Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-28 / 5. szám

IK GIACÖMO LEOPARDI

^ végtelenség

Szivemhez nőtt e kicsi domb magánya S a vadon sövény függönye előttem Körös-körül a messzi szemhatáron. * Itt ülök és merengésembe kondul TM Határtalan terek emberfölötti Csöndje a távolból, s képzeletem mely- Mély nyugalomra eszmél. Még a szív is Beleborzong. S ahogy hallom az ágak Között zörgő szelet, ehhez a hartghoz Hasonlítom most a csönd végtelenjét ^ S elémtárul az örökkévalóság.

Rába György fordítása