Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-21 / 4. szám

,- í > I fii ■ ül m li üli A -é* II 31 S3 M i 11 ■1 !■ »1 IV 13 \iV -■E 2m Ml W m ni EGYÜTT A rozsnyói (Roznava) szülészet a legjobbak egyike Szlovákiában. A keleti végeken (közvetlenül Most után) elüször itt próbálkoztak az ún. rooming-in bevezetésével. A módszer lényege: a gyerekágyas anya már az első óráktól kezdve maga gondoskodik újszülött gyermekéről, ellátja, szoptatja, tisztába teszi, a szolgálatos nővér csak tanácsot ad, eligazít. Vagy négy éve egy szobával kezdték, majd fokozatosan gyarapították az anyák számát. Jelenleg egy szobában négy kiságy áll, a szobák többsége már ilyen. Kedvező tapasztalataikat csak erősíti az a tény, hogy fertőzés, súlyos infekció egyetlen esetben sem fordult elő. A vélekedések különbözőek, egyes anyukák dicsérik a módszert, érzelmi-gyakorlati hasznát hangsúlyozzák, míg mások túlterheltségre, fáradtságra panaszkodnak, az első napok nyugalmát kérik számon. — Két oldala van a dolognak. Sokan azt tartják, ezáltal a rtővérek munkája könnyebb lett, hiszen az anyukák gon­doskodnak az újszülöttről. Ez nem így van, hiszen a nővérek felelőssége meg­hatványozódott, míg azelőtt egy nővér is minden gond nélkül ellátta az egy szobában fekvő újszülötteket, addig most ketten vannak, így is kevesen. Ügyelniük kell, hogy az édesanya helye­sen és szakszerűen lássa el a csecse­mőt, a felelősség őket terheli, ha valami baj adódik. A higiénikusok alapként írják elő, hogy egy szobában csak két ágy lehet; a csecsemők ágya összetolva a szoba közepén, elhatárolva, ezt mi megvalósí­tani nem tudjuk. Tapasztalataink csak aláhúzzák azt a véleményünket, hogy felesleges a túlzott óvatoskodás, az anyák nem fertőzik meg a gyerekeket. — Az anyukáknak könnyebb a dol­guk otthon, azelőtt még hozzányúlni sem mertek hazatérésük után az újszü­­lötthöz, most itt az átpakolástól kezdve a fürdetésig mindent megtanulnak. Dr. Beshirová Klára a szomszédos gyermekosztályról jár át: — Ha az édesanya jól érzi magát, könnyű volt a szülés, már hat óra múlva megkapja a csecsemőt, ha éjjel még pihenni szeretne, a nővérek visszaviszik az újszülöttet a csecsemőszobára. Az anyukáktól függ, ha maguk mellett sze­retnék tudni a gyereket, éjjelre is ott­(nŐ4) A köd gyorsan vékonyodott, oszlado­zott, mint feltornyozott dunnák emel­kedtek a szilicei fennsík hegyei. Rozs­nyó felé közeledvén, felgöngyölödött a rozsdaszínü avarról, halványarany pára fátyolozta az erdős halmokat. A város­ban nagy tócsákban loccsant a fény az őrtorony rózsájára, poros és csípős volt a levegő. A szülészet üveg-vas-beton épület, a feketére mázolt vasvázak komisszá ide­genítik az amúgy is rideg kórházi fehér­séget. Kilenc éve költözött ide a szülé­szet. Egyetlen szobából, ahol már a folyosókon is ágyak álltak. Az épület eredetileg munkásszállásnak készült, a helyiségek benső elrendezése is erre utal; ebben az épületrészben víz sem volt, később törték át a falakat, vezették be a csöveket. A szobák most is túlzsú­foltak, a csecsemőket nem is fürdethe­tik az anyukák a szobában, a folyosó huzatos; a gyerekorvosok a tízpercnyi járásra levő gyerekosztályról futnak ide, az is különálló épület. Épül már az új kórház, vagy tíz éve, az építők vándorolnak, eső veri, fagy der­­meszti a csupasz falakat. Bányafolyo­sók húzódnak az építkezés területe alatt, az épület erősen süllyed. Mikor lesz kórház a lassan evtizede épülő falakból? A kórháziak még egy évtize­det jósolnak. Dr. Seres Pál főorvos