Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-02-11 / 7. szám

A

Berták Mária a „nagyüzemi" kenyerekkel

A Vámbéry Ármin téri Zdroj üzlet vezetője. Varga Erika indulatos.

— A ládák piszkosak, sérültek, a múltkor tíz órakor jön a sofőr a reggeli kenyérrel, rakjam ki a 155 kg kenyeret, a ládákat viszi vissza. Hát hová tegyem? Nem tudom a vállamra tenni? Rendszertelen a szállítás, mi már negyed hatkor itt vagyunk. A múltkor csak nem jön a kenyér, várjuk, míg az egyik vevőnk szól, hogy már egy órája lerakták. Még annyit sem csinált meg a sofőr, hogy a hátsó ajtót megzörgesse ... A kiflire a legtöbb a panasz, olyan, mint a brikett, fekete; a héja száraz, betörik. A barna kenyeret jobban kedvelik a mi vásárlóink, jobban viszik. Amúgy embere válogatja, ha más nincs, a szárazát is megveszik.

Kulcsár László mérnök, a Jednota kereskedelmi szakosztályának vezetője az üzleteiket érintő gondokat taglalja.

— 123 üzletünk árul kenyeret a járásban. A felesleget, ami kimarad, leírjuk, havonként-kétha vönként összeszedjük takarmányozási célokra. (Nem penészedik meg addig az a kenyér?!) A múltkor hajnali háromkor kinn voltunk ellenőrzésen a pékségben, sok jó és nehezen követhető dolgot láttunk. A ládákat megpakolják a még meleg kenyérrel, deformálódnak, kifakadnak, mákos a sós kiflik alja. Persze, a pékségnek is igaza van, az idő sürget. Ellentmondásos dolog ez, friss, meleg kenyeret szeretne mindenki, a normák viszont egynapi türelmi időt Írnak elő, érvel a pékség. így viszont kiszárad. Ha csomagolják. akkor meg befullad. A Jednota az idén tervezte, hogy vesz ládákat, kisegíti a pékséget, de túl drágák a ládák. Amúgy a megrendelt mennyiséget pontosan leszállítják, csak néha jelentős időbeli kilengések vannak, pélveszteségalapot, nincs mód a visszamaradt kenyerek leírására, nem kockáztathatnak. Szűkén csak annyit rendeltek, ami reggel elfogyott, a délutáni előszállításra várnak.

A Jednota (Ízletesei részben önmagukat vádolták, nem gondoltak arra, hogy holnap munkanap, a pénteki előszállításra vártak, ami máskor a szombati mennyiség ötven százalékát is kiteszi. Azonban holnap munkanap, s este hatig az üzletben kenyérnek kell lenni, ezért a pékség a hétköznapi rendhez igazítja az előszállításokat.

Haizok Ilona, a dunaszerdahelyi jnb kereskedelmi szakosztályának a vezetője a pékséget hívja.

— Azonnal indul az első szállítmány az üzletekbe. Itt elsősorban az üzletvezetőket hibáztatom, tejnek és kenyérnek mindig kell az üzletben lenni, nyitástól zárásig. Javasoltuk, hogy két részben, arányosan elosztva délelőttre és délutánra, szállítsa ki a pékség az üzletekbe a szükséges mennyiséget, ne csak előszállítás legyen, ami a következő napi mennyiség harminc százaléka; szokjanak hozzá az emberek, hogy négy után is mindig van friss kenyér. Az üzletesek azonban ódzkodnak, félnek, ha fél háromig nem érkezik meg a kenyér, nyakukon marad. Pedig ez optimális megoldás lenne, csak szokásainkat kellene kissé átrendezni.

A kenyér minőségét a háziasszony szemével nézi:

— Elég jó a mi kenyerünk, csak az arany középszintet képtelen biztosítani a pékség, azt, hogy a közepesnél rosszabb sose legyen a kenyerünk.

Vörös fonálként húzódik végig riportunkon az ipari pékség jelenléte. A város peremén

II.

A házikenyér a múlt álma, egy régvolt élet megtestesítője. Vele csak inkamálódhat, de nem térhet vissza a régi kemencés világ. Ha a foszló házikenyér visszatért is, nem garmadával, csak szeletenként; a mai élettempó villanykemencével, automata gépsorral dolgozik. Szalag viszi, gyár termeli a mi kenyerünket.

