Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-08 / 2. szám
( \ HÉTKÖZNAPI DOLGAINK —---------------------------A mentős Nem tudom, hogyan gondol az öregek hónapjára az az idős asszony, akinek esetét egyik kisvárosunkban nemrég végignéztem. így történt: Megállt a mentőautó a gyógyszertár előtt. A sofőr kiszállt, kinyitotta az ajtót, és várt. Idős asszony szállt ki csigalassúsággal, majd sántiká/va indult a gyógyszertár bejárata felé. Az ajtóban még megfordult, hogy meggyőződjön róla, a mentő vár rá, aztán bement. A sofőr pár perc múlva becsukta az autó ajtaját, beszállt, és máris indult. Amikor a néni kijött a gyógyszertárból, s hiába kereste a mentőt, majdnem sírva fakadt. Mindkét lába térdig bepólyálva, a gyógyszerek a kezében... Lassan botorkálva elindult hazafelé. Nekem meg az járt a fejemben, miért nem válthatta ki a receptet a mentős? És vajon mit szólt volna, ha az ö beteg édesanyjával teszi meg egy kollégája ugyanezt?! Bányász Ida Két összefüggő történet királyhelmeci (Královsky Chlmec) pékség átalakításával, a babapiskóta gyártásának feltételeivel és az ebből adódott gondokkal, bonyodalmakkal lapunk hasábjain már két ízben foglalkoztunk. Legutóbb „Még mindig hiányzik a királyhelmeci babapiskóta" című írásban, megállapítottuk, hogy az eredeti tervek alapján, 1985 januárjában a próbaüzemet, az első piskóták gyártását nem kezdték meg. Az illetékesek ezt akkor az építők, valamint a gépsorokról gondoskodók rovására írták. A Keletszlovákiai Sütő- és Cukrászipari Vállalat vezetői januárban a piskótagyártás megkezdésének időpontját csak hozzávetőlegesen jelezték márciusra-áprilisra. Nos, ez az állításuk, tervük sem lett valóság. A babapiskóta az üzletekben először a nyár közepén jelent meg. A vásárlóközönség számára 1985. június 20-án gyártottak először piskótát. 1984 májusától, első látogatásunktól a pékség teljes egészében megváltozott. A csaknem düledezö épületből két különálló csarnokot alakítottak ki. Az egyikben — továbbra is a régi gépeken — hagyományos módon kenyeret sütnek, de ezt is felújították, a falakat kicsempézték és a padlózatot is megjavították. A másik csarnok a piskótasütöde. Itt a modern automata gépsor végén, emberi kéz érintése nélkül hullanak a szép kerek piskóták a műanyag zacskókba. A tavalyi termelési terv 470 tonna volt, a termelés viszont egy fél évvel később kezdődött meg" a tervezettnél. A királyhelméciek ismervén a piaci igényeket, nem kérték a terv arányos módosítását. Sőt a részleg csaknem hatvan dolgozója kötelezettséget vállalt, hogy az év végéig Szlovákia üzleteibe 30 tonnával több, vagyis ötszáz tonna babapiskótát adnak. Júliustól két műszak helyett három műszakban dolgoznak, és több mint tíz szabad szombatot töltöttek a kemence és csomagoló mellett. — Most már ismerjük napi, egyműszaki termelőképességünket, reméljük, már a gépek sem fognak „akadékoskodni", mint az elején, s az eddig legyártott mennyiség alapján egy kicsit merész felajánlásunk reálissá vált — mondta Tóth Olga, a piskótarészleg mestere. — Főleg a próbagyártás idején, később már egyre ritkábban, bizony nem kis gondot okoztak ezek az eddig ismeretlen külföldi gépek karbantartóinknak, de hozzá kell tennem — folytatta Tóth Olga —, hogy minden elismerést megérdemelnek, mert sok időt és fáradságot áldoztak fel, s a körülményekhez képest nagyon hamar elsajátították a gépsor minden fortélyát. Csehszlovákiában kerek babapiskótát csak Lomnica nad Popelkouban gyártanak. A királyhelmeciek (Kráf. Chlmec), persze, még mielőtt bekapcsolták volna a gépsort, ebben a gyárban tanulmányozták a piskótasütést. Egyhetes tanulmányúton három karbantartó is volt. Csakhogy a termelés megkezdésekor őket nem a piskótacsarnokba, hanem a kenyérsütő kemencékhez osztották be. Minden gyár jóhírét elsősorban a minőség öregbíti. A jó minőségre és minél kevesebb hulladékra törekednek itt is az első naptól kezdve. Ennek ellenére megtörténik, hogy a tasakban nem minden kerek piskóta egyforma; egyik nagyobb, a másik kisebb. Ez a tésztaadagoló hibája, melyet a Malom- és Sütőipari Tröszt Műszaki Fejlesztési Vállalata gyártott. A piskótasütők remélik, hogy az adagolót a gyártók mielőbb korrigálják. Az előző két riportban írtuk, hogy a pékség átépítése kapcsán több dolgozó kényszerült ingázni a nagyüzemi tőketerebesi (Trebisov) pékségbe, sőt ideiglenesen fizetetten szabadságra menni. Sok volt körülöttük a bizonytalanság, ezért fordultak levélben szerkesztőségünkhöz, segítséget kérve gondjaik megoldásához. A piskótagyártás megkezdésével mindenki visszatérhetett a pékségbe és rajtuk kívül