Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-08 / 2. szám
földre, vagyis a Burját Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaságba, amelynek fővárosa Ulan-ude. A várostól és a folyttól kezdődik a hullámzó sztyepp, néhol erdőkkel, kisebb-nagyobb folyókkal. Ezután következik a tajga, majd újból a hegyek. Sok ezer kilométer látványosság ez a változó vidék, éppen úgy, mint gyöngyházfénnyel beköszöntő napkelték és haragos vörösben lángoló napnyugták. A szibériai expressz nemcsak a nagy állomásokon áll meg, hanem a kisebbeken és a még kisebbeken is, hogy hányon, jószerivel meg sem lehet számolni. Az állomásokon, ha nem is mindegyiken, de hagynak időt arra, hogy az utas leszálljon s megmozgassa kicsit a tagjait. Ezeken az állomásokon élénk kiskereskedelem folyik: a peronon már várnak a kofák, a piacozók, friss kenyeret, gyümölcsöt, zöldséget, erdei termékeket, tejet, főtt krumplit, halat, cukorkát, húsos pirogot és még ki tudja mi mindent kínálnak. Nem mintha a személyszálító szerelvény étkezőkocsija nem lenne elég jól ellátva, de hiába, az ember csak kíváncsi a másféle ízekre, s itt-ott vesz valamit kóstolóba. Persze, nemcsak a szűz természet, hanem megművelt földek, legelésző nyájak, csordák, ménesek is tarkítják a képet, ami az ablakból kinézegetve elénk tárul. Mint pergő filmkockákon, úgy tünedeznek fel néhány percre az apró falucskák, faragásos, festett faházikóikkal, amelyeknek mindenütt magas, meredek a teteje. Azért ilyenek, magyarázzák az útitársak, mert így könnyebben lecsúszik róluk a hó. Itt legkevesebb fél évig tart a tél, s aki itt autóval akar utazgatni, a legjobban teszi, ha a telet választja. Ugyanis, mondják tovább az útitársak, remek „autópálya" minden befagyott folyó, folyócska, patakocska, tó meg tavacska. Errefelé a folyók sekélyek, s fenékig befagynak. Igaz, tavaszonta, ha már megkezdődött az olvadás, hatalmas árterületeket öntenek el a megáradt vizek. A sokezer kilométeres úton ma már láthatóak a műszaki civilizáció nyomai is: gyárak, óriási raktárak, olajtartályok, új városok, új lakótelepek. Egyelőre azonban mindenünnen csak egy ugársnyira van a háborítatlan természet, itt még lehet inni a patakok, folyók vizéből, a környezetszennyeződés még nem árt a fenyőknek, a gombáknak, a szamócának. Itt még nyugodtan lehet halászni, és megélhet a prémvadász is. De modern korunk már itt is gyorsuló ütemben és nagy léptékben mérve sürgeti az ipari fejlesztést, Szibéria mérhetetlen természeti kincseinek feltárását és kihasználását. Az ember hasznára, de nem a természet kárára! — a szovjet szocialista társadalomban ez a jelszó. Peter Pfibyl Oscar-díj divatruhákért Nemcsak a filmvilág, hanem a divatipar sztárjai is kaphatnak Oscar-díjat. Igaz, nem a mozigyártás hollywoodi, hanem a divatcsinátás párizsi fellegvárában. A múlt év végén, díszes külsőségek közepette a párizsi operaházban osztották ki az idei „ruha-Oscarokat". A legnagyobb énekesek és a leghíresebb táncosok is csak úgy léphettek október 23-án este a francia operaház épületébe, ha nevük ott szerepelt az 1 500 exkluzív vendég listáján. Párizsban a nagy ünnepségre érkezőket általában a Köztársasági Gárda díszegysége fogadja, most azonban a Palais Garnier lépcsőin ezúttal rendkívül stílszerűen 150 vörös selyembe öltöztetett manöken állt és mosolygott az érkezőkre, akik a divat Oscar-díjak kiosztására érkeztek. Az operaházi estet, amely a francia divat nagy tűzijátéka volt, egész sor rendezvény előzte meg. Szeptemberben a szakma a női