Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-08 / 2. szám

A transzszibériai vasút nyugati „végétől" — a moszkvai Jaroszlavszkij pályaudvartól — a keleti „végéig" — amely Vlagyivosztokban van — pontosan 9 297 kilométer hosszú, s innen Nahodka kikötővárosig még 150 kilométer, de ez már igazán csak egy ugrás. Ebből a csaknem kilenc és fél ezer kilométerből az uráli Szverdlovszktól számítva hét és fél ezer kilométert fut a vonat Szibérián keresztül. Végigutazni ezt a szinte elképzelhetetlen távolságot — egy életre szóló élmény.

Ha a szibériai expressz utasainak el kellene dönteniük, hogy melyik a legszebb útszakasz, bizonyára tétováznának. Azt hiszem, javarészt mégis megegyeznének abban, hogy a legesleg(nős)

szebb talán a Bajkál-tótól a Silka és az Argun folyók találkozásáig vezető útvonal, lehet azért, mert éppen e két folyó találkozásánál keletkezik az orosz folyók „atyjának" nevezett méltóságteljesen hömpölygő, hatalmas folyam, az Amur. Ez a rész kb. kétezrötszáz kilométer, időben számítva két nap és két éjszaka, Irkutszk és Jerofej Pavlovics között.

S hogy miért tartanák a legtöbben éppen ezt az útszakaszt a legérdekesebbnek? Egyszerűen azért, mert ezen a szakaszon együtt van mindaz, amit a csodálatos Szibéria kínálhat a kíváncsi utazónak, így „vonatfuttában". Irkurszk 400 méteres tengerszint fölötti magasságából a szerelvény hamarosan több

ezer méteres magasságba röppen föl, majd — maga mögött hagyva a hágókat és hegynyergeket, alig több mint száz kilométert — lecsusszan ismét négyszázhatvan méterig, vagyis a Bajkálig, amelynek déli partját kétszáz kilométeres szakaszon követi. Az útszakasz e hirtelen esését a vasútvonal építői hajtűkanyarokkal oldották meg, másképp nem is lehetett volna.

A transzszibériai vasutat teljes negyed század alatt építették föl, óriási befektetéssel, a munkások és műszakiak egész ármádiájával, s közülük néhánynak ez lett a végzetté: mint az emberiség minden gigantikus építkezése, ez is követelt emberáldozatot. A vasútvonal mindenekelőtt a teherszállítás szempontjából jelentős: az áruval, nyersanyaggal megrakott szerelvényeket néhány perces időközökben indítják a nagy pályaudvarokról mindkét irányba. A világ vasúti teherszállításának egy tizede itt bonyolódik le. Egyre gyakrabban hallani, hogy az áruszállításban vetekszik az Európa és a Távol-Kelet közötti teherhajó-forgalommal.

Több mint kétezer méteres magasságból pillantható meg először a Bajkál-tó csillogó tükre, aztán alig egy óra múltán már közvetlenül a partról gyönyörködhet benne az utas. Valóban felejthetetlen látvány. A Bajkál után a móltóságteljes nagy folyó, a Szelenga következik, ennek a partján, majd „alpesi" hegyeken átvágva eljutunk burját-