Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-28 / 5. szám
Teázó /. TUDNIVALÓK A GYÓGYNÖVÉNYEKRŐL ÉS A GYÓGYTEÁKRÓL A növények gyógyhatása nemcsak sajátságaiktól és minőségüktől függ, hanem felhasználási módjuktól is. A növények leghatásosabbak friss állapotban, mert a legtöbb vitamint és gyógyanyagot tartalmazzák; különböző szörpöket, salátákat, leveseket lehet készíteni belőlük. Erre a célra felhasználjuk a fiatal egészséges leveleket, hajtásokat és gyökereket, de leginkább a nedvdús terméseket, ill. bogyókat. Ezt a módszert főleg a tavaszi és a nyári hónapokban alkalmazzuk, mivel ilyenkor elegendő friss növény áll rendelkezésünkre. Azonban a mindennapi gyakorlatban, főleg a téli hónapokban a szárított gyógynövényeket (drogokat) használják. A drogokat felhasználásuk előtt ajánlatos felaprózni, hogy a tartalmat jobban kivonhassuk belőlük. A keményebb növényi részeket (gyökereket, terméseket, magvakat) öszszetörjük vagy szétzúzzuk, a lágyabb részeket (leveleket, hajtásokat, virágokat) apró részekre vágjuk. A felaprózott növényeket ajánlatos átszitálni, hogy a rájuk tapadt port, homokot, vagy más szennyező anyagokat eltávolíthassuk. A drogok felhasználását farmakodinamikai tulajdonságaik, ilL a szervezetre való hatásuk szabja meg. Némelyek hatása egyirányú, mivel egy fő hatóanyagot (gyógyanyagot) tartalmaznak. Mások hatása többirányú, többféle gyógyanyagot tartalmaznak, s ezért több szervre, ill. betegségre hatnak. Azokat a növényeket, amelyek egy fő (domináns) hatóanyaggal rendelkeznek, önállóan használjuk. A gyógyteák több növényi drog keverékei. A gyógyszeripar különböző teákat gyárt az Egészségügyi Minisztérium által jóváhagyott, ill. a 867 751 sz. csehszlovák normának megfelelő recept szerint. A teafélék összeállításánál figyelembe veszik a bennük lévő gyógyanyagok hatását, mérlegelik annak fokozását, kiszélesítését és pótlását. Pl. a gyomor- és bélbántalmak kezelésére használt tea cseranyagokat, illóolajokat, mustárvegyületeket és más anyagokat tartalmazó drogok kombinációja. Ezeknek az anyagoknak gyógyhatásúk mellett még fertőtlenítő, görcsoldó (fájdalomcsillapító) hatásuk is van. A keverékeket ne kombináljuk túl, vagyis ne keverjünk össze többféle drogot, csak éppen annyit, amennyi egy-egy tea elkészítéséhez szükséges. Hasznos a teákhoz olyan drogot is adni, amely fokozza azok illatát és ízét, pl. borsos mentát, kakukkfüvet és mást. A gyógyteák összeállításához szükséges a drogok tulajdonságainak ismerete, vagyis, hogy milyen hatással lesznek azok a szervekre és betegségekre, melyeket gyógyítani szeretnénk. Az ismert drogokat a kellő előkészítés után a recept szerint megmérjük és jól összekeverjük. Némely tea összeállítása esetében a gyógynövények egyenlő arányban szerepelnek, mivel kb. hatásuk is egyenértékű. Pl. a reuma elleni tea (Antireumatikum) összeállításához szükséges 20 g csalánlevél, 20 g mezei zsurló, 20 g nyírfalevél, 20 g porcsin keserüfü és 20 g fűzfakéreg (összesen 100 g). Más teáknál az arány változó, attól függően, hogy melyik drog tartalmazza a fő hatóanyagot. Pl. az érelmeszesedés elleni tea (Antiszklerotikum) összeállításához kell 30 g fehér fagyöngy, 20 g galagonyavirág, 15 g citromfű, 15 g mezei macskagyökér gyökere, 10 g kertirutalevél és 10 g köménymag, ez egyenlő 100g-al. Itt a fő hatóanyagokat a fagyöngy és a galagonya tartalmazza, ezért ezekből kell a legtöbb (30 + 20 g), vagyis ezek teszik ki a keverék felét. Azonban egyforma hatású gyógyanyagok esetében az ilyen teaféle keverékében is egyenlő arányban szerepelnek a növények. Pl. egy másik antiszklerotikum keverék 25 g fagyöngyöt tartalmaz. A teakeveréket tehát úgy kell összeállítani, hogy egyik droga fokozza, ill. kiegészítse a másik hatását. így a hatás megkétszereződik, esetleg többszöröződik. De sohasem szabad ellentétes hatású drogokat keverni s ezért fontos itt a kellő szakismeret. Úgyszintén nem ajánlatos a régi, ill. a több éves drogokat a frissekkel keverni, mert az előbbieknek már nincs meg a teljes értékű gyógyhatásúk. A penészes, dohos növények ártanak egészségünknek. Az olyan növényeket, amelyek nagyobb mértékben vagy gyakran alkalmazva károsan hatnak (pl. a fagyöngy, galagonya, fehér üröm), óvatosan használjuk. Ezek használatában időnként szünetet kell