Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-08 / 2. szám
Világszerte számtalan fórumon foglalkoznak napjainkban a felnövekvő fiatal nemzedéket érintő kérdésekkel, gondokkal, szőkébb környezetükben, a családban elfoglalt helyzetükkel, valamint az iskolához, a munkahelyükhöz és tágabban értelmezve az egész társadalomhoz való viszonyulásukkal. Sokszor elhangzik az a kifogás is, hogy a felgyorsult élettempóban nincs elég időnk törődni a fiatalokkal, nem igazán figyelünk oda kérdéseikre, problémáikra. E kérdéseket vitatták meg legutóbb a Szlovákiai Nöszövetség Központi Bizottsága ülésének résztvevői is, keresve annak lehetőségét, hogy más szervezetekkel együttműködve miképpen hathatnának még nagyobb mértékben a fiatalokra, figyelve gondjaikra, segítve nézeteik kialakítását. Köztudomású, hogy a tizenévesek minden iránt fogékonyak (legyen az pozitív vagy negatív példa), érzékenyek, kritikusak környezetükkel szemben, őszinték, igazságra vágyók, megérzik és elítélik a hamis, az ál magatartást, nem gyerekek már, de még nem is felnőttek. Mivel jövőjük szempontjából igencsak lényeges, milyen befolyások érik őket a felnőttkor küszöbén, tizennégy-tizennyolc éves korukban, a tanácskozás résztvevőinek figyelme is éppen e korosztályra irányult. Ha a nevelésről, a fiatalok helyes magatartásának kialakításáról ejtünk szót, feltétlenül hangsúlyoznunk kell a család szerepét. Hiszen a családi környezet hat a legdöntőbb módon a gyermek jellemének kialakulására, személyiségének, világnézetének formálására. Hiába próbálja tehát némely szülő a felelősséget áthárítani az iskolára, az ifjúsági szervezetre, mondván, én megadok neki mindent, neveljék azok, nekem nincs időm, a gyermeknevelés — minden szépségével és nehézségével együtt — elsősorban a szülök feladata és kötelessége. A harmonikus családi környezetben szeretetben felnövő gyermekek általában minden nagyobb nehézség nélkül megtalálják helyüket, s felnőttként, egzisztenciájukat megteremtve, önálló életüket kialakítva is kiegyensúlyozottan élnek. Elsősorban a szülőkre vár az a feladat is, hogy gyermekeikből a közösségért felelősséget érző és vállaló, becsületes, egyenes embereket neveljenek, megtanítsák őket a valós CSALÁDI KÖR A FELNŐTTKOR értékek becsülésére. Hogy gyermekeink ne abban versenyezzenek egymással, kinek van drágább külföldi játéka, számítógépe, video felszerelése, hanem tanulják meg tisztelni a másik embert, megbecsülni a szellemi értékeket. Egy önmagáért beszélő példa kívánkozik ide: négy-tizenkét éves korú gyermekeket kérdeztek meg valahol, minek örülnének jobban, ha jutalmul édesanyjuk' megdicsérné, megpuszilná őket, vagy pénzt adna nekik. Kivétel nélkül az utóbbit választották. Vajon nem tekinthető ez érzelmi nevelésünk csődjének? Ha az okokat keressük, amelyek hatására a fiatalok egy része cinikussá, közömbössé, agresszívvé, egoistává válik, illetve a súlyosabb esetekben társadalmunknak idegen magatartást tanúsít, vagy a bűnözés útjára lép, akkor a bajok gyökerét ismét csak a családban, a fiatal környezetében kell keresnünk, állapította meg a tanácskozáson elhangzott beszámoló is. Statisztikák bizonyítják, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 35— 40%-a zilált, rendezetlen körülmények között élő családokból kerül ki. A visszaeső bűnözök legnagyobb része pedig első tettének elkövetésekor még nem töltötte be tizenhetedik életévét! A körültekintő nevelés egyik célja — amelyben a társadalmi szervezetek is sokat segítenek, illetve segíthetnének — a fiatalok családi életre nevelése, felkészítésük a házasságra, a szülői hivatásra. A mai fiatalok általában korábban kötnek házasságot, mint