Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-14 / 3. szám
ESKÜVŐ IRAKBAN A múlt év őszén a SpiSská Nová Ves-i Vendéglátóipari Vállalat négy olyan iraki szakembert fogadott, aki hazájában a turistaforgalom szervezésében és a vendéglátóiparban dolgozik. A három nő és egy férfi megismerkedett Szlovákia, de főleg Kelet-Szlovákia turistaközpontjaival és ezek vendéglátóegységeinek munkájával. Az iraki vendégek elmondták, hogy hazánkból szép emlékekkel térnek haza. s bár csaknem két hónapi ittlétük alatt jól érezték magukat, már örültek a hazatérésnek. Khalil Alawit felesége és négy gyermeke várta vissza, Rihab A. Kazremet és Muntaha A. Sahebet szülei. Ibtihal M. Zahedet pedig szülein kívül vőlegénye is várta. Gondolatban már Csehszlovákiában is tervezgette, szervezgette esküvőjét, ugyanis hazatérése után rövidesen férjhez ment. Hogyan készülődik egy iraki lány az esküvőre, házasságra, milyenek a szokásaik, hagyományaik, erről és még más egyébről beszélgettünk a még menyasszony Ibtihallal. — A lánykérés, az eljegyzés és az esküvő is egészen másképp zajlik nálunk, mint Csehszlovákiában. Mohameddel, a vőlegényemmel tulajdonképpen a munkahelyemen ismerkedtem meg, egy épületben dolgozunk és leggyakrabban az ebédlőben találkozunk. Már hosszabb ideje ismertük egymást, mikor édesanyja és lánytestvérei felkeresték édesanyámat. Édesanyám teával és süteménnyel vendégelte meg őket. Elmondták, hogy a család minden tagja szívesen venné, ha a fiuk, Mohamed felesége lennék. Bemutatták a családot, elmondták, hogy milyen mahart adhat a vőlegény. Mahar az a pénzösszeg, melyet a vőlegény az eljegyzéskor ad a Ibtihal esküvőjét már Csehszlovákiában tervezgette. (Fotó: Jozef Vojs) menyasszonynak, s ebből vagy a lány vagy közösen a fiatalok bútort és egyéb lakberendezési tárgyakat vásárolnak. Én 15 ezer iraki dinárt kaptam. E látogatás alkalmával a két család nő tagjai, miután kikérték az én véleményemet, megbeszélték velem a többi teendőket. Elsősorban azt, hogy a két család asszonyai — közösen — mikor választják ki, illetve veszik meg a menyaszszonynak a vőlegény ajándékát, az elmaradhatatlan ékszereket. Megegyeznek még az eljegyzés időpontjában is. A menyasszony családjának jogában áll gondolkodási időt is kérni. Az én esetemben erre nem volt szükség. Az ékszereket tehát Muhamed édesanyjával és Az ifjú pár nászútra Bagdad közelében lévő üdülőbe megy TOLLHEGYEN AZ ALKOHOLIZMUS ROSSZ SZOKÁSAINK Több mint fél éve változatlan lendülettel folyik az alkoholizmus elleni küzdelem a Szovjetunióban. A szigorú ellenőrzések, a kilátásba helyezett büntetések, az árusítóhelyek számának és nyitva tartási idejének csökkentése mind a szeszfogyasztás csökkentésének irányába hat. A köznyelv átvette a „száraz törvény" kifejezést, egyre gyakrabban így említik az ittasság és alkoholizmus ellen a múlt év májusában hozott intézkedéseket. A kifejezés 1914-böl származik, amikor a háborús mozgósítás érdekében betiltották a szeszes italok nyilvános árusítását; ez a rendelet érvényben volt egészen 1925-ig. Jelenleg ugyan nincs teljes „szárazság" érvényben, de a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának június 1-én életbe lépett rendeleté pénzbüntetést, súlyosabb esetben börtönt helyez kilátásba a tilalmat megszegőkkel szemben. A törvény korlátozza az alkohol-tartalmú italok gyártását, forgalmazását, betiltja fogyasztásukat a legtöbb nyilvános helyen, s elejét