Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-20 / 51-52. szám
CSALÁDI KÖR Delet üt az óra, a gyerekek átvonulnak a másik szobába ebédelni. Lármás lesz tőlük a fénnyel szegett folyosó. — Anita, te már nagycsoportos vagy, jövőre iskolába mész. — Én is oda fogok járni, ahol az anyu gyerekeket tanít. A tornateremben, meg kinn az udvaron. — Apukádat is tudod, hogy hol dolgozik? ’ — Irodában, voltam is ott, csak azt nem tudom, mit, kimegy mindig valahová autóval. — Tudod, mi az a karácsony? — Egy ilyen picikét kell aludni, s akkor már itt lesz, mondta a tanító néni. Apu, anyu meg én díszítjük fel a fát, és aztán ajándékot kapunk. Reggel megveszik az anyuék, vagy nem is tudom, hogyan kerül oda a fa alá. — Megtérítitek szépen az asztalt, erre is emlékszel ? — Igen, szépen odarakodunk az asztalra, és aztán kell vacsoráznunk. — Vacsora közben miről beszélgettek? — Az apu meg az anyu beszélget, nekünk nem szabad beszélgetnünk evés közben. Ha nevetgélünk vagy beszélünk a testvéremmel, az apu mindig kiabál. Egyszer is hümmögött a Zoli az asztalnál, és az apu elverte. Azért is elveri, mert nem írja le a matekleckéjét. Az apu csak mindig tévét néz meg cigizik meg újságot olvas. — Mesélni ki szokott? — Tavaly még az anyu, ha a testvérem bőgött, hogy jöjjön mesélni. Most a testvéremmel ketten játszunk csak, mert az apu nem akar velünk játszani. Az anyu meg főz és mos, az apu nem segít neki. A testvérem csak mindig azt mondja: „Gyere birkózni". Mást nem akar játszani. Az aput azért nem szeretem, mert leül cigizni, sört iszik és nem segít az anyunak. — Az anyukád és az apukád kap ajándékot? — Az apu vett az anyunak nyakláncot. A születésnapjára is vett bort, virágot meg sprayt. A mama is vett az anyunak. — Ö is eljön karácsonykor? — Mi szoktunk hozzájuk elmenni. Mamánál a legjobb, mert ott van udvar, és ott vannak az unokatestvéreim és azokkal játszunk. A másik mama blokkban lakik, az is mindig ad valamit, tavaly olyan kézre vetetőt, mindjárt rávetettem a kezemre. Nála nem olyan jó, mert nem lehet lemenni játszani. Az anyu is mindig azért porol velem, mert csak lenn akarok biciklizni. De én haragszom rá, mert nem akar megtanítani biciklizni. — Vacsora után játszani szoktatok? — Előtte meg utána is. Nézzük a szép fenyőfát, az apuék tévét néznek. Azért is nem szokott mesélni az anyu, mert már megy a Rabszolgasors a tévében, mindig azt mesélik evés közben. Mi csak szünetben nézhetünk tévét. — Tudod, hogy most mi lesz a fa alatt? — Még nem, de én színesceruzákat kértem. A testvérem meg autót és „Ember, ne mérgelődjet". A gyerekek lassan átöltöznek, az elsötétítő függönyök langy félhomályt teremtenek a szobában. Kezdődik az altatás. — Ricsi, neked nincs testvéred? — Nincs, egyedül alszom. Kétszer írtam már a gólyának, hogy hozzon kistestvért, de még nem hozott. Az anyu azt mondta, hogy jól van, majd lesz. — Szereted a karácsonyt? — A karácsony az szép ünnep. Mindenki szereti egymást és ajándékot kap. És akkor elmegyünk a mamához, minden szünetben ott vagyunk. — Ott jobban érzed magad, mint itt, a városban ? — Itt csak lemegyek a térre, még mászóka sincsen, csak egymagámban futkározom. De a mamánál ott van a szolgálat. — Hova jársz te szolgálni? — A papával ki szoktam menni a vasútra, és ott szolgálunk. Én mindig megyek ellenőrizni a vonatokat, nézem, hogyan kapcsolják össze őket. Nekem ez a dolgom ott, a szolgálat. Vannak ott a mamánál, a másiknál is (hozzá is szoktunk járni), állatok, nyulak, kacsa. Nem szeretem a