Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-03 / 1. szám

A nagy jubileumi ünnepségek, világraszóló találkozók mellett, melyek az emberiség létfontosságú kérdéseit vitatják, szükségszerű, hogy legyen egy esemény, amely oldja a pillanat komolyságát, melegséggel telíti a légkört. Ilyen volt Prágában az NDN megalakulásának jubileumi tanácskozásán a világbazár. Magam neveztem el így, amikor megtudtam, hány nemzet, hány nép küldte ide az árut: népi hagyománya díszes darabjait, azt a sok szépséget, amelyben az őseredeti gondolatvilág öltött formát.

A Kultúrpalota egyik üvegfalú helyiségének ajtaján csüngött a tábla: BAZÁR. S bent a rögtönzött pultokon békés megértésben egymás mellett öt világrész asszonyainak kezemunkája. Egyik sem hivalkodott, hogy szebb, értékesebb, mint a másik. Az érdeklődök figyelmét, akikkel a tanácskozás szüneteiben megtelt a terem, épp úgy lekötötték a szerény vietnami tüllvirágok, szalmakalapok, topánkák, mint az Afrika országaiból hozott elefántcsont nyakékek, fejdíszek, az ausztrál ezüstös ékszerek, a mexikói hímzett ponchók, az aranyfonállal kivarrott mongol tubetejkák. Gazdára talált itt használati tárgy, viseleti darab és csecsebecse is. S a pultok alatt elhelyezett kartondobozokból, mint a mese( nős)

beli terülj asztalkám soha ki nem ürülő fazekából, állandóan újratöltödtek a pultok. A bazár egyetlen „szépséghibája" az volt, hogy az árcédulákon az ár dollárban volt feltüntetve, így az egyetlen fizetőeszköz is a dollár volt.

— Miért? — fordultam kérdéssel Duschek Máriához, a magyar nőtanács elnökéhez, aki egyben az NDN „pénzügyi felelőse" is, hogy megtudjak egyet s mást a bazár küldetéséről.

Készségesen magyarázta el, hogy az NDN alapszabálya értelmében minden tagszervezet tagdíjat fizet, amely évente minimum kétszáz USA dollár. Ennél az alapösszegnél azonban a tehetősebb nőszervezetek — és főleg a szocialista országok nőszervezetei — sokkal nagyobb összeggel járulnak hozzá a közös kasszához. A harmadik világban élő, a gyarmatosítás igája alól éppenhogy felszabadult nőszervezeteknek viszont ez a minimális tagdíj is óriási erőfeszítést jelent, sokszor a megfizethetetlent. Lehetőséget kaptak hát tagdíjukat „természetbeniben", népművészeti dolgokban törleszteni. Népviseleti darabjaikat, fafaragásaikat, bőr holmijaikat, ötvösmunkáikat, csipkés, fonott használati tárgyaikat, háziszőtteseiket elküldik a világszervezetnek, s azoknak értékét az NDN bizottsága határozza