Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-25 / 48. szám
A 46. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Moszkvában tartották a KGST-országok testvérpártjai vezetőinek munkatalálkozóját. A testvérpártok vezetői megtárgyalták a szocialista országok közötti együttműködés fejlesztésének és tökéletesítésének alapvető kérdéseit és a szocializmus alkotó potenciálja teljesebb kihasználásának lehetőségeit. Véleménycsere folyt a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről is azzal a megállapítással lezárva. hogy feltétlenül fokozni kell a közös erőfeszítéseket a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében. • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moszkvában fogadta Gustáv Husákot a CSKP KB főtitkárát, a CSSZSZK elnökét. A megbeszélés során a két vezető politikus kölcsönösen tájékoztatta egymást az SZKP és a CSKP. illetve a Szovjetunió és Csehszlovákia életéről, tevékenységéről, megvitatták a barátság és a sokoldalú együttműködés további fejlesztésével összefüggő kérdéseket • Az Egyesült Államok újabb, a nemzetközi önkény jeleként felfogható lépést tett. Az egész világ szeme láttára bekebelezi Mikronéziát, ezt az ENSZ gyámsága alatt lévő területet. Ronald Reagan elnök november elején bejelentette, hogy az említett övezet három térségét — Észak-Marianát, a Marshall-szigeteket és a Mikronéziái Föderativ Államokat — „közösséggé" és az USA-hoz tartozó „társult" területté nyilvánította. • Matej Lúőan, a szövetségi kormány alelnöke Bécsben találkozott Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellárral. Véleménycserét folytattak a Csehszlovákia és Ausztria közötti kapcsolatok további fejlődéséről. • November 12-e és 14-e között Bukarestben megtartotta soros ülését a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa Viktor Kulikov marsallnak, az egyesített fegyveres erők főparancsnokának elnökletével. A katonai tanács áttekintette a reykjavíki szovjet— amerikai tárgyalások eredményeit és az ezekből levont következtetéseket, amelyek a szocialista államok fontos hozzájárulását jelentik a béke megőrzéséhez. • Gustáv Husák. a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a prágai várban fogadta a román parlamenti küldöttséget, amelyet Nicoale Giosan, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke vezetett. A baráti találkozón pozitívan értékelték a két ország együttműködésének eddigi eredményeit és megállapították, hogy a kapcsolatok további elmélyítése szempontjából meghatározó jelentősége van a csehszlovák—román gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésnek fejlesztése 2000-ig terjedő, 1985 decemberében Bukarestben kitűzött programjának. • Vientianéban. a laoszi fővárosban ülésezett a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa. A kongresszus megválasztotta a párt 51 tagú központi bizottságát és a KB 9 póttagját. A KB főtitkára ismét Kaysone Phomvihanet lett. Milyenek hazai vizeink? • A halakat inkább nem kérdezzük! • Öt év — százmillió korona kár! • Kit terhel felelősség? • A büntetések semmit sem oldanak meg! • Az ország vizeit védő törvényt egyszerűen be kell tartani! • A kérdés: Hogyan? Az életet adó ... Vizeink tisztaságáról, illetve szennyezettségéről talán még a vízügyi szakembereknél is többet mesélhetnének a halak. De szerencsére, vagy sokkal inkább szerencsétlenségünkre. őket hiába kérdezzük, hiszen némán, tehetetlenül kénytelenek eltűrni mindazt, amit az emberiség ellenük, a természet, így önmaga ellen is elkövet. A halak helyett azonban épp eleget mondanak a hal- és vizállományunkról szóló számadatok. Szlovákiában például a becslések szerint tavaly 36 000 000 (harminchatmillió!) korona kárt okozott népgazdaságunk számára vizeink egyre fokozódó szennyezettsége. A hetedik ötéves tervidőszakban pedig mintegy 100 000 000 (százmillió) koronára rúg az ebből származó anyagi veszteség. Csakhogy a valós kár minden bizonnyal az említetteknél is jóval nagyobb! Ugyanis a becslésekben csupán az elpusztult halállomány értékét, a víz szennyezettsége miatt akadozó vízellátásból származó károkat, a vízellátás kényszermegoldásainak költségeit, a károsodott nyersanyagok anyagi értékét, a túlszennyezett területek vízgazdálkodási szempontból való felszámolásának kiadásait stb. vették figyelembe. Szlovákia területén az említett tervidőszakban 525 alkalommal fordult elő olyan nagyfokú vízszennyeződés, amelyek esetében a vízügyi hatóságok vészhelyzetet jelentettek, s komoly óvintézkedésre kényszerültek. E vészhelyzetek száma korántsem egy