vadászokat, akik megdöglesztik az állatokat. Az apukám mondta, hogy védeni kell őket. Ha én meglátnám a vadászt, erős vagyok, elvenném a puskáját. — Karácsonykor is mentek a mamához? — Szünetben csak. Karácsonykor otthon vacsorázunk, az anyu az gyorsan tud főzni, egy perc és megfőz. Az apu arról szokott mesélni, hogy mi volt munkában, ő sok könyvet olvas, az anyuka meg arról, hogy milyen rosszak a gyerekek a gimnáziumban, még a legnagyobb hőségben is meggyújtják az osztályt, meg benn futballoznak. — Kivel szoktál játszani? — Az apu mesél meg játszik velem, az anyu is, de az apu, az még fejből is tud mesét, meg bele is tud szólni a mesébe. A karácsonyról is mesélt, de azt már elfelejtettem. Csak azt tudom, hogy az szép és jó ünnep. Amúgy esténként magam vagyok, mert az apuék benn dolgoznak a szobában, egymás mellett ülnek, és Írnak. Van, mikor a tévét is megnézem, mert elfelejtik kikapcsolni. — Karácsony este mit csináltok? — Megkapjuk az ajándékokat és örülünk neki. Annak is. hogy olyan szépen világit a fa. Négy óra táján már türelmetlenek a gyerekek, várják az értük jövőt, ki az apukáját. Nagyvendégi Éva MIÉNK EZ AZ ÜNNEP Ilyenkor, karácsony napján egészen más a világ. Illatos, barátságos minden, beteljesednek még a gyerekálmok is. Még a kalács, ugyanaz a kalács, amit más reggelen is eszünk, porhanyósabbnak, omlósabbnak tűnik, mintha a mazsola is több lenne benne. Most még az is szeret, aki amúgy nem tud szeretni. Ha hullani kezd a hó, nagyobb pelyhekben kavarog, a szél is fürgébben tekereg a meleg fényű ablakszemek előtt. Ennyire szép, gyönyörűszép minden! Az embernek csak egyetlen kívánsága van: hogy■ minél tovább tartson! Ilyenkor még a fagy is fagyosabb, a gyümölcs is hamvasabb a kosárban; az elénk kerülő étel meg színtiszta lépes méz- Hogy ne szeretnék mindezt a gyerekek! A fenyőfát, a békességet, a melegséget. A békesség örök ismétlődés, és a gyerekek nagyon szeretik az ismétléseket. Tudnak ők mindent mirólunk, felnőttekről, többet, mint mi gondolnánk. Ha a karácsonyról beszélnek, rólunk beszélnek, hiszen mi beszélünk ugyanígy az ünnepeinkről. Meg az életünkről, melyben ők is benne vannak, csak éppen a folyásába belenyúlni nem tudnak. ki az anyukáját. A játékuk is féktelenebb. — Mónika, milyen karácsonyfátok volt tavaly? — Nagy volt. szép. Apuka hozta, én a cukrokat raktam rá. Edényeket kaptam, nadrágot, esernyőt. Mi szép ajándékokat kaptunk, mert nekünk sok pénzünk van, ennyi ni!, egy nagy ládával! Nekem is van. tizesek meg húszasok. — Hol dolgozik az apukád? — Pincér és sokszor éjjel is dolgozik, és akkor mindig csak aludni akar. Ilyenkor én mindig az anyukámmal alszom meg a kistestvéremmel. Az anyuka csak akkor dolgozik, ha esküvő van, máskor a testvéremmel van otthon. — Mit meséltek neked a karácsonyról? — Az anyukám nem annyira tud mesélni, de én magamtól is tudok mesélni. Mikor még a régi helyen laktunk, ott jobban tudtam mesélni, itt nem. Az ugrifülest szoktam mesélni, az megvan könyvben is. Az apukám az nagyon szeret, mindent megenged, a tévét is nézhetem. — Esténként nézed a tévét? — Nem mindig. De a Rabszolgasorsot megnézhetem meg a Májkot és a Lindát ismétlésben. Ha gyilkosság van, akkor becsukom a szememet, vagy ha Linda meghalna, akkor félnék. Ilyenkor mindig csak halottasdit álmodom, s félek és kimegyek anyukámhoz, hogy ne féljek. Azt hiszi, pisilnom kell, én meg nem mondom meg. hogy féltem. Az apukám szeret, becsapja még miattam az anyukát is. Karácsonyra mindig sok ajándékot vesz.
