Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-15 / 29. szám
— Úgy képzeltem, hogy néhány percig tartott. De ha kevesebb ideig, kijavíthatom. — Vagy ez! A professzor úr szándékosan vágott kis léket a koponyáján, hogy ne zavarja, ha felnő. Hát lehet igy fogalmazni ? Egyáltalán, miért akarja ennyire részletezni azt a műtétet ? Kit érdekel annak az egész lefolyása? Súlyos eset volt. a daganatot eltávolították, a műtét sikeres volt. Nem gondolja, hogy ennyi is megtenné? Vérig sértve nézett Jitkára, de meg sem mert nyikkanni. Rúzková asszony felszolgálta a kávét. A szája sarka meg-megrándult, mintha csiklandoznák. Jitka bedobott a kávéjába egy kockacukrot, elgondolkodott, aztán határozottan ráparancsoit a fiúra: — Fogja a ceruzáját, a többit diktálom magának! Azzal kezdte, milyen igényes a szakmánk. Az agy- és a gerincműtétek nagy szakmai tudást igényelnek. Elmondta, hogy a klinikán évről évre csökken a halálozási arány. Fölsorolta, hogy az utóbbi húsz évben milyen új műtéti módszereket vezettek be. Hangsúlyozta, hogy ezen a kis munkahelyen, ahol csak pár tucat ágy van, több száz daganatot, több száz érmalformatiót és vérömlenyt távolítottak el. és hogy itt műtéttel gyógyítják az epilepsziát. Kiemelte a mikrosebészeti technika fontosságát. amelynek különösen a környéki idegek sérülésénél van nagy jelentősége. Nem feledkezett meg a klinikánk nevéhez fűződő kiadványokról, az előadásokról meg mindarról az elismerésről, melyben klinikánknak része volt. Fend úgy körmölt, hogy csak úgy sustorgott a papír. Aztán hirtelen görcs állt az ujjaiba, meg kellett rázogatnia a kezét. Már nem vágott olyan szerencsétlen képet, ragyogott a boldogságtól. Mindent feljegyzett az idegsebészet nagyszerű eredményeiről. Pontosan úgy, mint ahogy iszonyattal elképzeltem, amikor az ifjú újságíró először állított be hozzám, s le akartam beszélni a riport megírásáról. Most következett a professzor úr és a szakterület fejlesztésében elért érdemei. Fend újabb két oldalt firkált tele szertelen, félig gyerekes betűivel. — Nos — mondta végre Jitka —, nem gondolja, szerkesztő úr, hogy talán ennyi már elég is volna? — De igen, kérem — hebegte tisztelettudóan. — Minden bizonnyal. Pár sort azonban írhatnánk még talán az idegsebészet jövőjéről ... Éppen ez volt az, ami még az eredeti elképzelésemből hiányzott. Jitka megdermedt. Barna szeme tágra nyílt, és üresen a semmibe meredt. Mármár azt hittem, hogy felpattan, és ajtóstul kivágja ezt a szerencsétlen fiút. Ehelyett azonban bekapott egy kockacukrot, és így szólt: — Az idegsebészet jövője? Rendben van, akkor hát írja! Ivége) Fordította BERTHA MÁRIA KAROL CHMEL Mozi után Boldogok vagyunk, de ez most nem számít. A víz mindig víz. Esik. Ne sírj hát. DANIEL HEVIER Párhuzam lenyomod a kilincset az ajtó kinyílik kilépsz az éjszakába a csillagok közé bekerülsz a csillagok körforgásába ehhez az ajtóhoz nem tartozik ház ezt az ajtót csak egyetlenegyszer nyithatod ki és a kilincs nyomban semmivé válik a kezedben egy úton találod magad amely csupán egy irányba tart amely soha nem tér vissza egy úton amely maga az idő MILA HAUGOVÁ Nagymama Nagyapa halála után nagymama odaállított egy ásót az ajtó elé és igy szólt: „Ássatok mellette egy gödröt, ott van az én helyem; 67 évig ki nem állhattam őt, most pedig megőrülök nélküle." TÓTH LÁSZLÓ fordításai SZILVA JÓZSEF fametszete PALO BOHUS Pirkadat Lenyeste a kakas a felső égi gallyat, lentről s az alj felöl rózsállik már az éj, a nappal medrébe álmos fény esdegél, s szemünk mély horhosában gyűlik már a harmat. A nyirkos reggelekbe, mint függő kötélen, leszállók álmomon, és talpam földre lép; már számhoz vittem első percem hangszerét, s méhéből hallható szirom hullott elébem. Sziklák és fák alá rejti göncét az éjjel, diófák hűs árnyán aludni esteiig: így süllyedtünk mi is a mélyülő sötéttel. Pirkad, olvadt arany, lassacskán és remegve, a reggel arcába sugárzó por pereg. Szunnyadni csillagok térnek meg két szemembe. KONCSOL LÁSZLÓ fordítása (nőij)
