Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-02-04 / 6. szám
KUCKÓ A ló története INDIÁN NÉPMESE A pima indiánok öregjei jól emlékeznek azokra az időkre, mikor ló még nem élt a földön. Volt akkoriban két testvér, két nagyon ügyes vadász. Szarvas és őz után járták mindennap az erdőt, s zsákmányukat a vállukon vitték haza kunyhójukba. Egy napon az idősebbik testvér szíve megesett a nehéz vadászzsákmány súlya alatt roskadozó kisebbik testvéren. így szólt hozzá: — Nehéz az életünk, könnyíteni szeretnék rajta. Fogadd meg mindenben a szavamat, s meglátod, jobb lesz neked. Most emeld föl az íjadat, nyílveszsződdel lődd át először az arcomat, aztán az oldalamat. Mikor már eldőltem. vágj négyfelé, testem négy darabját vesd a vízbe. Aztán téij haza, négy nap múlva gyere vissza ide, a tó partjára, s ne félj. akármit látsz is. Fájt a kisebbik fivér szíve, nagyon fájt. de engedelmeskedett az idősebbik szavának. Négy nap múlva visszatért a tóhoz, a parton négy soha nem látott állatot: <jiurgiu de Chirico: Ló)ej négy lovat pillantott meg. Lovak voltak, két kanca meg két csődör; az egyik fehér, a másik fekete, a harmadik almásderes, a negyedik sárgás — vagyis olyan színű, mint az erdei szarvas. A kisebbik fivérnek eszébe jutott, amit a bátyja mondott, nem rettent hát meg, kötőféket vetett az egyik állat nyakába, a hátára pattant, s a másik hármat maga előtt terelve hazavitte valamennyit. A pima indiánok földjén aztán elszaporodtak a lovak, ezentúl minden pima indián lóháton járta a messzi vidékeket, lovával vitette a nehéz terheket. A jó testvér így áldozta föl életét, hogy könnyítsen fivére és minden pima indián sorsán. A ló pedig az ember igaz barátja azóta is. BARTÓCZ ILONA átdolgozása BÚCSÚZIK A LOVACSKA „'...befutom a zöld mezőket margaréták, veijetek szivén jó az nekem nyárfák virág-cicái hátamon, sörényemen édes kis karmaitokkal kapaszkodjatok jól, mert futunk...” MADÁCH RÓNAY GYÖRGY LÓ Lógatja nagy fejét a ló, és így tűnődik: Mire jó, hogy élek s van négy jó patám, ha lassan nincs szükség reám? • KEDVES BARÁTAIM! A királyhelmeci (Kräh Ch/mec) óvodában jártunk. A Gottwald utcában. Szikszai Jocó azt mesélte éppen, hogy milyen állatok szerepeltek Az aranyos tarajos kiskakas című mesében. s ezek közül ő melyikeket rajzolta le. A rókát, a kandúrt meg a rigót, amint fenn repül éppen. Krisztián rajza is jól sikerült Hasonlít sokban a Jocóéra. Persze, mert Jocó segített neki! — kiabálják kórusban a gyerekek. — Jocó rajzolta a házat, a felhőt is. „Nem baj, hogy Jocó segített Krisztiánnak — mondja nyugodtan Juli tanító néni. — És legközelebb már Krisztián is ügyes lesz és önállóan dolgozik majd." Aztán Emőke tanító néni elénekeltette Annamáriával a Mért küldött az úrasszonyt, mert bár Annamária a legkisebb az egész óvodában, ő tud a legjobban énekelni. Emőke tanító nénit is köszöntötték ma a gyerekek, mert ő meg éppen huszonöt éve, hogy mindennapjainak javát óvodások közt, óvodásokkal játszva tölti. Most, egy nagyon szép kiállítású könyvet küldött a királyhelmeci óvodásoknak és tanító nénijeiknek. A Búcsúzik a lovacska című gyűjteményben csupa lovakról szóló mesét, verset elbeszélést, festményt szobrot rajzot, metszetet találtok. T. Aszódi Éva összeállítását bizonyára sokféleképpen felhasználhatják foglalkozásaikon és nagy kedvüket lelik majd benne sok más kisgyerekhez hasonlóan. Forró barátsággal üdvözöl mindannyiotokat ŰjtAidu (nő 16) Kinek kell hintó, cséza már? Divatját múlta a határ. Ugyan miért ló hát a ló. ha nincs többé húznivaló? Traktorok vonják az ekét, konflis helyett meg van elég bérautó, kicsi, nagy. ha kell, s teherautón jár a teher. Hogy jobban tűrjük a napot, a gazdánk hajdan kalapot adott ránk. ha dúlt vadul a harmincfokos kánikula. A lukas kalap elkopott. Autó zúg. tülköl és robog, s az orrunk alá köpi kék bűzének gúnyos fellegét. Könnyű is neki, köpheti! Röpítik a kerekei. De szegénnyel, mi lesz velem, ha elveszik a kenyerem ? Mivé leszek, ha nem kapok, mert nem dolgoztam, abrakot, s ha bármily nagy a terhelés, magától megy, ami nehéz? így töpreng az öreg gebe. Bepárásodik a szeme. Nézi az autók kerekét. Lógatja tovább a fejét.