konfekció első nemzetközi fesztiválját rendezte meg. A Hotel Intercontinentalban nemcsak késhegyig menő viták dúltak marketingről, kreativitásról, a divatipar perspektíváiról, hanem az Avenue Foch-on, vagyis azon a sugárúton, amelyen felépítettek egy 275 méter hoszú pódiumot, Párizs szívében ötszáz manöken parádézott fantasztikus divatkreációkban. A világ mindeddig legnagyobb szabású divatbemutatóját, amely 15 millió frankba került és ahol az 1985—1986 őszi-téli divatot mutatták be, a divat hónapja követte. Párizsba jött és bemutatta kollekcióját mindenki, aki csak számít a szakmában. Hatvan divatbemutató volt, és ezeken a parádékon 45 kollekció szerepelt. Az idén a külföldiek közt a japánoké volt a legnépesebb csoport. A francia divatszakma két nagy, itt-ott természetesen össze is fonódó ágra válik. A szakma „hercegei" tartják kezükben azokat a divatházakat, ahol az egyedi modellek készülnek. Az egyik legelegánsabb Madame Grés tulajdonában van, vevőkörének kétharmada amerikai. A maradék egyharmadon libanoni és szaúd-arábiai előkelőségek osztozkodnak. A ruhák ára 25 ezer franknál kezdődik, de az exkluzív modellek árát soha sem hozzák nyilvánosságra. A Lapidus cég, amely ugyancsak patinás név, évi 80—90 modellt készít. Ezeknek az ára 35 ezer franknál kezdődik és 120 ezer frankig tart. S vevőkörüknek csupán fele európai. A Chanel, a Dior, a Givenchy és a többi nagy cég nemcsak egyedi modelleket, hanem a konfekcióipar számára mintadarabokat is szab. Részesedésük a divatipar főkönyveiben hozzávetőlegesen 300 millió frank. Ez az összeg ugyan meg sem közelíti azt a 16 milliárdot, amelyet a francia férfi-konfekcióipar 1984-ben ért el. és természetesen azt a 17 milliárdot sem, amelyet a várakozások szerint ez évben ér el. A női konfekció bevétele egyébként ennél magasabb: 17,5 milliárd, illetve 19,2 milliárd frank. A második világháború után az egyéni modelleket árusító cégek, elsősorban a Dior álították vissza a francia divat régi rangját. S teszik még mindig híressé és ezért eladhatóvá a francia divat termékeit — annak ellenére is, hogy egy-egy Balmain vagy Ungaro modellt az átlagember nem tudná megfizetni, de nem is tudná hová felvenni. A francia divat külföldi hódításainak köszönhető, hogy Franciaország exportlistáján a divat foglalja el az előkelő második helyet, közvetlenül a gépkocsik után. A francia divatházak termékeinek sikerét természetesen nem lehet csupán arra visszavezetni, hogy a divat szempontjából ez a legismertebb ország, hiszen az olaszok régi nagy versenytársak, s a japán divatipar is egyre erőteljesebben törekszik a világpiacra. A tartós divatdiktátori pozíció titka feltehetően abban rejlik, hogy a franciák a divatot nem egyszerűen mesterségnek tekintik. Azon a fogadáson, amelyet nemrégiben Mitterrand elnök a szakma kiválóságainak tiszteletére adott, kijelentette: „La mode est un art", vagyis a divat — művészet. S akik mindezt olyan művészi fokon gyakorolják, mint Pierre Cardin vagy Yves Saint Laurent, azok életművükért kaptak Oscar-díjat Jack Lang kulturális minisztertől. De ugyanígy a divat Oscardíjával jutalmazták Claude Montanát, az 1985-ös és Azzedin Alaiat az 1984-es év legjobb kollekciójáért. Ugyanezt a díjat kapta Issey Miyake japán tervező is 1986 legjobb külföldi kollekciójáért. A divat Oscar-dija egy fej nélküli női mellszobor. Azt akarja szimbolizálni, hogy a hölgyek a divattól elvesztik a fejüket. A hölgyek a divattál, a férfik plédig a divatosan öltözött hölgyektől... O. Gy. — (nős)
