Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-14 / 3. szám

ESKÜVŐ IRAKBAN A múlt év őszén a SpiSská Nová Ves-i Vendéglátóipari Vállalat négy olyan iraki szakembert fogadott, aki hazájában a turistaforgalom szervezésében és a vendég­látóiparban dolgozik. A három nő és egy férfi megis­merkedett Szlovákia, de főleg Kelet-Szlovákia turista­központjaival és ezek vendéglátóegységeinek munkájá­val. Az iraki vendégek elmondták, hogy hazánkból szép emlékekkel térnek haza. s bár csaknem két hónapi ittlétük alatt jól érezték magukat, már örültek a hazaté­résnek. Khalil Alawit felesége és négy gyermeke várta vissza, Rihab A. Kazremet és Muntaha A. Sahebet szülei. Ibtihal M. Zahedet pedig szülein kívül vőlegénye is várta. Gondolatban már Csehszlovákiában is tervez­gette, szervezgette esküvőjét, ugyanis hazatérése után rövidesen férjhez ment. Hogyan készülődik egy iraki lány az esküvőre, házasságra, milyenek a szokásaik, hagyományaik, erről és még más egyébről beszélgettünk a még menyasszony Ibtihallal. — A lánykérés, az eljegyzés és az esküvő is egészen másképp zajlik nálunk, mint Csehszlovákiában. Moha­meddel, a vőlegényemmel tulajdonképpen a munkahe­lyemen ismerkedtem meg, egy épületben dolgozunk és leggyakrabban az ebédlőben találkozunk. Már hosszabb ideje ismertük egymást, mikor édesanyja és lánytestvé­rei felkeresték édesanyámat. Édesanyám teával és süte­ménnyel vendégelte meg őket. Elmondták, hogy a család minden tagja szívesen venné, ha a fiuk, Moha­med felesége lennék. Bemutatták a családot, elmondták, hogy milyen mahart adhat a vőlegény. Mahar az a pénzösszeg, melyet a vőlegény az eljegyzéskor ad a Ibtihal esküvőjét már Csehszlovákiában tervezgette. (Fotó: Jozef Vojs) menyasszonynak, s ebből vagy a lány vagy közösen a fiatalok bútort és egyéb lakberendezési tárgyakat vásá­rolnak. Én 15 ezer iraki dinárt kaptam. E látogatás alkalmával a két család nő tagjai, miután kikérték az én véleményemet, megbeszélték velem a többi teendőket. Elsősorban azt, hogy a két család asszonyai — közösen — mikor választják ki, illetve veszik meg a menyasz­­szonynak a vőlegény ajándékát, az elmaradhatatlan ékszereket. Megegyeznek még az eljegyzés időpontjá­ban is. A menyasszony családjának jogában áll gondol­kodási időt is kérni. Az én esetemben erre nem volt szükség. Az ékszereket tehát Muhamed édesanyjával és Az ifjú pár nászútra Bagdad közelében lévő üdülőbe megy TOLLHEGYEN AZ ALKOHOLIZMUS ROSSZ SZOKÁSAINK Több mint fél éve változatlan lendülettel folyik az alkoholizmus elleni küzdelem a Szovjetunióban. A szigorú ellenőrzések, a kilátásba helyezett büntetések, az árusító­helyek számának és nyitva tartási idejének csökkentése mind a szeszfogyasztás csök­kentésének irányába hat. A köznyelv átvette a „száraz törvény" kifejezést, egyre gyakrabban így említik az ittasság és alkoholizmus ellen a múlt év májusában hozott intézkedéseket. A kifeje­zés 1914-böl származik, amikor a háborús mozgósítás érdekében betiltották a sze­szes italok nyilvános árusítását; ez a ren­delet érvényben volt egészen 1925-ig. Jelenleg ugyan nincs teljes „szárazság" érvényben, de a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának június 1-én életbe lépett ren­deleté pénzbüntetést, súlyosabb esetben börtönt helyez kilátásba a tilalmat megsze­gőkkel szemben. A törvény korlátozza az alkohol-tartalmú italok gyártását, forgal­mazását, betiltja fogyasztásukat a legtöbb nyilvános helyen, s elejét kívánja venni a munkahelyi