a rooming-in előnyeit, hátrányait sorolja: hagyjuk, éjszakára csak egy szolgálatos gyermeknövér jár be, nem futkározhat szobáról szobára; a nehezebb esetek­nél inább csak szoptatni visszük oda éjszaka a picit. A fürdetést úgy szeret­nénk megoldani — mivel kicsi a hely, eddig nem fürdettek a szobában az anyukák —, hogy hordozható kádat ké­szítünk, kocsira szereljük, Olomoucból lestük el ez ötletet. Most még sorban, naponta egy-egy anyuka fürdet az új­szülöttszobában, az egyik nézi, figyeli, amint a másik anyuka, aki tegnap volt a figyelő, fürdeti, zuhanyozza a gyerme­két. A szoptatással is jobbak, kedve­zőbbek a tapasztalataink. Osztályunkon cigány anyukák fekszenek, amint éjjel felsír az első éhes csecsemő, a többiek is felkelnek, felveszik a magukét és sorban megszoptatják. így nincs náluk éjjelezés, csöndes a szoba. — Ebben az évben nagyon sok a veleszületett rendellenesség, eddig negyven eset; több közöttük halálos. A leggyakoribbak a központi idegrend­szerbeli károsodások, szívhibák; a cigá­nyoknál a vérségi kapcsolatok követ­kezményeként szintén magas a károso­dások százalékaránya. A közeli faluban pl. két cigánycsalád keveredik, a gyere­kek vagy kicsi, vagy túl nagy fejjel születnek. GY KÜLÖN? már négy éve megszűnt a mesteréges táplálás, az újszülöttek vagy a szopnak, vagy ha még nem indult meg az anyá­nál a tejelválasztás, lefejt anyatejet kapnak. A csecsemők azóta kevesebbet fogynak, sok esetben magasabb test­súllyal hagyják el a szülészetet, mint a születési súlyuk volt. A későbbiekben már nem olyan egyértelműek a tapasz­talataink, az anyukák átlagosan három hónapig szoptatnak, ha szoptatnak, so­kan már szülés előtt megvásárolják a mesterséges tápszert. Ebből a szem­pontból a „legrosszabb" anyák a peda­gógusok, a magasabb végzettségű nők, és sajnos, az orvosnők. Volt olyan orvos — A jövő évben tervezzük annak fe­lülvizsgálását, mi okozza a patológiai esetek gyakoriságát — szól közbe a főorvos. — Ezeket az újszülötteket, ha súlyo­sabb esetekről van szó, átvisszük a gyermekosztályra, csak enyhébb beteg­ségekkel maradhatnak a csecsemőszo­bában — mondja az orvosnő. Ragályi Enikő a tizenhetes szobában már vagy húsz perce sír, hiába csillapít­­ja-babusgatja édesanyja. — Már én is elríttam magamat, úgy sajnáltam — mondja az édesanya. Ra­gályi Éva, szemét törölgetve. — Éjjel sem'mertem aludni, féltem hogy meg­anyuka, aki nem szoptatott, de anyatej­jel táplálta a gyermekét, mivel tisztában volt annak értékével; az ismerősei az egész vidéket bejárják a lefejt anyate­jért. Sokan furfangoskodnak, azt állítják, szoptatnak, miközben tápszert kap a gyerek; a városokban a legtöbb a mes­terségesen táplált csecsemő. Vidéken még él a tradíció, Dobsinán, a revúcai völgyben szoptatnak a legtovább. A cigányoknál, mint a régi természeti né­peknél, valahogy magától értetődő, hogy a csecsemőt születése után mell­re teszik. Azokban a szobákban, ahol a fullad. Jó ez így, hogy itt vannak mellet­tünk, hozzászokunk a gondoskodáshoz, megtanuljuk. Eddig a nagymamák jár­tak fürdetni, ha hazamentek a gyereká­gyasok, Szilicén az volt a szokás. Most már mi is megtanuljuk, s nem kell hallgatnunk a sokszor ellentmondó ta­nácsokra. A kislány nevét az apja vá­lasztotta ki, látott egy szép varkocsos kislányt, ezt is Enikőnek hívták, a miénk is az lett. A terhességet jól viseltem, még az utolsó hónapban is ablakot mostam, csak a negyedik hónapban aggódtam kicsit, mivel rubeola volt az Fotó - Nanv László

Next

/
Thumbnails
Contents