tartani. (Legjobb kikérni az orvos tanácsát.) Dr. Fullajtár Péter rr udniillik ... az öltözet és a hajviselet megválasztása elsősorban divatkérdés, s azután illemtani téma csak, de beszélnünk kell róla. Az első és legfontosabb tétel: nem szabad az embert kizárólag külső megjelenése alapján megítélni (elitélni), mert nem a ruha (meg a haj) teszi az embert, hanem a fej. S fontos, hogy ezen a fejen ne legyen vaskalap. Aki a mütoprongyra szavaz, hordja, viselje, ha abban érzi jól magát; aki a farmerra, az is viselje, de hagyja meg más embertársainak, hogy öltönyt, nyakkendőt hordjanak, meg klasszikus kosztümöt, szoknyákat, blúzokat, mert ök abban érzik jól magukat. Emezek meg ne kiáltsanak kigyót-békát a huligánokrahippikre-punkokra... S ne kezdjenek háborúzni! Alapvető illemszabály, hogy se a külsőségeknek, se a körülötte dúló vitáknak ne tulajdonítsunk túlzott jelentőséget. A divatháború a divatkreátorok feladata, s ha már egyszer megvan a divat: ezt kell szeretni (mig ki nem megy a divatból). Mert fejre állhat egy iskola egész tanári kara, akkor is hordani fogják a gyerekek a csönadrágot meg a vászoncipőt, vagy a két számmal nagyobbra szabott holmikat és óríáspulóveneket. mert azt nekik találták ki. Az illemtan ma nem azt fogalmazza meg, milyen alkalomra vegyünk fel frakkot, mikor farmert, hanem arra tanít, hogy viselkedjünk egymással demokratikusan, tehát emberhez méltó módon, akár farmer van rajtunk, akár sötétszürke öltöny, akár bodorított a frizuránk, akár sima, természetes ... Akad azonban néhány — talán örök érvényű — öltözködési illemszabály is, melyeket nem árt átismételnünk. Soha és sehová nem illik úgy felöltözködnünk, hogy megjelenésünk legfontosabb, legfeltűnőbb eleme a ruha legyen. (Hacsak nem jelmezbálba megyünk.) Soha nem kell okvetlenül a legújabb „szerelésünket" felölteni, ha nem illik az alkalomhoz, a környezethez, az időjáráshoz. A házigazda se öltözze túl a vendégeit, ennyi tapintatra kötelezik az illemszabályok is. További jó tanácsok még: Nem minden divat illik mindenkinek, célszerű figyelembe venni testi adottságainkat. S a túldiszitett ruha nevetséges lehet, mig az egyszerű, elegáns. Nem árt. ha öltözködésünk, öltözetünk megválasztásakor az időjárásra is tekintettel vagyunk, mert a ruha nemcsak díszít (sőt), hanem védi testünket a hidegtől. És nem árt, ha az emberi szeméremérzetre is tekintettel vagyunk, amikor arról döntünk, mit veszünk magunkra. Ez nemcsak illemszabály. A ruházat kifejezheti egy kisebb vagy nagyobb közösséghez való tartozásunkat. normáinak elfogadását is. Vannak kollektívák, amelyek kötelezően írják elő tagjaiknak bizonyos ruhadarabok viselését (fegyveres erők. iskolák stb.), de lazább és tágabb értelemben más közösségek is elvárják, hogy az odatartozók ne szegjék meg az ott szokásos öltözködési szabályokat. E külsőségeknek van fegyelmező és nevelő ereje is. A magas keménygallér és a halcsontos fűző pl. olyan embertípust fejezett ki, amelyre ma semmiképp sem szeretnénk hasonlítani, mert napjaink embereszménye már más: természetesebb. Mi tehát a mérvadó az öltözködésben ? A divattervezők visszatérő tanácsa: öltözködjünk egyéniségünknek megfelelően. Akkor most divatosan, vagy a saját ízlésünk szerint ? Hiszen az ízlés bizonytalan jószág! (Mert egyéni.) De kapaszkodók — általános esztétikai normák — itt is vannak. A nyers és a kontrasztszinek alkalmazása például az öltözködésben nem éppen ízléses, mert viszolygást ébresztő külsőt ad viselőjének. A divattal meg az a helyzet, hogy uniformizál. Ha mindenkin ugyanaz a tarkabarka ing lóg, szürke uniformissá válik a viselet, de lehet egyéni a tucatdivatból való nadrág és blúz is, ha sajátos, új, egyéni hatást kiváltó kiegészítőket választunk hozzá (pl. sál, övék, csatok stb.). Nem árt pár szót vesztegetni a manapság még mindig divatos arcképes-feliratos trikókra. Azoknak, akik ilyet viselnek, illik tudniuk, kit ábrázol a mellükön feszülő kép, mit jelent magyarul — a többnyire idegen nyelvű — felirat (akad köztük kínai is). És még valami: ha n?m ideálunk a képen ábrázolt egyén, ha a felirat jelentésével nem értünk egyet, ne reklámozzuk. S ugyancsak óvakodjunk a „polgárpukkasztó" túlzásoktól (pl. farzsebre hímzett száj, „kiss me" felirat), mert ez már kemény ízlésficam és illem elleni vétség is.
