Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-04-08 / 15. szám
Dolgozók Kulturális Szövetségének barátsági estjén lépett fel az együttes. Aztán még este, az egyre csak sűrűbb és szűnni nem akaró ködben, a csúszós úton áttapogatóznak Terebesre (Trebisov). Majd hajnali hat órai ébresztő és vagy ötven kilométernyi, ugyancsak sűrű ködben megtett út után, frissen állnak a királyhelmeci (Krárovsky Chlmec) gyerekek előtt. — Hálás közönség lesz. Kiváló pedagógus, Nádasdy János tanítja itt az iskolában a zenét. Már ismerjük. Mindjárt meglátszik az ilyesmi a gyerekeken. A közönség nemcsak lelkesen tapsol, láthatóan élvezi az előadást, de még az együtténeklésre is szívesen vállalkozik. És sikerül, is, jobban, mint az előtte lévő vagy az utánuk következő közönség bármelyikével az egy hét alatt. A királyhelmeci három fellépés után délután még egy vár a társaságra. Szőlőskén (Vmicky) a szőlészeti és borászati szakközépiskolában. Ehhez az iskolához is régi és szoros barátság fűzi a Szíveket. Szívesen mennek, és jó szívvel, sőt meleg vacsorával is fogadják az estére mégiscsak kicsit fáradt művészeket. A pinceszemle a több száz éve fúrt hosszú föld alatti folyosókban pedig nem akármilyen élmény a legfiatalabb tagok számára sem, akik még nem jártak itt. A terebesi éjszakázás után harmadnap Nagykapos (Veiké Kapusany) következik két előadással, majd estére újra Kassa. Aztán Szepsi (Moldava nad Bodvou) és Torna (Túrna nad Bodvou). Az utolsó napon pedig Rozsnyó (Roznava). így jön össze tizenöt fellépés az öt napban. Hogyan lehet ezt erővel és jókedvvel bírni ? — Ha ismerné a zenészeinket, ilyet nem kérdezne. — A szervező titkár biztos a dolgában. Nem egy körutat végigcsinált már hasonló tempóban. — Tagjaink különleges emberek. Mindent elviselnek, ha érdekli őket, amit csinálnak. Ezt az összeállítást még nem unják, hisz az első körúton vagyunk vele. Egy nevelőhangverseny a Szíveknél általában két évig van műsoron. Az egyik évben Kelet-Szlovákiában magyarlakta városait, faluit járják vele végig, a másikban Közép- Szlovákiáét. A Csallóközbe, a Mátyusföldre, a Garam és az Ipoly mente iskoláiba, kultúrházaiba pedig ki-kíutaznak, amikor éppen idejük engedi, és van érdeklődés. A nevelöhangversenyekkel a Szíveknek keveset hangoztatott, de nem mellékes célja az utánpótlás toborzása. Hogy halljanak a fiatalok az együttesről, tudják a majdani főiskolások, egyetemisták Szepsiben, Tornán, Helmecen. hogy létezik a fővárosban egy dal- és táncegyüttes, amely elsősorban az ő jelentkezésüket várja. A fővárosban tanuló magyar fiatalokét. • •• Szerdán a negyedik előadás este nyolckor Kassán elmarad. A nézőtéren öt-hat ember ücsörög. Talán a meghívók nem mentek el időben? Persze, sokan látták már a műsor egy részét hétfőn, a barátsági esten. Magyarázat akadhat. Mégis. A zenészek csöndben átöltöznek. A Csemadok titkára beszélgetésre invitálja a lelohadt társaságot a szervezet székházába. A terített asztal mellett könnyebb a gondok megemésztése, a kassai közönség érdeklődéséről, a város kulturális életéről. A feszültség oldódik, a fáradtság, úgy tűnik, még egy órára visszaszorítható. Aztán előkerülnek a muzsikus témák. S Péter, a társaság Benjáminkája, a nagy nevettető „bedobja magát": „Csakalam ..." „Búm elfelejtésére ...", ez az összeállításuk címe. És jöhetnek a következő napok kellemes és kellemetlen meglepetéseikkel együtt. KOCSIS ARANKA Két előadás között A két táncos. Écsi Erzsi és Katona Pista NAGY LÁSZLÓ felv.
