Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-02-04 / 6. szám

MINDENKI JÓL JÁRHAT A 4. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • A hét végén hazánk 65 járásában, valamint a prágai és bratislavai városkerületekben tartottak járási, illetve városkerületi pártkonferenciát A bmói városi pártkonfe­rencián a CSKP KB küldöttségét Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára vezette. • Vagyim Loginov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyet­tese Prágában tett látogatást. Bohuslav Chrioupek külügy­miniszterrel áttekintették a sikeresen fejlődő és sokoldalú csehszlovák—szovjet együttműködést, és megállapították, hogy teljes a nézetazonosság a jelenlegi nemzetközi helyzet fő problémáinak megítélésében. • Bizottságokban folytatódott Genfben a kormányon kívüli szervezetek nemzetközi konferenciája. A „Közösen a békéért" jelmondat jegyében tanácskozó konferenciát a nemzetközi békeév akcióinak keretében tartják. A tanácskozáson mintegy 400 közéleti személyiség — tu­dós, szakszervezeti tisztségviselő, háborúellenes szerve­zetek képviselői — vett részt több országból. • Az atom- és űrfegyverekről folyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében Genfben ülést tartott az ürfegyverek­­kel foglalkozó csoport. • Jegyzőkönyv aláírásával ért véget Moszkvában a csehszlovák—szovjet gazdasági és tudományos-műszaki kormányközi bizottság 26. ülése. Küldöttségünket Rudolf Rohlícek, a szövetségi kormány alelnöke, a szovjet dele­gációt pedig Alekszej Antonov miniszterelnök-helyettes vezette. A bizottság áttekintette a kölcsönösen előnyös együttműködés tökéletesítésének lehetőségeit. • Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége Mi­roslav Müllerrel, a CSKP KERB tagjával, a KB osztályvezető­jével az élén San Marínéba utazott, ahol részt vett a San Marinó-i Kommunista Párt XI. kongresszusári. • Moszkvában tartották a szocialista országok szovjet baráti társaságai képviselőinek nemzetközi tanácskozá­sát. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség küldöttsé­gét Miroslav Bochenek, a szövetség központi titkára- ve­zette. A résztvevők értékelik a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének 1986-tól 1990-ig terjedő programját. • Tokióban befejeződött a legnagyobb ellenzéki politikai párt, a Japán Szocialista Párt 50. kongresszusa, amely még decemberben megkezdődött, de az új programtervezettel és az új nyilatkozattal összefüggésben felmerülő viták miatt megszakították. A párt vezetősége az eltelt egy hónap alatt foglalkozott minden kérdéssel és a zárónapon már egyhan­gúlag elfogadták a deklarációt. • Szatvant Szinghet. Kehar Szinghet és Balbíir Szing­­het akikről bebizonyosodott hogy részt vettek Indira Gandhi volt indiai miniszterelnök meggyilkolásában, az elsőfokú bíróság halálra ítélte. Úgy tűnik azonban, hogy az elsőfokú bíróság döntésével a per nem zárul le, szakértők véleménye szerint, ha minden törvényes esz­közt kihasználnak a vádlottak, az eljárás még kb. 4 évig eltarthat. • Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Bratislavában fogadta Vlagyimir Monahovot, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének gazdasági tanácsosát és Jurij Malkovot, a csehszlovák atomerőművek építésével foglalkozó szovjet szakcsoport új vezetőjét. A találkozón szó volt a csehszlovák atomenergia-ipar fejleszté­séről. a szövget szakemberek segítségéről és szakembereink­kel való együttműködésről az atomerőmüvek építése és üzemeltetése terén. • Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága üdvözlő levelet küldött a Panamai Néppárt Vili. kongresszusának, amelyet január 24—26-a között tartot­tak. A levél kiemeli, hogy a tanácskozás fontos lépést jelent a panamai dolgozók létérdekeiért, a nemzeti füg­getlenségért a demokráciáért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemben. • A vendéglátó országgal való kapcsolatokkal foglalkozó ENSZ-bizottság határozottan elítélte az USA önkényes lépé­sét, miszerint korlátozza a bolgár, csehszlovák, az NDK-beli és lengyel diplomaták, valamint az ENSZ titkárságának ezekből az országokból származó munkatársainak mozgás­­szabadságát. Felszólalásának híre hamar eljutott hozzánk. Mert nemcsak a mondanivalója ragadta meg a hallgatót, hanem az is, hogy ez a fiatalasszony hozzáértéssel, bírálóan és határozottan beszélt üzemének gondja­iról. A komáromi (Komárno) járási pártkonferencia résztvevői megelégedéssel nyugtázták: ilyen kommu­nista munkásnőkre, mint Pavle Erzsébet, bátran építhet nemcsak az üzemi pártszervezet, hanem a kollégák is, akiknek nevében elmondta vitafelszólalá­sát. Mentegetőzve nyitja a háromszobás üzemi lakás ajtaját: — Kiírt az orvos, harminckilenc fokos lázzal nem dolgozhatok, mégha a járási konferencián betegen vettem is részt. Éppen most ért el az influenza, de én ugyancsak megembereltem magam; ha már ilyen megtiszteltetés ért. hogy huszonhét éves koromban az emelvényen kaptam helyet és a felszólalók között lehettem, nem foghat ki rajtam a