Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-02 / 49. szám
— Álljon fel az osztályfelelös! Megszeppen a nyers felszólítástól. Feláll. — Kire haragszol legerősebben osztálytársaid közül? — Nem nagyon haragszom. — Ki a legrosszabb az osztályban? — Hát nem rosszak. — Úgyis tudom! — Hát a legrosszabb Csónakos Imre. — Miért rossz? — Fegyelmezetlen. — És még miért? — Csak fegyelmezetlen. — Nincs rosszabb nála? — Nincs. Ránézek az osztályra. Két percig nézem őket. — Jelentkezzen az, aki nem Csónakos Imrét tartja a legrosszabbnak. Nézik egymást. Senki sem jelentkezik. — Nyújtsa fel a kezét, aki Csónakos Imrét tartja legrosszabbnak. Mindnyájan felnyújtják á kezüket. — Állj fel. Csónakos Imre! A fiú feláll. Lehajtott fejjel áll. Egy percig várok. Aztán: — Azt állítják, te vagy a legroszszabb ebben az osztályban. Elismered? Felemeli a fejét és azt mondja halkan: — Igen. — Miért érzed magad rossznak? — Én azt nem tudom megmondani. — De elgondolkoztál már azon, hogy rossz vagy? — El. — Akkor hogy nem tudod, miért vagy rossz? — Csak érzem, hogy nem jó olyannak lenni, amilyen én vagyok. — Miért? — Ezt se tudom megmondani. — Gondolkozz rajta. Pár percig hagyom gondolkozni. Közben az osztály moccanás nélkül ül. — Na, most már mondd — szólok rá. — Nem jó, ha az embert nem szeretik. — Téged nem szeretnek? — Azt hiszem, nagyon kevesen. — Vannak barátaid? — Csak néhányan. — Hányán? — Hárman. — Osztálytársaid? — Igen. — Nevezd meg őket. — Kengyel Imre, Szíjas Sanyi és Tatár Éva. — Akiket megnevezett, álljanak fel. Felállnak. — Kengyel Imre, barátod ez a fiú? — Nem. — Ö barátodnak tartja magát. A fiú megvonja a vállát. — Tanítás utás sokszor vagytok együtt ? — Nem sokszor. — Hányszor voltál náluk? — Kevésszer. — Miért voltál náluk? — Megmutattam neki a leckét. — És még miért? — Nem emlékszem már, hogy még miért. — Szíjas Sanyi — nézek a másik gyerekre —, barátod Csónakos? — Nem. — Ő miért nevezett téged barátjának? — Nem tudom. — Nem vagy szívesen együtt vele? — Nem. — Miért? — Mert rossz. — Miért rossz? — Fegyelmezetlen és durva. — Kivel durva? — Mindenkivel. — Mikor volt fegyelmezetlen ? — Sokszor. — Mesélj el egy esetet. — Nem nagyon emlékszem. — Addig várunk, míg er'ékezni fogsz. Öt percig vártunk. — Emlékszel már? — igen ... Egyszer azt mondta az osztályfőnökünknek, hogy nem. — Mire mondta? — Erre nem emlékszem. — Ki emlékszik? Senki sem elékezett. — Az osztályfőnökötök mit mondott akkor? — Mikor? — Amikor Csónakos azt mondta neki, hogy nem. — Hogy Csónakos rossz. — Haragudott rá nagyon? — Haragudott. — Te azelőtt is tudtad, hogy rossz ? — Biztosan. — Tudtad, vagy nem tudtad? — Tudtam. — Minek alapján tartottad azelőtt rossznak? — Nem emlékszem. ’ — Rossz volt azelőtt, vagy nem volt rossz? — Rossz volt, biztosan. — Miért? — Nem tudom. — Hát — mondtam, s ránéztem a harmadik gyerekre. — Tatár Éva, barátod Csónakos? — Nem. — Barátod volt? — Nem is tudom. — Játszottatok együtt? — Igen. — Most is? — Most nem nagyon. — Miért? — Mert rossz. — Hányszor vert meg téged? — Nem vert meg. — Árulkodott rád? — Nem. Végignéztem az osztályon. — Mindenki nagyon figyeljen ide. Úgy tudom. Csónakos Imre néha árulkodik — mondtam kapásból. — Nyújtsa fel a kezét, aki tud valamelyik árulkodásáról. Nem nyújtotta a kezét senki. — Nyújtsa fel a kezét, aki sohase látta árulkodni. Mindenki felnyújtotta. — Osztályfelelős, állj fel... Árulkodott ez a fiú, vagy nem árulkodott? — Nem árulkodott. — Biztos? — Biztos. — Miért biztos? — Az kitudódik, ha valaki árulkodik. — Biztos, hogy mindig kitudódik? — Nem biztos. —• Akkor miért biztos, hogy ő nem árulkodik? — Nem is tudom. — Te barátja vagy? — Nem. — Akarsz a barátja lenni? — Nem. — Ülj le. Csónakos, állj fel. A fiú feláll. Az arcán már látszik, hogy fáj. — Megnevezted három barátodat. Hallottad, mit mondtak? — Igen. — Ismételd. — Hogy nem barátaim. — Te még mindig barátaidnak tartod őket? — Nem is tudom. — Haragszol rájuk? — Nem. — Igazat mondtak? — Igen. — Mi fájt neked legjobban abból, amit mondtak? — Hogy nem érdemes velem barátkozni. — Elismered, hogy nem érdemes? — El. — Miért nem érdemes veled barátkozni? A te véleményedet mondd . .. — Nem olyan vagyok, akivel érdemes. — Milyen vagy? — Nem tudok olyan kedves lenni. — Várj csak ... Kiket szeretsz legjobban osztálytársaid közül? — Akikről azt mondtam, hogy barátaim. — Ők azt mondták, nem barátaid. — Tudom. — Mégis őket szereted legjobban? — Igen. — Miért? — Máskor nem ilyenek. Sokszor olyanok, mintha barátaim lennének. — Tehát szeretsz velük lenni?! — Igen. — Iskolába szeretsz járni ? — igen. — Tanulni szeretsz? — Nem nagyon. — Akkor miért szeretsz iskolába járni? — Mert jobb az iskolában, mint otthon. (nőu)
