Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-04-08 / 15. szám
Vasárnap déli fél egy. Három ember integet erőteljes karmozdulatokkal a sarkon: erre, erre, itt vagyunk. Körülöttük bőröndök, táskák, hegedűtök és bőrtokba zárt gitár hever a latyakos hólében. Odébb egy piros villanyorgona egy lap nélküli, kecskelábú asztalon. A három ember fázósan topog a nyálkás időben. Jöhetne már az autóbusz. A „Szívek" autóbusza egyórás késéssel érkezik Komáromból (Komárno). A hétvégi próbáról hazafelé tartó táncosokat hozza, meg két muzsikust. Rácz Lászlót és Domonkos Dezsőt, a nagymegyeri (Calovo) zeneiskola tanárát. — Már éppen lemondtunk rólatok. Vissza akartunk fordulni, hogy megegyük a vasárnapi ebédünket. — A három ember morogva rakodik be az autóbuszba. Egyórás késés, mikor még ekkora út áll előttük, sok. — Mikor leszünk Kassán (Kosice)l Nehéz az indulás. A köd egyre jobban rátelepszik a különben is nyirkos, csúszós útra. A sofőr láthatóan fáradt. A táncosok csapzottan gubbasztanak a busz belsejében. Katona István, a koreográfusuk kék-zöld a kimerültségtől. Pedig ö egyik táncosával, Écsi Erzsébettel jön a körútra is. A zenakar mindenesetre reményteljesen alakul. Már öten vannak. Kiss László a piros villanyorgonájával, Németh Edit, a Zlaté Klasy-i zeneiskola tanára, hegedűs. Domonkos szintén, Rácz csellista és a kis társaság vezetője, Németh Imre, aki a Szlovák Filharmónia énekese, az éneklés mellett ezen az úton furulyán és gitáron is játszik majd. Hiányzik még két furulyás. Ravasz Éva és Csiba Péter. Éva furulya és zongora szakot tanít az említett zeneiskolában. Péter még most végzi a Zeneművészeti Főiskolát. Ő a társaság legfiatalabbja. És hiányzik a két oszlopos tag, Feró Alexander — „civilben" a bratislavai Műszaki Főiskolán tanít matematikát —, és Kovács Tibor, a Szlovák Rádió Zenekarának — január elsejétől a Filharmónia Kamaraegyüttesének — tagja, a fővárosi konzervatórium tanára. Mindketten régi „Szívesek". Feró húsz éve, Tibor tizenkettő. A nevelőhangversenynek valamennyién muzsikáltak, s mostanihoz hasonló körúton már jó néhányszor részt vettek. Fél óra múlva teljes a létszám. A Szivek másik autóbusza hozza a fővárosban gyülekezőket. A két busz a határban találkozik. Még jó, hogy felismerik egmást. Gyors átrakodás. Cselló, orgona a csomagtartóba kerül. Egy rövid „jóutat" és a fáradt társaság baktat tovább hazafelé. A kamarazenekar pedig most már teljes létszámmal, két táncossal, két próza- és versmondóval. Haraszti Máriával és Molnár Lászlóval végre elindul az egyhetes nevelőhangverseny-körútra, Kassára és a Bodrogközbe. • •• Az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes 1972 óta szervez rendszeresen nevelöhangversenyeket, évi húsz előadással. Szükség van a mind több hasonló jellegű előadásra az iskolákban, hiszen a zenével, zenei korszakokkal, stílusokkal, a hangszerekkel a tanítási órákon alig-alig találkoznak a gyerekek, holott a zenei műveltség ugyanúgy része kéne, hogy legyen műveltségüknek, mint ahogy része a zene a kultúrának. A Szívek első nevelőhangversenyei a Népdaltól az áriáig címet viselték. 1976-tól a népzenei stílusokkal foglalkozó összeállítással bővült a repertoárjuk. Ekkortól Németh Imre a gazdája a Szívek nevelőhangversenyeinek. Volt egy Bartók-műsoruk is. A legújabb, amellyel a múlt óv december 2-a és 6-a között mutatkozott be először az együttes az első kassai és bodrogközi körúton, a régi muzsikával foglalkozik. Három évszázad, a XV., a XVI. és a XVII. század zenéjét mutatja be néhány reneszánsz táncdallamon, a lőcsei kéziratból, a Vietorisz-kódexből, a Kájoni-kódexböl való dalon keresztül. A fülbemászó táncdallamok, a szép virágénekek gyerekek számára is érthetőek és élvezetesek. A kor hangulatának jobb megértését segíti a néhány Balassi Bálintvers. Mátyás királyról szóló mese vagy részlet Bornemisza Péter Ördögi kisértetekjéböl aszerint, hogy éppen milyen a közönség, kisebb gyerekekből, általános iskolásokból áll-e, vagy kamasz középiskolásokból. • •• — Fél nyolc van. Nyolc órakor kezdünk. Pontosan fél órájuk van a felkészülésre, amennyit a művészek kívánnak — ez Kaiser Karcsi bácsi, a szervező titkár. A pontosság, a megbízhatóság példaképe. A Szívek s egyáltalán a művészet és a művészek őszinte, fenntartások nélküli híve. — Kérem a művészeket, legyenek vidámak, mosolyogjanak. A közönség hálás lesz. És én is megnézem az előadást. A „művészek" még álmosak. Kedvtelenül kászálódnak ki az autóbuszból. Szerencsére a „technika" már előre megérkezett, a terem akusztikája kipróbálva, az erősítők beállítva. És Margitka, a kosztümös főzi a forró kávét. A művészek belebújnak a kor hangulatát csak éppen jelezni kívánó öltözetükbe, a fehér gyolcsingekbe, a lányok a bő piros szoknyákba. Némi vonógyantázás, torokköszörülés, és kezdődhet az előadás. A közönség már a függöny előtt duruzsol. Az első nap kassai négy fellépése után már minden simán megy. Elmúlt a lámpaláz, már nem akadozik a nyelv, a prózai szövegek előadása egyre lazább, oldottabb. A táncospár „improvizálása" átgondoltabbnak, megkomponáltabbnak hat. Az együttmuzsikálás egyre jobban sikerül. — Dehogy unjuk, most kezdünk csak belejönni! — A zenészek mind jobban élvezik saját játékukat. No és a közönséget, amelyről kiderül, hogy egyáltalán nem éretlen a régi muzsikára, noha a konkrét tudása róla valójában csekély lehet. Még a rádióból is alig hallani ennek a kornak a zenéjét. Hogy mifelénk is voltak művelői, éltek neves szerzők éppen a nem messzi szepességi városokban vagy Kassán példáuL s hogy az alkotásaik fenn is maradtak a régi kéziratokban, erről még a felnőtt hallgatóság többségének is hiányos a tájékozottsága. Kassán a gépipari szakközépiskolának és a gimnáziumnak tartottak előadást. A gépiparinak kettőt, amint az már szokásos. Este a Csemadok járási szervezetének és az Ukrán Szepsiben Nagykaposon
