Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-08 / 2. szám
BESZÉLGETÉS AZ ÍRÓNŐVEL A napokban jelent meg a Madách kiadó gondozásában Ordódy Katalin Közjáték Kumadasin című regénye, amely Zalabai Zsigmond Mindenekről számot adok és Valja Styblová Kérem a szikét! című könyve mellett a nöszövetségi olvasómozgalom idei kötelező olvasmánya. Eddigi műveinek történéseit főként szlovákiai magyar környezetbe helyezte az írónő, legújabb regényének izgalmakban bővelkedő kalandjai azonban zömmel Törökországban játszódnak. Vajon miért? — Minden ember életében léteznek megmagyarázhatatlan dolgok. Amikor majdnem húsz éve először utaztam Törökországba, nem volt nagy kedvem hozzá, s csak azért mentem, mert nem volt más választásom. Azóta voltam ott néhányszor, s ma már úgy ismerem Isztambult meg a török ember világát, mintha otthon lennék, az enyéim között. Ez az egyik. A másik pedig, törvényszerű, hogy az eléretlen célok pótcselekvésekbe sodorják az embert. Szerettem volna könyvet írni a mai török valóságról, egy török újságtól kaptam is három hónapra meghívást, a török államtól viszont nem kaptam vízumot, mert turistaként könnyű, újságíróként viszont nehéz bejutni az országba. Mit volt mit tennem, nekirándultam magam egy olyan regénynek, amelyben összesűríthettem eddigi törökországi élményeimet, a sajátosan török atmoszférát, emberi viselkedésformákat, s a kömyezetrajz ettől helyenként teljesen konkrét. A valóságban azonban a történet is fikció, s Kumadasi, vagyis a homok szigete sem létezik. — A regény hőse egy fiatal szlovákiai magyar régész, aki azzal a tervvel indul útnak, hogy ásatásokban is részt vesz. — És másban lesz része, mint amit elképzelt. Eljut Kumadasira. ahol két napig egy magyarul is beszélő török úr vendégszeretetét élvezheti, aztán a sziget egyik palotája gazdájának vendégéként letartóztatják. Csak később derül ki, hogy a palota tulajdonosa egy csempészbanda vezetője, s hogy hősünk a véletlen folytán volt nála vendégségben a letartóztatás idején. A vizsgálati fogságot azonban nem kerülhette el. — Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a Közjáték Kumadasin vérbeli kalandregény. — Szórakoztató regény, némi kalanddal fűszerezve. Ugyanis én vallom, hogy a kalandnak jó íze van, s hogy az írónak nem kell mindig egyetlen vonalon mozognia, esetemben a szlovákiai magyar lét erkölcsi szférájában. Ugyanakkor ebben a regényemben sem tagadom meg a szlovákiai magyar voltomat, hiszen főhősöm szlovákiai magyar, úgy is gondolkozik. — Eddig mindegyik könyve egyfajta értékrendet sugallt, jelesen azt: „itt élned, halnod kell". — E tekintetben most sem tagadom meg önmagamat. A hosszúnak tűnő uzsgálati fogságban a fiú végiggondolja életét, amely eredendően ide köti, haza. s végül úgy dönt, visszatér. Nyári kalandnak fogja föl az utat, ugyanakkor a személyiségére radikálisan ható élményként, hiszen ennek köszönhetően kikristályosodik benne egy emberhez méltó életvitelhez szükséges értékrend. Hogy csak egy példát említsek, amelyen ez lemérhető. Az út miatt látszólag csődbe jut a szerelme, amit íróként ugyan nem mondok ki, írói eszközeimmel azonban arra törekedtem, hogy mindenki előtt világossá váljék, hazajövetele után tudni fogja, mit kell tennie, s az olvasó is érezni fogja, ezentúl hogyan fog élni, magyarán: milyen ember lesz a hősünk. — Mivel törökországi útjai során bizonyára Ön is sok-sok kalandot megélt, feltételezhető, hogy a régészfiú részben az író alteregója? — Ez azért túlzás, részben azonban igaz. Az embert egy fontos utazás megváltoztatja, néhány, önmaga jobb megismerését előmozdító kaland vagy élmény pedig képes kihozni belőle a nemesebb életre való hathatósabb törekvést. Nem tagadom, én is rengeteg kellemes és kellemetlen kalandon estem át. dehát éppen a kaland az. ami az utazást, az életünket fűszerezi. Ezért is gondoltam, hogy közreadok belőlük egy regényre valót. — Mint egyik legnépszerűbb szlovákiai magyar írónk, akinek könyvei gyorsan elfogynak könyvesboltjaink polcairól, új regényének milyen fogadtatását reméli? — A kritika részéről alig valamilyent, vagy hallgatást, hiszen könnyű, szórakoztató regényről van szó, viszont hiszem, hogy nem a legrosszabb fajtából, amit az is igazolni látszik, hogy Magyarország eddig még egyetlen könyvemből sem vett át ilyen magas példányszámban. Az olvasói fogadtatásról? Hát mindenekelőtt nekik írtam, az ö szórakoztatásukra. tanulságukra, s remélem, hogy továbbra sem vonják meg tőlem bizalmukat és szeretetüket.