Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-09 / 50. szám
l#i 3 <F?<i ;. v. r-Ä ‘.j ' 1l . :, - * * A. k sA **» I hrubonovói kwaio-neniesiiö állomás hidjai G rillcsirke, sült kacsa, töltött pulyka, libamáj... Ugye, már e finomságokra gondolva is összefut az ember szájában a nyál? Micsoda ínyencségek! De inkább nem folytatom. Mentségemre szolgáljon, hogy amíg az ivánkai (Ivanka pri Dunaji) Baromfikutató Intézet kapujához nem érek, egyszerűen képtelen vagyok az ízletesnél ízletesebb baromfiételeken kívül egyebekre gondolni. Pedig jól tudom, nem lakomára megyek, hanem megismerni a kutatóintézetet. S akit ugyancsak érdekel, hogy mivel foglalkoznak itt tudós emberek, kérem, tartson velem, mert amit megtudunk, az még a kívülállónak is érdekes lehet! Még akkor is, ha Teodor Zatko mérnök, kandidátus, az intézet igazgatója a következőképpen fogad: — Intézetünk munkájáról az emberek többsége bizony nagyon keveset tud. S nálunk az újságíró dolga is nehezebb, mert a gyakorlati kutatások színhelyére idegen ember itt állategészségi okok miatt nem léphet be. Ezért majd meg kell elégedniük azzal a tájékoztatással, amelyet Vladimír Malik mérnök, kutatóintézetünk tudományos-műszaki tájékoztatási központjának vezetője nyújt. Az intézet tevékenysége olyan széles körű, hogy arról aprólékosan beszámolni aligha lehetne. A kutatómunka elsősorban természetesen a baromfitenyésztés tökéletesítésére irányul, mégpedig a genetika, az etológia (az állatok meghatározott helyzetekben történő jellegzetes viselkedését tanulmányozó tudományág), az embriológia (az élettan élő szervezetek csíráinak fejlődését tanulmányozó ága), a biokémiai, a tenyészmunka, a takarmányozás, a technológia, a gazdaságtan és a munkaszervezés szempontjából. De külön figyelmet fordítanak a baromfi nemesítésére, illetve a szaporítására is. Az intézet nemzetközi baromfi-ellenőrző állomás a KGST-tagországok baromfiipara számára összehasonlítható vizsgálatokat végez. Azután ebben a kutatóintézetben fejlesztik tovább a hazai tenyész- és étkezésitojás-termelést, a baromfitakarmány előállításának technológiáját és a nagyüzemi baromfitenyésztésben használatos műszaki berendezéseket is. E g y „b o szo rká n yko n yh a “ titkai 1981—1985-ben az intézet nemesítő programja a jó termelőképpességü hibrid pecsenyecsirkék, libák és pulykák szaporodásának és használati tulajdonságaik javítására irányult. A Slovgal pecsenyecsirke ennek eredményeképpen 49 nap alatt elérte az átlagos 1,93 kg súlyt, mégpedig úgy, hogy 1 kg élősúlyra 2,14 kg takarmányt fogyasztott. Hasonlóan jó eredményeket értek el az Ivages libák és az Ivagal pulykák esetében is. Az Ivagal pulyka kiváló paramétereink eléréséért egyébként az intézet 1984-ben Nemzeti Díjat kapott az SZSZK kormányától. Az intézet 28 millió korona értékben exportált biológiai anyagot. S ha 8. ötéves tervben az ivánkai intézetben nemesített hibrid pecsenyecsirkét használja fel baromfiiparunk a baromfihús-termelésben, akkor Szlovákiában 105 millió devizakoronát takarítunk meg a biológiai anyag behozatalán. S ha már a takarékosságról szólunk, akkor azt is el kell mondani, hogy a szóbanforgó Slovgal broiler (hús-)csirke esetében az 1982— 1984-es időszakban azzal, hogy a külföldről behozott hibrid fajtákkal szemben 0,13 kg takarmánnyal kevesebbet fogyaszt 1 kg-nyi élősúly-gyarapodásra, kb. 12 000 tonna tápszert takarított meg baromfiiparunk, ami 37 200 000 korona értéknek felel meg. A baromfi-fiziológiai osztály szakemberei például többek között azt vizsgálják, hogy a takarmánnyal együtt, baromfiba, tojásba kerülő vegyi anyagok milyen hatással vannak az állatok élettani folyamataira, szaporodásukra stb. A szaporodási osztályon azon igyekeznek, hogy egyegy szülőpártól minél több „leszármazott" kerüljön népgazdasági hasznosításra, mégpedig új technológiai körülmények között. Tudniillik a hosszú időn keresztül használt mélyalmos rendszerű tartás ma már legfeljebb a házi baromfinevelés számára megfelelő. Napjaink legkorsze-
