Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-29 / 31. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1856. július 50-án hah meg Roben Schumann nemei zeneszerző 1886. július 31-én halt meg Liszt Ferenc magyar zongoraművész és zeneszerző 1941. augusztus 4-én hall meg Babits Mihály költő és író. a huszadik század magvar költészetének jelentős alakja 1895. augusztus 5-én halt meg Engels Frigyes. a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló személyisége KÖNYV Eszterlánc Lassan már hagyománnyá válik, hogy a magyar színházi élet egy-egy kiválósága — különböző indíttatásokkal — könyvet ir. Ki ne emlékeznék például Körmendi János, Gobbi Hilda és mások könyveire? Az idén Esztergályos Cecília és Csemus Mariann jelentetett meg kötetet. Csemus Mariann önéletrajzi regénye közel tíz évvel ezelőtt, 1975—77 között íródott, a színésznő vallomása alapján, életének egy válságos pillanatában, amikor úgy érezte, csupán a sok-sok élmény, emlék, szeretet felidézése, megírása mozdíthatja ki öt a holtpontról. Három fő motívum olvasható ki kötetéből; a szeretet megtartó ereje, az emberség, a színház iránti hűség. Azok az emberek elevenednek meg könyve lapjain, akiknek létét, tartását köszönheti, akik befogadták, elfogadták, élete során alakították, formálták őt. Megrajzolja a nagymama és az anya portréját, szeretettel mutatja be olvasóinak Katót, édesanyja barátnőjét, aki a tízéves Mariann kezébe először ad verseket, megismerteti őt az irodalom valódi értékeivel. Megidézi az iskolát ahol a felszabadulás után végre szabadon élhettek, lélegezhettek, dolgozhattak egy nagyszerű igazgatónő irányítása mellett, bemutat egy remek osztályközösséget, amelynek az a Spitz Vera a vezéregyénisége, aki 15 évesen megérzi és meglátja Mariannban a jövő színésznőjét, s közvetett módon ugyan, de elindítja őt a pályán. Csemusnak már gyermekkorában fontos szerep jut a színháznak, hisz 13 éves kora óta rendszeresen ott találhatjuk a nézőtéren, később a világot jelentő deszkákon. Csemus Mariannra mint nézőre s később mint partnerre, kollégára is Sulyok Mária, Somogyi Erzsi, Dayka Margit és Mezey Mária gyakorolja a legnagyobb hatást, de mindenekelőtt Tőkés Anna, aki az Eszterlánc meghatározó alakja, akinek legtöbbet köszönhet a színésznő a pályán. Csemus Mariann életének alakulásában ugyancsak döntő szerepet játszott a kortárs magyar irodalom ismerete, az írók közelsége. Már 1947-ben megismerkedik Weöres Sándorral, később lllyésék. Déry, Örkény, Nagy László a közeli barátja. Verseik, műveik tolmácsolója lész. Csemus önéletrajzi regényét egy végtelen s tatán már évtizedek óta benne szunynyadó hálaérzet hatja át mindazok iránt, akik emberi fejlődését irányították, s akik eddigi élete során sokat jelentettek számára. ZSEBIK ILDIKÓ FOLYÓIRAT A júliusi Nagyvilág A júliusi Nagyvilág egész számát a spanyol polgárháborúnak szentelték. Nem véletlenül: ötven éve, 1936 júliusában, az akkor már több éve köztársasági államformában élő spanyol nép ellen harcot indított a Franco vezette ellenzék. A polgárháborút élénk nemzetközi figyelem kísérte. Mindenki tudta, hogy a falangistákat az előretörő fasizmus támogatja. Franconak Hitler és Mussolini nyújtott katonai segítséget. A világ haladó erői is elküldték képviselőiket a spanyol hadszíntérre. Számos író is harcolt, illetve haditudósítóként figyelte az összecsapást. A Nagyvilág szerkesztői ebből a hatalmas anyagból válogatva huszonkilenc külföldi szerző anyagából tettek közzé szemelvényeket, verseket, cikkeket. Köztük olyan hírneves szerzőktől, mint Hemingway, Aragon, Rafael Alberti. Ehrenburg, Dolores Ibárruri, Mihail Szvetlov, Peter Weiss. A magyar szerzők közül Kis Aladár terjedelmes tanulmányát közük a polgárháborúról. Az anyagból kibontakozik előttünk egy kép: a köztársaságiak és a nemzetközi brigádok önfeláldozó harca a fokozatosan fölénybe kerülő fasisztákkal szemben. Megtudhatjuk azt is, hol tart Hitler a katonai felkészülésben: sokkal messzebb, mint bármely európai ország. A német hadigépezet szinte főpróbáját tartja a spanyol hadszíntéren: félelmetes repülőik, erős páncélzaté tankjaik vannak. A spanyol nép nem készült fel ilyen méretű harcra, nincsenek bunkerek, óvóhelyek, a repülők kényükre-kedvükre ölik a védtelen népet. A nemzetközi összefogás azonban nem hagyja magát oly könnyen legyűrni. Két évig állnak ellent az erősödő fasizmusnak, s nem egy esetben győztesként kerülnek ki a csatából. Egy biztos: ha vesztettek is, az erkölcsi győzelem az övék. A magyar irodalomban Radnóti Miklós emelte magasra a spanyol kérdést. Mintha tudta volna: köze lesz a fasizmushoz, a fasizmus áldozata lesz. Előbb García Lorca halála rendíti meg, majd közzéteszi híres versét, a Hispánia, Hispániá-X, amelynek fakszimile-közlésével indul a szám: „Madárftó se szól, az égből Nap se tűz, / anyáknak