Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-09 / 50. szám
Az elektroembriográf segítségéve! már a tojásban megállapít ható a magzat életképessége I genetikai osztály dolgozói az ideális kísérleti alanynak bizonyult japán Jiirjeken végeznek kísérleteket rűbb tartási módszere a ketreces tyúktartás, amely során egységnyi alapterületen több állat helyezhető el, kevesebb az állategészségi probléma, mert az állatok nem érintkeznek a trágyával, könnyebben ellenőrizhetők, a termelt tojás tiszta, kevés a tojástörés, kizárható a tojásevés, egyszerűbb a tojások begyűjtése, kevesebb takarmányból állítható elő egy tojás ... E gy külön osztály foglalkozik a baromfi-takarmányozással, melynek fő célja, hogy az importált takarmány-alapanyagot a lehető legnagyobb mértékben lehes-Csehszlovákiában az egy főre eső évi átlagos tojásfogyasztás mintegy 310 darab, a baromfihús-fogyasztás pedig 12,5 kg. A fejlett — nagy tojásfogyasztónak számító — nyugat-európai országokban, például az NSZK-ban 280. Nagy Britanniában 237, Franciaországban 253, Spanyolországban 300, Belgiumban 234, Dániában 244 darab tojást fogyaszt átlagosan egy lakos évente. Ám az Európai Közös Piac tagállamaiban átlagosan 15,9 kg baromfihúst fogyaszt el évente egy lakos. Az USA-ban pedig 31,6 kg-ot! Ez utóbbi lemaradásunk azonban nem magyarázható azzal, hogy baromfiiparunk kevés hússal látja el a hazai piacot! A baromfihúsból készült élelmiszertermékeink választéka az, ami nem kielégítő. Ez már abból is kitűnik, hogy a hazai baromfifeldolgozó-ipar a világon ismeretes és forgalmazott, baromfihúsból készült élelmiszerfajtákból-csupán 30 százaléknyit gyárt. Az elmúlt időszakban ugyanis az volt a legfőbb feladat, hogy mennyiségileg elégítse ki a hazai baromfihús-keresletet. Ehhez az elváráshoz igazodott, a kutatóintézet munkája is. Keresték, kutatták a lehető leggyorsabb leggazdaságosabb, baromfihús- és tojástermelési módszereket. Ma már a minőségi szempontok az elsődlegesek. Mégpedig az. hogy növekedjen a baromfihús tápértéke és minimálisra csökkenjen a benne előforduló káros anyagok mennyisége. Ez utóbbi cél elsősorban úgy érhető el, hogy már a mezőgazdasági termelésben megakadályozzák a takarmánynövényzet vegyi szennyeződését. sen hazaival pótolni. Például a szóját lóbabbal, a hallisztet takarmányélesztővel stb. És ennek az osztálynak a feladata az új tápszerek kikísérletezése. A technológiai osztály pedig az ideális környezet kifejlesztésén fáradozik. Az embriológiai osztályon a keltetés ideje alatt figyelik meg a tojásban végbemenő folyamatokat. Egy embriográfot, azaz egy olyan műszert, fejlesztettek ki e célra, amellyel már a hatnapos embrió életképessége, termelőképessége is megállapítható. Ez a korai szelektálás gazdasági szempontból óriási jelentőségű, hiszen így megelőzhető. hogy az amúgy is elhullásra ítéltetett állat fölöslegesen takarmányt fogyasszon, helyet foglaljon el. A kiselejtezett tojások pedig felhasználhatók a tápszergyártásban is. A gazdasági és szervezési osztály munkáját, valamint a realizációs osztály munkáját aligha kell bemutatni. Bár ez utóbbi esetében érdemes azért megemlíteni, hogy a hazai ipari robotok ismert gyártójával, a preáovi VUKOV vállalattal karöltve nagy teljesítményű manipulátorokat fejlesztett ki, a feldolgozásra kerülő baromfi és a tojás szállítására, raktározására, osztályozására, számolására. Az intézet dolgozóit külön is foglalkoztató feladatok egyike azonban az új, baromfihúsból, illetve tojásból készült élelmiszerfajták kifejlesztése. Állítólag ötletből nem is lenne hiány, inkább gyártót körülményes találni. A Baromfikutató Intézet e sokrétű munkáját természetesen kiterjedt nemzetközi kapcsolatok, együttműködések is jellemzik. Azt például kevesen tudják, hogy az Interkozmosz program keretén belül épp ez az intézet nevelt kozmikus kutatási célokra japán fürjeket, amelyek a terveknek megfelelően meg is járták a világűrt. A világűr kutatói ugyanis azt vizsgálták, hogy az ember számára hasznosak lehetnek-e az űrben is az apró haszonállatok. Az évente 300 tojást tojó japán tűrjek, amelyek kitűnő kísérleti állatok, a Szlovák Tudományos Akadémia intézeteiben külön „kiképzésben" részesülnek, hogy elviseljék a súlytalanság állapotát. S ha már a nagyüzemi baromfitenyésztés, a baromfifeldolgozó ipar boszorkánykonyháján járunk, megkérdezzük azt is, vajon miért más ízű a házi csirke, miért olyan halvány a nagyüzemi tyúktojás sárgája? A válasz : A nagyüzemi baromfitenyésztés a közhiedelemmel ellentétben nem használ fel semmilyen serkentőszert. A tápszer csupán a vitamin- és fehérjedús alapanyagok keveréke, amely a növekedéshez szükséges ideális körülményekkel (állandó hőmérséklet, fény stb.) párosulva meggyorsítja például a pecsenyecsirkék fejlődési folyamatát is. Ettől azonban csak finomabb lehet a csirkehús. S ha mégis valamilyen mellékízt érzünk nagyüzemi csirkék húsán, annak az az oka, hogy nem megfelelő tápszert, vagy az előírt táprecepttől eltérő összetételűt kaptak. Az ún. tojásgyárakból származó tojások sárgája meg csak azért halványabb a házitojásénál, mert a tojóknak nem áll módjában gyomnövényeket és füvet csipegetni, amely festékanyagot tartalmaz. A nagyüzemi termelésből származó tojás ezért — ha a tojók az előírt összetételű takarmányt kapnak — még jobb minőségű, mint a háztájiból származók, hiszen ott a tojók higiéniai feltételei kevésbé adottak, illetve ellenőrizhetők. A szakemberek véleményében aligha lehet okunk kételkedni. De ami a csirkehús ízét illeti: a gyakorlat még elmarad az elmélettől. Lehet, hogy ennek korrigálásához elegendő lenne a baromfitelepek dolgozóinak felelősségteljesebb munkája is? BARANYA/ LAJOS Néhány, a kutatóintézetben kifejleszteti baromjihiis- és tojásalapanyagú új élelmiszertermék
