Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-20 / 51-52. szám
T m» élen két napnak előtte is már bevitték a lisztet a szobába, zsákokban, hogy átlangyuljon. Mert a padláson voltak a lisztek a hidegen. Be a teknyöt is, azt is óráknak előtte. Nyáron nem, mert nyáron meleg van a padláson is, meg minden meleg. Akkor a teknyöbe bele volt szitálva a liszt. Szakajtóban mérte ki, megszedte a szakajtót, megszitálta a teknyöbe. Akkor, megfőtt a krumpli, a krumplit, ugye, áttörtük. Aztán élesztőt tett bele, langyos vízzel, avval a magkovászszal, ami be volt már reggel áztatva. Az elázik, aztán este, mikor akarjuk tenni a kovászt, azt csak elmaricskálom benne. Ollyan, mintha tejes víz lenne. A kis élesztőt belemorzsolom a lisztbe. Ez rá van öntve. Aztán kiverem fakanállal. Akkor bele utollára a krumplit. Nem sok kell, három kenyérre három konty. Úgy mondjuk, konty, az a nyomó. Én legtöbbször reggelre sütök, nagy ritkaság, ha estig. Úgy mondták, estig süt, ha reggel teszi meg a kovászt. Én este megteszem a kovászt. Aztán nyáridőben, amikor fiatal voltam, bizony két órakor, háromkor esetleg, felkeltem dagasztani. Úgyhogy már reggelre meg voltak sütve a kenyerek, aztán már mentünk a határba kapálni, aratni, vagy ami munka volt. Dagasztani addig kell, még egész tiszta a kezefeje, leválik róla a kovász. Mert az, mikor ki van dagasztva, leválik. Mikor ki vannak szakajtva a kenyerek, még kél a szakajtóban. Aztán a teknyőben ami maradt, mert azért csak rátapadt abból a kovászból, az ki van kaparva kanállal, összegyúrva, és abból van a magkovász. Ez félre van téve, megsavanyodik. Aztán mikor akarunk sütni máskor, akkor mindig csak ebből van. Mert hogyha nincs benne ez a kovász, ez a savanyó kovász, akkor a kenyér csak kalácsízű, édes. Mikor dagasztva van a kenyér, van ott az a langyos víz, a kezemet így belemártom, kicsit teszek a tésztára a vízből, aztán úgy dagasztom. Azt mondják, attól foszlós bélű a kenyér, hogy többször meg van vizezve. Mikor már a kovász egybe van is, többször meg van vizezve, azt beledagasztá, ráfordítá megint, aztán megint dagasztja az ember. Mikor bedagasztottam, utána befütök a kemencébe. Télen, mikor bedagasztok, mindjárt kezdek fűteni, de nyáron kell várni egy negyed órát, mert hamar kél a tészta. Abban az időben, hogy őrlöttünk a malomban, volt még korpa, búzakorpa. Azt szoktunk egy fél marékkai bedobni a kemencébe, mikor kihúztuk a tüzet, ho.gy az a kemencének a hevít kicsapta. Akkor olyan szépre sültek a kenyerek, szép volt a tetejük, nem égett színű. így a szakajtóból ráfordítom a lapátra, a szakajtóruhát leveszem. Aztán van ottan víz egy bögrében, így a kezemre vizet veszek, aztán megmosdatom. Úgy mondtuk, hogy meg van mosdatva. Akkor már beteszem a lapáttal. Van, aki késsel megvágta, de én hajtásosra szoktam. A kovászt megcsinálom, aztán így ráhajtom e. Akkor az úgy kél. De akik úgy csinálták csak, hogy egybe, egybe esszegyúrták szakajtáskor, azt így késsel fölvágták, mikor rajta van a lapáton. Azért, hogy kiforrjon. A kovász, amint kél, hát terjeszkedik. Valahol ki kell jönnyi a levegőnek belőle, csak azért volt ez! Mikor megsül, a tüzvonyóval ki van húzva a kenyér. Lesöpörzük tolisöprűvel. Egy kisvajlingba szoktam vizet meg tiszta ruhát, avval meg van törülve alul is, hogy ne legyen hamus az alja. így a tetejét is megtörülöm. De mindjárt melegében, amint az ki van szedve. Akkor szépen ki van rakva az üstház elé egy padra vagy asztalra. Ott kint kihűlt, aztán úgy hoztuk be. Elmondta Tóth Imréné Kéménd (Kamenín) 1. Hát így süttük mi a kenyeret 2. A mi régi. öreg kemencénk 3. Amit mink sütünk, az mért nem savanyodik meg? Fotó: KÖNÖZSI /. (nő 25)