sincsen már fia, / csupán véres folyóid futnak / tajtékosan, Hispánia!" A későbbi, háborús eclogáinak fájdalmas hangja! A szám „főhőse" természetesen Hemingway, akinek leveleit közük a polgárháborúról, de részleteket olvashatunk C. Baker hires Hemingway-életrajzából, továbbá Lukács Pál tábornok (Zalka Máté) legendás alakjáról is. A spanyol háború a dadaista költőt, Tristan Tzarát is megihlette : „írtam ezt a költeményt / megütve magányos szobámban / s ők kikért szavaim jajongtak / inkább a halálhoz hajolnak". MÉSZÁROS KÁROLY Ankét a Szemlében Hosszú évekre visszamenőleg ellenőrizhető, hogy irodalmi és kritikai folyóiratunk, az Irodalmi Szemle, előszeretettel és meglehetősen gyakran él az ankét formájú problémafölvetés lehetőségével. Tavaly például lanyha kritikai életünk szolgált hozzá apropóul, idén a 6-os számmal kezdődően pedig szlovák írók válaszolnak a szerkesztőség kérdéseire, amelyek azt hivatottak kideríteni: milyen képet is mutat nemzetiségi irodalmunk a csehszlovákiai irodalom kontextusában. A kérdések a személyi kapcsolatokat és a személyes viszonyulást, nemzetiségi irodalmunk jelenlegi törekvéseinek és eredményeinek értékelését, a szlovák kiadók érdeklődését és népszerűsítési készségét, valamint irodalmi viszonyaink jövőjét, távlatait ölelik fel. A júniusi szám nyomdába adásáig a fölkért huszonhárom szlovák irodalmár (költő, prózairó, kritikus, műfordító, kiadói főszerkesztő) közül Mila Haugová, Július Lenko, Karol Rosenbaum és Karol Tomié küldte el válaszait. Az értékelés természetesen még korai lenne. Az azonban már ez eddigi válaszokból is kitűnik, hogy egymás jobb megismerésének kölcsönös hasznán túl az ankét hasznosítható adalékokkal szolgálhat a nemzetiségi irodalom és a csehszlovákiai irodalom jelenlegi viszonyát, e viszony legújabb mozgását és a pozitív irányú fejlődés további lehetőségeit illetően. Ennyit az ankétről. A szépirodalmi közlemények közűi méltán tarthat számot érdeklődésre Kulcsár Ferenc nagylélegzetü. többszáz soros verse, amelyben erőteljes képekben fogalmazza meg pusztulással fenyegetett világunk fölötti aggodalmát és „teremteni akaró” szándékát. Rácz Olivér új elbeszélésének helyszíne — megszokhattuk — ismét külföldre kalauzol el bennünket. A színésznő-írónő Milka Zimková hosszú elbeszélését a szerzőnő nemrég megjelent új könyvéből Kövesdi Károly ültette át magyar nyelvre, megküzdve a keleti dialektikus nehézségeivel. Az ötvenéves Koncsol Lászlót Dusza István köszönti. Interjúi sorában Kövesdi János ezúttal Ozsvald Árpád költővel beszélget — nem a költészetről, hanem jeles költőnk ismert gyűjtőszenvedélyeiröl (régi könyvek, újságok, kézírásos szövegek, római pénzek, régészeti leletek). Fordításunk mindennapi gondjairól Jakab István ir. Végezetül fel kell hívnunk a figyelmet a képzőművészetre; a számot Lipcsey György szobrai illusztrálják. A Csallóközben élő és alkotó fiatal szobrász művészetét terjedelmes elemző be. BERECK JÓZSEF HANGLEMEZ Lubos Pospísil Kisebb formátumú együttes vagy előadó sokadik lehangoló lemeze nem okoz különösebb szívfájdalmat, annál szomorúbb, ha egy kiválónak tartott egyéniség új alkotása a kétségtelen színvonal ellenére legendákat és ma már illúziónak mondható értékeket dönt romba. LuboS PospíSil a C & K Vocal vezető énekeseként stílusteremtő egyéniségnek tűnt. Ladislav Kantor mellett neki is nagy szerepet tulajdonítottunk a C & K Vocal egyéni hangjának megalkotásában. Néhány évvel ezelőtt egyéniségének szabad kibontakoztatása céljából az a nem túl szerencsés ötlete támadt, hogy szólistaként folytatja pályafutását. Első lemezekor még beszélhettünk az útkeresés zavarairól, kezdeti tétova lépésekről. Mostani nagylemeze azonban eddigi tevékenységét visszamenőleg is átminősíti: nem tehetséges alkotóról, csupán jól interpretáló, de támaszt, vezetést igénylő mesteremberről volt és van szó. Mindez nem kevés, de esetében fájdalmas csalódást okoz. A nagylemez színvonala átlagon felüli, de nem egyéni. Hangszerelését szokványos popzenei és rockzenei elemek jóízlésű, választékos alkalmazása jellemzi. Az egyes zenészek hangszerjátéka ellen sem lehet kifogást emelni, talán csak a nagyobb önállóságot hiányolhatjuk. A szövegek jelentik a legnagyobb változást a C & K Vocathoz viszonyítva. Nem elég átütő a gondolati töltés, nincs igazán jellemző, megragadó karakterűk, így Pospísil legendás énekes előadása is kissé egyhangú, meggyőződés nélküli. Nem véletlen, hogy két, egyes összetevőiben a legjobbnak mondható szám szövegét Ladislav Kantor írta. Egyszerre megváltozik a lemez vontatott, prózai hangulata, érzések, érzelmek hullámzanak, az ének végre élettel telítődik, egyszerre van mire odafigyelni. Egy nagylemezen két felvillanás azonban kevésnek tűnik, és a jövőt illetően sem tölt el bennünket túlzott bizakodással. GYUROVSZKY LÁSZLÓ (női)