Milyen ez a gép szaggatta-pirította kenyér? Nehéz megformálni a kérdésre a választ. A tömegtermelés vargabetűi, a kereskedelem útvesztői mind közbeszólnak, kiindulói annak, hogy egyszer ízesebb, másszor savanyúbb kenyeret szelünk fel. Ezért tehát a kereskedelmet és a nagypékségeket vizsgáltuk, tőlük kértük a választ.

A Zdroj péküzletében a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) főutcán sokszor már négy órakor sincs kenyér.

— Nem merek sokat rendelni, ha megmarad, nem tudok vele mit kezdeni, megpenészedik, nyakamon veszik. A múltkori munkaszombaton itt álltam kilencven kiló kenyérrel, hétfőn eladtunk negyven kilót, kedden is valamicskét, szerdán már lejárt az ideje, nem lehetett tovább árulni — panaszkodik az üzlet vezetője, Beke Edit. — Felhívtam a felügyelönöt, kérdeztem, mit tegyek. Mikorra intézkedett, már megpenészedett mind. Ha kevés marad ki, általában azt mondják, áruljam tovább, a határidőn túl, de csak akkor viszik el, ha más nincs — mutatja a kemény

(női)

kenyereket. — Ott van a csomagolt kenyér ... Elhiszem, higiénikusabb, mégsem akarják vinni, a délutáni előszállításkor főként azt hoznak, frissen még elfogy, de másnap csak akkor, ha nincs meleg. A turisták a mi kenyerünket általában dicsérik, az övék még hírrel sem ilyen, hallom a kassaiaktól (Kosice). Az idevalósiak ingadoznak, ha a héten egyszer sikerületlenebb a kenyér, már fanyalognak.

dául a délutáni előszállítást, ami a másnapi megrendelt adag egy bizonyos százaléka, ötkor kapják két óra helyett, s ilyenkor már gond az eladás.

A múlt év november 14-én, a munkaszombatot megelőző pénteken déltől három óráig egyetlen árválkodó veknit sem találtunk a járási székhely üzleteinek polcain. A Zdroj üzleteiben azzal érvéltek a vezetők, hogy közeledik az év vége, kimerítették a

fekszik, magyar—csehszlovák kooperációban épült, a régi gözkemencés pékség utódjaként, villanykemencével, automata gépsorokkal.

A pékség vezetője. Nagy József:

— 1980-ban kerültem ide mint igazgató, nem vagyok pék, ezért kétszeresen is nehéz a helyzetem. Folyamatos a termelés, három műszakban dolgozunk, a szombati sütés sokszor délutánig elhúzódik, s vasárnap reggel kilenckor már kezdheti a soros pék a kovászolást. A százhuszonöt alkalmazottból harminc pék. Az irányítás háromlépcsős, alapszinten Komáromhoz (Komámo) tartozunk, a vállalat Nyitrán (Nitra) székel, s ez nem éppen optimális szerkezeti elrendezés. Tervezett ráfizetéssel dolgozunk, a '85-ös évben hatszáz tonna kenyérrel kevesebbet sütöttünk, mint a tervezett. Hiába teljesítjük túl a többi tételt, azok nem sok hasznot hoznak. A legfájóbb, hogy a tervszámok megállapításakor nem veszik figyelembe a valóságos erőviszonyokat, azt, hogy itt a járásban kispékségek működnek, amelyek csak az első félévben 1 040 tonna kenyeret sütöttek. Mi, ha megfeszülünk, sem tudjuk a tervet így teljesíteni. A géppark elavult, a gépeket, a kemencéket javítani kellene, el is kezdtük a javítást, csak lassan halad. Mi le nem állhatunk, csak részleges javításokat eszközölhetünk; a gépek éjjel-nappal mennek, nem örökmozgók, elavulnak, tönkremennek. A karbantartók reparálgatják őket, újítanak, de ezek csak toldozgatások-foltozgatások. Alkatrészeket nem kapunk hozzá-Pék Ida és Lenért Zsuzsa a szakajtók körül