kívánja venni a munkahelyi italozásnak vagy az ittasan munkába érkezésnek, mivel ez munkaidőkiesést, selejtet, üzemi baleseteket, a termelési terv teljesítésétől való elmaradást okoz. A szovjet sajtóban az elmúlt időszakban cikkek garmadája tűzte tollhegyre az alkoholizmus káros jelenségét. A Krokogyil című szatirikus lapnak adott — csöppet sem tréfálkozó — interjújában Vitalij Fedorcsuk belügyminiszter az italt árusító üzletek szigorú ellenőrzését említette, mint a rendelet betartásának talán legfontosabb eszközét. S hogy az ellenőrzés szigorú és nem lankad, bizonyítja, hogy június elseje óta négyszer annyi állampolgárnak kellett felelnie a hatóságok előtt itallal történő spekuláció miatt, mint egy évvel ezelőtt — mondta a belügyminiszter a TASZSZ-nak. Az alkoholizmus ellen meghirdetett rendeletek támogatóinak nagy a tábora és sok helyütt a rendeletek betűjén túlmenően is korlátozzák az alkoholfogyasztást. így lehet értékelni sok étterem vezetőinek azt a döntését, hogy bár forgalmuk bánja, mégsem adnak szeszes italt a vendégnek. Az élelmiszeripari minisztérium is többet tesz, mint amit a rendelet betű szerint megkíván — ez derült ki az Izvesztyija interjújából. Bár a termeléskorlátozás a gyümölcs alapanyagú borok termelésének 1988-ig történő leállítását irányozza elő, az almát már most sem használják alapanyagként, és csökkentették a pezsgő- és a sörgyártást is. Belicsenko élelmiszeripari miniszterhelyettes indoklásul felhozta, hogy az eladás korlátozása miatt a kereskedelem egyre kevesebbet rendel belőlük. A moszkvai pezsgőgyár például már csak kapacitásának 20 százalékával üzemel, szintén a fővárosban 25 százalékkal csökkent a sör megrendelése az ipartól. A korábban szeszes italt gyártó vállalatok közül 649-ben teljesen átalakítják a termékszerkezetet. E gyárakban a burgonyából élesztőt, a gyümölcsökből üdítőitalokat, fagyasztott árut fognak készíteni, áttérnek a Szovjetunióban kedvelt kvász, a majonéz, az ásványvíz, az édességek, a fagylalt gyártására. Ma még közel sem elég a gyümölcsitalok, szörpök termelése, de a következő öt évben a háromszorosára fogják növelni — mondta az élelmiszeripari miniszterhelyettes. Ha több lesz a szörp, több üveg kell, ennek gyártása, illetve az üvegvisszaváltás ma is gond. Ezért azt tervezik, hogy műanyagflakonos italokat hoznak majd forgalomba, ehhez viszont a vegyiparnak kellene előállítania a megfelelő alapanyagot — jelentette ki Belicsenko. Forgalomba kívánják emellett hozni a Grúziában kikísérletezett alkoholmentes bort, a csekély alkoholtartalmú moldvai pezsgőt és az igen alacsony szesztartalmú sört. A Szovjetszkaja Rosszija egyik volgográdi riportjában a cikkíró azzal az általánosan elterjedt és előszeretettel hangoztatott nézettel száll szembe, hogy az italozás „jó orosz tradíció, benne van minden orosz ember vérében". A szerző ezt cáfolva leszögezi, hogy az orosz vendégvárás egyetlen igazi hagyománya: zümmögő szamovárral és a teához felszolgált befőttel fogadni a kedves látogatót. Más lapok példákat idéznek, miként sikerült vidáman, de alkoholmentesen megrendezni újabban egy-egy esküvői mulatságot. Ismét mások jó példaként említik, hogy Moszkva központjában, a Puskin-téren, kísérletként alkoholmentes bárt nyitottak, s rámutatnak, hogy nélkülözhetövé lehet és kell tenni az alkoholfogyasztást. H. V. KISZŰRT FÜSTÖLÖK Az amerikai polgárokat ma már nemcsak hirdetésekben figyelmeztetik a dohányzás