nátha. Lehet, hogy éppen az izgalom miatt nem éreztem a lázat, mert azért be kell vallanom, ugyancsak izgultam: én, az egyszerű munkásnő. aki ilyen helyen még sohasem jártam, hogyan állok majd helyt... Átszellemülten beszél, arca kipirul, hangja megélénkül, nem tudom az inf­luenza jele ez, vagy a belső izgalomé, amelyet az újból átélt nagy élmény szül. — Tíz éve dolgo­zom a tanyi (Tőrt) len- és kenderfel­dolgozó üzemben. Tulajdonképpen a legelső naptól kezdve, amikor be­indult a bútortextil részleg. Három éve vagyok párttag. Együtt nőttem az üzemmel, s nin­csen olyan gond vagy öröm az üzemben, amely engem ne érintene. Mindkettőből akad bőven. Üze­münk termelését egymástól merőben eltérő két rész­leg biztosítja, az egyik a százéves múltra visszatekin­tő kenderfeldolgozó, ahol bizony nagyon sok a gond és baj, a másik pedig a bútorszövetet gyártó részleg, amely járásunk egyedüli textiliparágát képviseli. Üzentünk legnagyobb gondját saját erőnkből nem tudjuk megoldani, ezért határoztunk úgy, hogy kér­jük a mezőgazdasági üzemek segítségéL Arról van ugyanis szó, hogy a kenderfeldolgozó részlegnek gyakran nincs nyersanyaga. A szövetkezetek többsé­ge lemondott a kendertermesztéséről, azt mondják, nincsenek hozzá gépek, kézi erővel meg nem bírják — nem gazdaságos a termesztése. Bizonyára igazuk van, de ezzel számunkra még nem oldódik meg a probléma. Nekünk kender kell. ha dolgozni aka­runk. Az üzem vezetősége lejárhatja a lábát, kibe­szélheti a lelkét, kender mégsincs. Tavaly december­ben például kénytelenek voltunk 700 tonna áztatott kenderkórót Magyarországon vásárolni, de ez meg nekünk nagyon veszteséges. Ügy gondoljuk, mégis­csak a mi szövetkezeteinknek kellene kitermelni a kendert, ez lenne a megoldás. Elsősorban ehhez kértem hát a pártkonferencia résztvevőinek segítsé­gét. Amikor a szónoki emelvényről visszamentem a helyemre, az előttem ülő szövetkezeti elnök odaszólt: mihelyt számukra gazdaságos lesz a kendertermesz­tés, azonnal hozzáfognak. Nos, elfogadom igazát, hogy számukra is a nyereség a mérvadó, de éppen ezért kellene ezzel a problémával magasabb szinten foglalkozni, hogy mindenki jól járjon. A természetes anyagokból készült textíliák ma már nemcsak divati­gényeket szolgálnak ki, hanem egészségügyi követel­ményeket is. Nem szólva arról, mennyi devizái takaríthatunk meg, ha a kendert nem külföldön vásároljuk. Ha érdekeltté tennék a mezőgazdasági üzemeket a kender termesztésében, mindenki jól járna... Zsebkendőt vesz elő. s én e néhány másodperc alatt próbálom felmérni a helyzetet. Szülei a kender­feldolgozóban dolgoztak, amikor elvégezte az általá­nos iskolát. Egyenes jellemű, szorgalmas lányka, ám a tanulás nem a legerősebb oldala. Dolgozni szeret­ne. de hová veszik fel szakképesítés nélkül ? Végül is a nemesócsai (Zem. Oléa) cipőgyárban helyezkedik el, de néhány hónap múlva, amikor megtudja, hogy a falujukban új üzemrészleg nyitására készülnek, ahová női munkaerőt toboroznak, jelentkezik. Há­rom hónapon át Holiéon tanulja a mesterséget. Érzi, hogy szilárd talajra talált, amit a hónapok, évek múlása úgy megerősít benne, hogy lassan egész életét betöltik a munkahellyel kapcsolatos gondok és örö­mök. Még az első hetekben megismerkedik az üzemben egyik munkatársával. Az üzem, a munka a kapocs, a téma. Majd a szerelem és a házasság. Közben szaporodik szakmai ismeretük, erősödik az üzemhez való kötődésük. Az esküvő után az elsők között kapják meg az üzemi lakást. Férjéből mester lesz, ő a kártoló részlegen húsz asszonytársával tartozik hozzá. A lakástól ötpercnyire van a munkahelyük, együtt mennek, jönnek, párttagként mindketten együtt járnak a gyűlésekre, akciókra. Lassan már másról sem tudnak beszélni, csak az üzemi életről. — De csak a lakásajtón túl! — teszi hozzá a félj. — Mert a feleségem itthon is keményen védené asszonytársai igazát, sorolná a megoldásra váró gon­dokat — A munkahelyen a féljem parancsol, itthon meg én —> mondja nevetve Erzsébet. — De azért én ott is megmondom neki a magamét, ha valami nem tet­szik. Az is igaz, hogy ha túlóráról van szó. akár tetszik, akár nem. akkor nekem kell az elsőnek lennem, nehogy rám mutassanak: a mester felesége kivétel. Mert a túlórákból, munkaszombatokból is van bőven, különösen, ha hétközben akadozik az anyagellátás. Ma már üzemünk árutermelése eléri az évi 90 millió korona értéket ennek jelentős része exportra megy. Termékeink több nemzetközi és hazai kiállításon nyertek díjat, amire nágyon büsz­kék vagyunk. Csupán a textilrészlegen 5.5 millió méter bútorhuzatot készítettünk a hetedik ötéves tervidőszakban. Örömmel beszélnek a termelési eredményekről, a dolgozók szociális ellátásáról, arról, hogy az ő igaz­gatójuk ajtaja minden dolgozó előtt nyitva áll, bátran fordulhatnak hozzá bármilyen gondjukkal. Jó hall­gatni őket. ahogy egymás szavába vágva, egymást megelőzve akaiják megismertetni velünk életüket, melyet ma még elsősorban a munkahely körüli örömök, gondok töltenek ki. H. ZSEBIK SAROLTA ( nc>3)

Next

/
Thumbnails
Contents