az előző generációk, sokszor olyankor, amikor még sem pszichikailag, sem szociálisan, de gazdaságilag sem képesek megbirkózni a családalapítás gondjaival. Egy részük meggondolatlanul, rövid ismeretség után köt házasságot, úgy, hogy tulajdonképpen nem ismeri partnere tulajdonságait, jellemét, érdeklődési körét, ill. azért lép házasságra, mert útban van a gyerek. A gyakorlat azt mutatja, hogy éppen az Így létrejött házasságok bomlanak fel a leggyakrabban. Csehszlovákiában 100 házasságkötésre 30 válás esik, Szlovákiában 17,8, de ez a szám aránylag gyorsan növekszik. Évente mintegy tízezer kiskorú gyermek éli át szülei válását! S hogy a fiatalok igénylik a segítséget, a felkészítést a családi életre, bizonyítja az a néhány évvel ezelőtt készült felmérés is, amelyben a válaszadóknak csupán 12 %-a tartotta megfelelőnek a házasságra, családi életre való nevelését, 49 %-uk csak részben, 29 %-uk pedig egyáltalán nem volt megelégedve a felkészítésével. Alapvetően minden fiatal harmonikus családi életre vágyik, de annak gyakorlati megvalósítása nem minden esetben olyan egyszerű, mjnt ahogy azt elképzelik. Ha megtanítjuk őket arra, hogy szeretettel, türelemmel, egymás iránti tisztelettel, felelősséggel minden adódó konfliktust meg lehet és meg is kell oldani, akkor kevesebb lesz az apró veszekedések miatt válópert indító fiatalok száma. Tudjuk, a személyes példa ereje a leghatásosabb. Ezt hangsúlyozták a kétnapos tanácskozás résztvevői is, amikor a fiatalok munkára nevelése, munkához való viszonya került szóba. A többség rendesen, becsületesen dolgozik, illetve tanul, gimnáziumokban, szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben készül jövendő szakmájára, hivatására. S hogy milyen légkör várja majd első munkahelyén, illetve a szakmai gyakorlaton, az nagymértékben befolyásolja viszonyát a munkához. Nem egy olyan esetről hallhattunk, hogy a kezdő, teljes odaadással dolgozó fiatalt leintették munkatársai, mondván, pihenjen közben, ne siessen a munkával, ne rontsa a normát. Vannak, akik egy-egy munkahelyre bekerülve maguk jönnek rá, hogy ügyeskedéssel, lógással többre mennek, mint becsületes munkával. A becsületes, tisztességes munkáról szóló „prédikálással" nem sokra megyünk, ha a tapasztalat, a gyakorlat mást mutat. Közös érdekünk tehát, hogy a családban, a munkahelyeken és az egész társadalomban olyan feltételeket teremtsünk, amelyek között a valós erkölcsi értékeket a közvélemény követendő példának tekintheti. A fiatalok értékrendszerüket az őket körülvevő világban tapasztaltak leszűrésével alakítják ki. Nem várható attól a gyerektől, aki szülei segítségével — valamiféle rosszul értelmezett gondoskodás okán — kibújik a kötelességteljesítés alól, aki nem saját erejéből, hanem szülei összeköttetései révén jut mindenhez, hogy becsülje azt, aki lassabban, de önállóan megküzdve a nehézségekkel ér el eredményt munkájában, anyagi gyarapodásban. A gyermeket, a fiatalt érő hatások közül elsődleges és meghatározó az otthon, a családtól kapott nevelés, a közvetlen környezetben tapasztalt nézetek, vélemények, a körülötte élőknek a világ dolgaihoz való viszonyulása. Ugyanakkor nem elhanyagolható — s ezt leszögezték a kétnapos tanácskozáson is — a közösségnek mint személyiségformáló erőnek a szerepe sem. Éppen ezért az elkövetkező időben a nőszövetség is nagyobb részt kíván vállalni a jövő generáció nevelésében, s fokozottabb, figyelemmel fordul a tizennégy-tizennyolc évesek problémái felé. Mert az, hogy milyen felnőttekké válnak a mai tizenévesek, végül is mindannyiunk — az egész társadalom — közös felelőssége. BERTHA ÉVA Könözsi István illusztrációs felvétele (nőig)