-szigeti-ORDÓDY KATALIN ------------------------------------Közjáték Kumadasin (részlet) Violát nem találtam a házban. Gyorsan ledobtam a ruháimat, és én is kimentem a partra. Kutattam a sárga virágos trikó után a meglehetősen szép számú strandoló között. tekintetem a tavat pásztázta, de Violát nem fedeztem fel sem a parton, sem a vízben. Nem sokat gondolkodtam, belevetettem magam a vízbe, s elúsztam a sziget irányába. Viola nem volt a szigeten. Rossz előérzet fogott el, de nem akartam engedni balsejtelmemnek. Ugyan mi baj történhetett volna? Nem, nem, nincs semmi baj, elkerültük egymást, ez itt könnyen előfordul. Vigasztalásul elképzeltem, amint a házban Viola épp a teának való vizet teszi fel, várva, hogy megérkezzem. Alig pár órája váltunk el, s már hiányzott Futólépésben rontottam a házba, de csend, mozdulatlanság, üresség fogadott Csak akkor tűnt fel, hogy sem a fürdőruháját, sem a levetett ruháját nem látom a heverő végében, ahol hagyni szokta. Benyitottam a kis konyhába, ott is a legnagyobb rend. a fonott kosár, ametylyel idejöttünk, sehol. Az asztalon azonban ott találtam a számomra hátrahagyott cédulát „Vili, most nincs idő a magyarázkodásra, meg értelme sem volna. Úgy találom jónak, hogy elmenjek. A ház és a kapu kulcsát itt hagyom az asztalon. Kérlek, zárj be jól mindent A kulcsokat egy kis dobozban add fel a következő címre . Es ott volt Viola egyik pozsonyi barátnőjének a címe. Villámsújtottan álltam a cédulával a kezemben. Ez álmomban sem jutott volna az eszembe. Erre mondják, hogy a női lélek kiismerhetetlen? — gondoltam dühös gúnnyal az elcsépelt közhelyre. Ésszerű magyarázatot Viola viselkedésére nem lehetett találni. Bosszú, amiért nem mondtam le az útról? Fájdalmat akart okozni? De hát magának nem okozott-e fájdalmat? Gyerekes, esztelen viselkedés. Ismeretségünk hónapjai alatt észrevétlenül belém lopta magát Nevetése, mozdulatai, kedvessége, makacssága, váratlan kijelentései, egész lénye élni fog még bennem sokáig. A bőrének simasága, öleléseink emléke is. Szerettem Violát Másképp is végződhetett volna a románc. De hát így? Egyet biztosan tudtam: nem futhatok utána, és nem kényszeríthet térdre. Ha ez volt a célja, rosszul számított Találtam egy nylonzacskót beleraktam a fürdőruhámat a búvárszemüveget melyet ki sem próbáltam még, és nehéz szívvel, de habozás nélkül eleget tettem Viola utasításának. Nem állt a levélben, de eszembe jutott hogy talán helyesebb lesz a két összetolt heverőt visszaállítani eredeti helyére. Megtettem, bezártam az ablakokat az ajtóra is gondosan ráfordítottam a kulcsot lelakatoltam, végül bezártam a kertajtót és kiballagtam az állomásra. Szénéről gyakran mennek vonatok Pozsony felé, akármikor érek ki, jókor érkezem. Jegyet váltottam, az indulásig még volt időm felhajtani egy sört, aztán várakoztam a virágos peronon. Ellenkező irányból befutott egy vonat a forgalom megélénkült üdvözlésen, nevetések, búcsúcsókok — az állomások megszokott képe. Befutott az én vonatom is, a fülkében, ahová betelepedtem, fiatal párocska ült. Nem hittem volna, hogy a viszszautat egyedül fogom megtenni. Vigyáznom kellett, nehogy eluralkodjék rajtam az önsajnálat. Hazaérve még mindig örömöt éreztem, hogy saját lakásom ajtaját nyithatom ki, egy kedves, jól berendezett lakásét amely védelmet nyújt még a lelki fájdalom ellen is. Örültem, hogy Violáról nem őriz más emléket első látogatásán kívül, amikor a jogi könyvtáramat jött megnézni. Bekapcsoltam a televíziót A jogi esetek egy adása ment Ez megint Violára utalt és egyszerre kedvem támadt hogy felhívjam telefonon, amit még sosem tettem, mert nem akarja, hogy a nénjét zavarjam. Gondoltam, hogy nem ő jelentkezik majd, és nem is tévedtem. A negyedik csengetés után idegen női hang mondta be a hívott számot — Itt Ormán Vilmos, Szabó Violával szeretnék beszélni. — Violka nincs itthon — felelte, mint ahogy vártam is, de még hozzátette: — Moziba ment egy barátnőjével. Nem voltam biztos benne, hogy ez nem előre megbeszélt felelet volt-e. Viola nem kérte-e nénjét, hogy senkinek nincs otthon, ha esetleg keresnék. Másrészt feltűnő lett volna ez a kérése, mert nem szokták keresni, tudom, a barátnőit is megkérte, ne telefonáljanak, ha kell, inkább ő hív. Meglepetésemre a néni még megkérdezte: — Jó! értettem a nevét? Orman ? Violka többször beszélt magáról. Biztosan sajnálni fogja, hogy nem volt itthon. Adjak át valami üzenetet? — Nem, köszönöm. Jó éjszakát kívánok! Letettem a kagylót, és bosszankodtam. Mire volt jó ez a hívás? Egyáltalán: foglalkozzunk mással. Elővettem Miklós bátyám nagy Világatlaszát, és fellapoztam benne Törökországot Ceruzával megrajzoltam az útvonalat amerre majd megyek, és összehasonlításul elővettem régészeti térképeim közül azokat melyek Kisázsiát ábrázolták különböző korokban. Éjfél már elmúlt mire észbe kaptam. hogy ideje tenne lefeküdni. Fölöttébb elégedett voltam, amikor utólag megállapítottam, hogy közben egyetlenegyszer sem gondoltam Violára. (nőre)
