Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-14 / 3. szám
HANA ZELINOVÁ A kisfiú és a labda Tenyérnyi udvaron labdázgatott egy kisfiú, amikor a labda szépen — hopsz! — átugrott a kerítésen. A magas zöld drótkerítés túloldaláról kiáltott vissza a kisfiúnak: „Gyere értem, gyere!” A kisfiú erre törni kezdte a fejét, hogyan is juthatna leggyorsabban a labdához. Repülőgépen? Nem! Motorkerékpáron? Nem! Hajón? Nem! Autón? Nem! Vonaton? Nem! „Inkább magam megyek érte” — gondolta ekkor a kisfiú és — nézd csak, nézd! — átugrotta a kerítést. Tóth László fordítása MÁRIA DURÍCKOVÁ Cserebere Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, hogy Laci. Ennek a Lacinak volt egy príma parittyája. Olyan magasra tudott vele lőni, hogy a kavicsot látni se lehetett. Meglátta ezt Pali. (nő i6) KUCKÓ — Add nekem a parittyádat, adok érte bicskát — szólt Lacinak. Laci beleegyezett a cserébe. A bicska éles volt mint a borotva, lehetett vele botot farigcsálni, kenyeret vágni. Meglátta ezt Gyuri. — Add nekem a bicskádat, adok érte villanylámpát — szólt Lacinak. Laci megint beleegyezett a cserébe. Örült a villanylámpának, világított vele a lába elé, meg a többi gyerek szemébe. Meglátta ezt Peti. — Add nekem a villanylámpádat, adok érte labdát! — szólt Lacinak. Laci újra beleegyezett a cserébe. A labda pattogott, ugrált fürgén. Még a házat is könnyen átugrotta volna, ha a ház nem lett volna olyan magas. De sajnos, másnap már nem tudott ugrani, csak susogott, szuszogott halkan. Éppen akkor Pali kilőtte a szomszéd néni ablakát a parittyával, emiatt az apukája jól elnáspángolta.. Emiatt Pali meggondolta a csereberét, és elment Lacihoz. — Itt van a parittya, add vissza nekem inkább a bicskámat! — Már nincs meg a bicska, csak labdát kaphatsz helyette. — De Palinak nem kellett a labda. Laci elment Petihez. — Itt van a labdád, add vissza nekem a villanylámpát! Peti visszaadta neki. A villanylámpa ugyan már nem világított, még csak nem is pislákolt. Laci elment Gyurihoz. — Itt van a villanylámpád, add vissza nekem a bicskát! Gyuri visszaadta Lacinak a bicskát. A bicska már nem volt éles, tompa, sőt rettenetesen csorba is volt. Ekkor Laci elment Palihoz. — Itt a bicskád, add vissza nekem a parittyát! Pali visszaadta. Laci megörült jó kis parittyájának, gyorsan tett bele kavicsot, és olyan, de olyan magasra fellőtte, hogy már nem is lehetett látni. Nagyon büszke volt Laci. Átdolgozta: Takács Izabella Nagy Zoltán rajzai DANIEL HEVIER Az én szívem (Egy kislány elmesélése alapján) Az én szívem egy nagy tigris, amely a füvön ül és kiölti a nyelvét, tudod? Az én szívem csodálatos gép egy láncocskán, és az egész kékre van festve meg lilára, és vannak rajta olyan kicsi rózsaszín pöttyök, mint Alica néni ingén, tudod? És hogyha alszom, akkor a szívem is alszik néha, ha felébredek éjszaka, csöndben fekszem, meg sem mozdulok, hogy a szívem fel ne ébredjen, mert hát ő is alszik éjjel, tudod? És akkor hallom, hogy benne valami zörög, mint mikor az asztalra borsó potyog, tudod? És mikor néha egyedül vagyok, nem is félek, mert ott van a szivecském, és mindig tiktakkol, mint az óra. De most már fűzd be a cipőmbe a zsinórt! Fordította: Zsemberi Etelka MICHAL BABINKA A csizma Piros ez a csizma, cup, cup, sáron-éren! Piros ez a csizma, ki veszi meg nékem ? Piros ez a csizma — megveszem én, meg ám! S tán megveszi nékem (titkon) édesanyám... Koncsol László fordítása