még húsz új mun kaerőt is kellett alkalmazni. Igaz ugyan, hogy többen nem előző beosztásuknak megfelelő helyen vagy minősítésben dolgoznak, például Tóth Olga könyvelő volt, most a piskótasütésnél mester. Kovács Júlia számlázó volt, most az áruértékesítési osztályon dolgozik, és néhányuknak a korábbival szemben a fizetése is csökkent, de megszabadultak a körülményes ingázástól. Remélhetőleg idén üzleteinkben már nem lesz hiánycikk a babapiskóta. A királyhelmeci pékek mindent megtesznek, hogy ez így legyen, tervüket maradéktalanul teljesítik. Felmérve a vevők igényeit már most tervezik még egy piskótasütö gépsor felállítását a sütödében, annál is inkább, mert a városka környékén még mindig sok a szabad női munkaerő. MILICKY JOLÁN 1. Hubó (Hubovoj pici falu a Rimaszombati (Rim. Sobota) járásban, annak is legeldugottabb csücskében. Innen már a világjáró vándor is visszafordul, mert elfogy előle az út. De emberek itt is laknak, ezért aztán érthetetlen, hogy a Safárikovo—Hubovo vonal egyik buszjáratát egyszerűen megszüntették. Korábban 11.15-kor is indult a városba egy busz, télen-nyáron. Beteg kisgyermekkel ezt is elég nehéz volt kivárni, mindig reménykedtünk hát hogy az indulás időpontját csak előbbre hozzák az illetékesek ... És csodák csodája, meg talán a kis faluk — Hubó, Lenke (Lenka), Méh (Vcelince) — vezetőségének hibája is (engedékenysége?), most már 12.20- kor indul a busz, ráadásul szombaton ez sem jár. (Korábban járt.) Holott mi, ott lakók abban reménykedtünk, hogy vasárnapra is beiktatnak egy járatot. Mert a haladásban bíztunk, de így mintha gyermekkoromba csöppentem volna vissza, amikor a 10 km-re levő kisvárosba kizárólag gyalog juthattunk el... Igaz, csak a falu dombjára kell felmenni, s ott van alattunk teljes kiterjedésében a város, s mi az a tíz kilométer egy munkában megedződött falusi embernek ?! Hát még egy gyereknek?! Merthogy nemzeti bizottságunk nincs, az iskolánkat is központosították és munka után is sokan járunk el innen. Most még buszjárat se legyen elegendő? Ebben a faluban is emberek élnek, dolgoznak, szerény eredményeikkel ők is a közös vagyont, a hazát, társadalmunkat gyarapítják, jogosan várják hát el, hogy azt is megkapják, amire szükségük van. 2. Mostanában többször hallom a Safárikovo—Hubovo járat utasaitól, hogy bár öt koronát fizetnek, két-három koronás jegyet kapnak érte az autóbusz vezetőjétől. Ha kapnak. Szólni senki nem mer. csak egymás közt morgolódnak az utasok, a sofőr hallja, de nem zavartatja magát. Egy alkalommal megszámoltam, hogy tíz utas utazott egykoronás jeggyel. A sofőr ezen testvérek között is nyert negyven koronát. A statisztikába pedig az került, hogy tíz utas helyett csak kettő utazott Hubóra (vagy egy sem, csak mind ide, a szomszédba), ráadásul leszálláskor még vissza is adták a jegyeket a gépkocsivezetőnek. Ebből meg az következik, hogy nincs utas, nincs bevétel, nem kell buszjárat a falunak. Amikor szóvá tettem, a sofőr még csak el sem szégyellte magát, azt felelte, neki is élnie kell valamiből, én pedig ne izguljak, úgysem jön az ellenőr.... És ha jött volna ? Ősofőrsége mosta volna kezeit, a buta utas meg fizessen, mert ma már mindenki tud olvasni, s minden buszban ott a jól látható felirat: mindenki köteles ellenőrizni, megfelelő menetjegyet kapott-e. Álmaim buszán Ha távolsági buszt látok, mindig az jut eszembe, milyen kényelmes és kellemes! Az ember beül, hátradől az ülésen, behúnyja a szemét, és hipp-hopp, ott van, ahová indult Nahát én is ráültem a minap vágyaim buszára! De: Hand lován akkora volt a tömeg, hogy gombostűt nem lehetett volna leejteni! Pedig én úgy képzeltem — s a táblán is ott van kifüggesztve a szentencia —, hogy ezeken a buszokon nincs állóhely, de megbizonyosodtam az ellenkezőjéről. Még egy fiatalasszony is préselődött a mozgó heringesdobozban három kicsi gyermekkel. Zvolenban végre enyhült a nyomás, ők is helyhez jutottak. A legkisebb, agyonsírt gyerek rögtön el is aludt s tán az egész utat végigalussza (Gottwaldov—Kassa (Kosice), ha Rimaszombatban (Rim. Sobota) ban nem kell felébreszteni. Az történt ugyanis, hogy a negyvenperces pihenő idejére mindenkinek el kellett hagynia a buszt. Az alvó gyereknek is. Mindössze két csinos fiatal hölgy maradhatott odabenn, s falatozhatott vígan, mert ők — láthatóan —- a sofőr kegyeltjei voltak. Negyven perc múltán a gépkocsivezető nagyon udvariasan, elsőnek engedte be jármüvébe az anyát és három gyermekét elvégre civilizált világban élünk...(?) De én valahogy nem vágyom már ezekre a szép távolsági járatokra . .. Bíró B. Katalin (nős)
