben jól akarnak szerepelni. Egy kissé önmagunkat is ellenőrizhetjük, „megmérhetjük", mi az amire még emlékezünk, mi az, amit már elfelejtettünk közelmúltunk — és távolabbi múltunk — történetéből, történelméből, politikai életének fontos eseményeiből. A szerkesztők jól érvényesítik a tévés technikai lehetőségeket, sok érdekes filmet, dokumentumtöredéket mutatnak be, melyet egykor magunk is láthattunk, s ezek felismerésén alapul a játék. Akik kérdeznek és értékelnek újságírók, külpolitikai szakértők (Pálfy József, Vértes Éva, Sándor István), a műsorvezető pedig Vágó István, aki már több szórakoztató és okos vetélkedőnek volt szóvivője. A január nyolcadiki adás az első volt, kéthetente jelentkezik a műsor, a második forulót tehát e héten láthatjuk. Szerdán este, fő műsoridőben. Ha tehetik, üljenek le a készülék elé önök is. Ritkán tanulhatunk ilyen kellemesen annyi mindent, amennyit itt. És nem mindennap sikerül ilyen jól adagolni tévét-történelmetpolitkát-tudományt-stb.-t meg humort és szórakozást, mint ebben az esetben. Legalábbis: a látott első „menetben". Lehet persze, hogy ez a szerkesztőkön túl a versenyzőkön is múlott, azon a tizenkét emberen, aki asztalhoz ült, főleg pedig azokon, akiknek jól vágott az esze. s villámgyorsan ismerték fel az összefüggéseket. Várjuk hát a folytatást, hogy a végén elmondhassuk azt is, tudott-e következetesen szórakoztatni, gondolkoztatni, játszótársává tenni bennünket, otthon kuksoló nézőket is a televízió. N. GYURKOVITS RÓZA
