Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-02-04 / 6. szám
„Majd úgy fogunk táncolni. . . (FEBRUÁRI JELES NAPOK SZOKÁSAI ÉS HIEDELMEI A PALÓCOKNÁL) A februári jeles napok közül most gyertyaszentelőről, Balázs-napról, valamint Dorottya, Julianna és Mátyás napjáról ejtünk néhány szót. Gyertyaszentelő (II. 2.) elsősorban egyházi ünnepnek számított a palócoknál is. Az asszonyok ilyenkor három gyertyát szenteltettek. Évtizedekkel ezelőtt még valamennyi ház első szobájának falán ott lógtak a megszentelt gyertyák. A Középső-lpoly mentén ezeknek a mágikus eszközöknek később a sublótban vagy a szekrényben volt a helyük. Gyertyaszentelő az időjóslásban szintén nevezetes nap. Még ma is mondogatják, hogy a téli álmából fölébredő medve ilyenkor kijön a barlangból, s ha rossz időt talál, kint is marad, mert tudja, hogy ez csak félrevezető álom; a tél már végét járja. Ha viszont kint jó idő van, akkor nyomban visszabújik, mert érzi, hogy ez félrevezetheti őt; a hideg, amely a jó időt követi majd, akár negyven napig is eltarthat még. Ismert az alábbi intelem is: „Ha fénylik gyertyaszentelő, a szárízéket vedd elő!” Ez azt jelenti, hogy ha jó idő van, „még eccer ollyan hideg tessz." A kelenyeiek (Klenany) szerint: „Ha gyertyaszentelőkor a nap a papnak rásüt a hátára, akkor még nagy té' lessz.” Az egyik palásti (Plástovce) adatközlő, Péter Borbála azt tanácsolta, hogy „ilyenkor az ízeléket föl köll hordanyi a padlásra, mer még tovább tart a te'". Tesmagon (Tesmak), Mihály Józsefné adatközlőnknél az alábbiakat jegyeztük le: „Gyertyaszentelőkor ha rásüt a nap a papnak a hátára, akkor még takarítsd meg ízeléket, mer még akkor utána hideg lessz." Ugyanő mondta ezt is: „Gyertyaszentelő hidege tél hónapnak megöllője”. A pereszlényi (Presel'any nad Ipl'om) Horváth Mihálynétól pedig a következőket hallottuk: „Ha gyertyaszentelő előtt megszólal a pacsirta, utánna még sokáig hallgatni fog, mer hideg lessz." Balázs napja (II. 3.) úgyszintén egyházi ünnepnek számított egykor. Szent Balázs püspök és vértanú emlékére. A legenda szerint Balázs mentette meg a fulladástól egy özvegyasszony fiát, akinek egy halszálka akadt meg a torkán. Az anya ezután étellel és gyertyával fejezte ki köszönetét a püspöknek. Ezzel magyarázható talán az ünnep szokásának adománygyűjtő és gyógyító jellege is, és az a szokás is, hogy az áldozatra szánt gyertyákat a nép a torka elé tartotta, s úgy könyörgött az egészségéért. A szokást később az egyház is szertartásként gyakorolta. A Balázs-napi mise után a pap két összekötött gyertyát tartott a hívek arca elé; kezét azok fejére tette, majd rövid fohászt mondott, hogy a torkuk se fájjon. Vidékünkön ezt „balázsáldásnak" mondták. A Magyar Néprajzi Lexikon Balázs-napi szokásokat tárgyaló szócikke egy XVII. századi galgagutai (Nógrád megye) jegyzőkönyvet említ, amely tanúsága szerint az említett napon Galgagután a kántornak énekszóval kellett körüljárni a falut. A koledálás tehát a tanító egyféle javadalomszerzése volt. A mester később tanítványaival járta a falut, legutóbb pedig már csak a gyerekek keresték fel a házakat. Éneklésükért ajándékot kaptak, ami természetesen a tanítót illette. Balázs a farsang kezdetének jele, „a gyerekek vígöröm napja vót" — jegyezte meg vidékünkön a kelenyei Bodzsár Jánosné. Szerinte a kántortanitó azért rendezett ilyenkor a diákok részére táncot, mert „Balázs is szeretje a gyerekeket". A fentiekhez hasonló szokásra emlékezett a kistúri (Túrovce) Pásztor Jánosné is. Ő így idézte emlékeit: „Akkor szoktak járnyi a fiók és a jányok a faluba. Vót nekik ollyan nyárs, arra tették a szalonnát meg a kolbászt. Az a kántortanítónak vót. Vót ollyan tanító, aki a gyerekeknek sütött szalonnát, kolbászt, oszt megvendégőte ököt". A balázsjáráskor mondott köszöntőnek adatközlőm már csak a töredékét tudta felidézni. Bizonyára az egykori balázsjáró dalocska utolsó sorai lehettek az alábbiak: „Majd úgy fogunk táncolni,/ mint a molnár tyúkjai,/ kik jólaktak búzával,/ az ellopott jószággal./ Ignusz, bignusz, leverendusz,/ lajdusz, tótusz, kampusz,/ genitérium, fórum, gemindérum". Dorottya, Julianna és Mátyás napjával kapcsolatban az Ipoly mentén több idöjóslást jegyeztem le. Ha Dorottyakor például „lágy esső esett", akkor a pereszlényiek fagyra jósoltak. Horváth Mihályné adatközlő többek közt így mondogatta: „Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog". Ismerték errefelé a jóslás ellentétes értelmű változatát is. Ez így hangzott: „Ha Dorottya szorítytya, akkor Julianna tágíttya." Hidegre jósoltak a Mátyás-napi esős időjárás alapján is. „Ha Mátyáskor sár van, akkor még negyven napig fagy lessz" — mondogatták a kelenyeiek. A palásti Péter Borbálánál meg azt jegyeztem le: „Mátyás ha talál hovat, akkor ronytya, ha meg nem, akkor rakja". Ugyanő mondta az alábbi tréfás történetet is: „Édesapámék még emlegették, hogy elment Mátyás a kocsmába, oszt ott maratt. Elment utánna Gergely is, az is ott maratt. Elment utánnuk József, szintúgy ott maratt. Oszt György kergette ki őket onnét". Siket István meg ekképp jósolgatott Ipolynyéken (Vinica): „Ha nem megy el a patakból a jég, majd Mátyás megtöri". Tudomásunk van egy másik Mátyás-napi babonáról is. Pereszlényben azt tartják, hogy ha a lúd vagy a tyúk ezen á napon tojik, azt a tojást nem szabad a kotlós alá tenni, mert az nem jó. Ha ugyanis kikel belőle a liba, „hibás" lesz. Innen a szóláshasonlat: „Hibás vagy, mint a mátyási liba". Óvakodtak a Mátyás-napi tojástól Paláston is. Péter Borbála említette az alábbi esetet: „Eccer nekünk a mátyási tojásból ollyan liba kelt, hogy két nyaka vót neki. Azóta oszt nem tesszük a lúd alá az illyen tojást." CSÁKY KÁROLY Dőrejárás Helembán (Chataba) KÖNÖZS/ ISTVÁN felvétele (női?)