italozásnak vagy az ittasan munkába érkezésnek, mivel ez munkaidő­­kiesést, selejtet, üzemi baleseteket, a ter­melési terv teljesítésétől való elmaradást okoz. A szovjet sajtóban az elmúlt időszakban cikkek garmadája tűzte tollhegyre az alko­holizmus káros jelenségét. A Krokogyil című szatirikus lapnak adott — csöppet sem tréfálkozó — interjújában Vitalij Fe­­dorcsuk belügyminiszter az italt árusító üzletek szigorú ellenőrzését említette, mint a rendelet betartásának talán legfontosabb eszközét. S hogy az ellenőrzés szigorú és nem lankad, bizonyítja, hogy június elseje óta négyszer annyi állampolgárnak kellett fe­lelnie a hatóságok előtt itallal történő spe­kuláció miatt, mint egy évvel ezelőtt — mondta a belügyminiszter a TASZSZ-nak. Az alkoholizmus ellen meghirdetett rende­letek támogatóinak nagy a tábora és sok helyütt a rendeletek betűjén túlmenően is korlátozzák az alkoholfogyasztást. így lehet értékelni sok étterem vezetőinek azt a döntését, hogy bár forgalmuk bánja, még­sem adnak szeszes italt a vendégnek. Az élelmiszeripari minisztérium is többet tesz, mint amit a rendelet betű szerint megkíván — ez derült ki az Izvesztyija interjújából. Bár a termeléskorlátozás a gyümölcs alapanyagú borok termelésének 1988-ig történő leállítását irányozza elő, az almát már most sem használják alap­anyagként, és csökkentették a pezsgő- és a sörgyártást is. Belicsenko élelmiszeripari miniszterhelyettes indoklásul felhozta, hogy az eladás korlátozása miatt a keres­kedelem egyre kevesebbet rendel belőlük. A moszkvai pezsgőgyár például már csak kapacitásának 20 százalékával üzemel, szintén a fővárosban 25 százalékkal csök­kent a sör megrendelése az ipartól. A korábban szeszes italt gyártó vállalatok közül 649-ben teljesen átalakítják a ter­mékszerkezetet. E gyárakban a burgonyá­ból élesztőt, a gyümölcsökből üdítőitalo­kat, fagyasztott árut fognak készíteni, át­térnek a Szovjetunióban kedvelt kvász, a majonéz, az ásványvíz, az édességek, a fagylalt gyártására. Ma még közel sem elég a gyümölcsita­lok, szörpök termelése, de a következő öt évben a háromszorosára fogják növelni — mondta az élelmiszeripari miniszterhelyet­tes. Ha több lesz a szörp, több üveg kell, ennek gyártása, illetve az üvegvisszaváltás ma is gond. Ezért azt tervezik, hogy mű­anyagflakonos italokat hoznak majd forga­lomba, ehhez viszont a vegyiparnak kellene előállítania a megfelelő alapanyagot — jelentette ki Belicsenko. Forgalomba kíván­ják emellett hozni a Grúziában kikísérlete­zett alkoholmentes bort, a csekély alkohol­­tartalmú moldvai pezsgőt és az igen ala­csony szesztartalmú sört. A Szovjetszkaja Rosszija egyik volgográ­­di riportjában a cikkíró azzal az általánosan elterjedt és előszeretettel hangoztatott né­zettel száll szembe, hogy az italozás „jó orosz tradíció, benne van minden orosz ember vérében". A szerző ezt cáfolva le­szögezi, hogy az orosz vendégvárás egyet­len igazi hagyománya: zümmögő szamo­várral és a teához felszolgált befőttel fo­gadni a kedves látogatót. Más lapok példá­kat idéznek, miként sikerült vidáman, de alkoholmentesen megrendezni újabban egy-egy esküvői mulatságot. Ismét mások jó példaként említik, hogy Moszkva köz­pontjában, a Puskin-téren, kísérletként al­koholmentes bárt nyitottak, s rámutatnak, hogy nélkülözhetövé lehet és kell tenni az alkoholfogyasztást. H. V. KISZŰRT FÜSTÖLÖK Az amerikai polgárokat ma már nemcsak hirdetésekben figyelmeztetik a dohányzás

Next

/
Thumbnails
Contents