olyan mutató, amelyből következtetni lehetne felszíni és földalatti vizeink minőségére, de olyan realitás, amely rövidebb-hosszabb időre befolyásolja azt. S hogy mi rejlik a meghökkentő számadatok mögött? Az emberi felelőtlenség és nemtörődömség mellett további, az eddig felsoroltaknál talán még többet mondó adatok, amelyek mindennapi életünkben sajnos sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint papírra vetve. Mert ugye még elképzelni sem egyszerű azt a közel 600 tonna halat, amely Szlovákia vizeinek szennyezettsége miatt pusztult el a 7. ötéves tervidőszak éveiben! Vagy azt a 2 056 tonnányi kőolajat, kőolaj származékú anyagot, amely veszendőbe ment az előforduló „vészhelyzetek" alkalmával! Óriási károk! S nem csupán anyagiak! Ha pénzről beszélünk, s milliókat emlegetünk, akkor ugye nem kis összegről van szó. Hát még ha az történetesen büntetés! A 2,79 millió és a 12 millió korona, amelyet a Szlovák Vízgazdálkodási Felügyelőség 1985-ben, illetve az elmúlt ötéves tervidőszak folyamán bírságként szabott ki a Szlovákia vizeit szennyező vállalatokra, földművesszövetkezetekre, mégis nevetségesen kevésnek tűnik a korábban említett károkhoz viszonyítva. S ha arra gondolunk, hogy a bírságként bevasalt pénzösszegtől — legyen az bármennyi — egy fokkal sem lesznek tisztábbak az ország tavai, folyói. föld alatti vízkészletei... Tavaly — éppen úgy, mint az előző években — továbbra is az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, az SZSZK Iparügyi Minisztériuma, valamint a Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium vállalatai, üzemei szennyezték legnagyobb mértékben vizeinket. Ebből a szempontból csupán a Szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium házatáján történt lényeges javulás. így aztán nem csoda, hogy az 1984-es évhez viszonyítva tavaly 23 százalékkal megszaporodott a nagyfokú vízszennyeződések előfordulásának száma. Vizeink vészesen növekvő szennyeződésének leginkább az az oka, hogy a vízre ártalmas anyagokat alkalmazó vállalatok dolgozói megszegik az anyagtárolásra és anyagmozgatásra vonatkozó technológiai előírásokat, hogy a víztisztító berendezések és szennycsatomák műszaki hibái miatt olyan vizet engednek a természetbe a vállalatok, amely nincs kellően tisztítva, hogy a vízre ártalmas anyagok raktározására szolgáló épületeknek, azok berendezéseinek rossz a műszaki állapota, hogy nem megfelelő a víz védelme érdekében kötelező ellenőrzések szigorúsága és a közúti, illetve vasúti szerencsétlenségek. De az utóbbi években egyre több gondot okozott a talajba kerülő szilázslé is. Az ország vizeit azonban nemcsak a mezőgazdasági termelés és az ipari központok szennyezik nagymértékben. Az utóbbi tizenöt év leforgása alatt egyre nagyobb szennyforrást jelentenek városaink is. Mig 1969-ben az „össz-szennyvíztermelésböl" mindössze 30 százalékban vették ki részüket a városi települések, addig 1985-ben ez az arány már elérte az 50 százalékot. Ez a nem kívánatos „fejlődés" nagymértékben annak a következménye, hogy dinamikusan épülő városainkban nincs elegendő számú és teljesítményű szennyvíztisztító állomás. A 7. ötéves terv ugyanis erre a célra sokkal kisebb költségvetést irányzott elő, mint az 5. és 6. ötéves terv. Ezért nem teremtődtek meg azok a feltételek, amelyek a szennyvíztermelés növekedését megakadályozhatták, tisztítását pedig elősegíthették volna. Az utóbbi években ezért legfelsőbb párt- és állami szerveink is folyamatosan figyelemmel kísérik felszíni és földalatti vizeink minőségét, s a lehetőségekhez mérten maximális erőfeszítéseket tesznek javítása érdekében. A CSSZSZK Állami Ökológiai Programja — melynek megvalósítása az idén kezdődik — legkevesebb 17 milliárd korona beruházási költséggel számol. A tervek szerint Szlovákiában 35 víztisztító állomás építését kezdik el, ebből 15-öt a kijelölt városokban, 4,6 milliárd korona értékben. Ezenkívül még 33 víztisztító állomás vár befejezésre. Csakis e tervek megvalósításával lehet gátat vetni az ország vízügyi helyzetét veszélyeztető nem kívánatos fejlődésnek. Azt, hogy vizeink gyakorlati védelme érdekében a tizenkettedik órában cselekszünk, mi sem bizonyítja jobban, hogy például a szlovákiai vízügyi szervek igazgatása alá tartozó 149 szennyvíztisztító állomásnak mindössze 18 százaléka működött ez év nyarán kifogástalanul. Legrosszabb a helyzet Kelet-Szlovákiában, ahol csak minden tizedik tisztitóállomás felel meg a követelményeknek. S gondoljuk el, hogy milyen jelentőséggel bír akár egy szennyvíztisztító állomás is, amikor 35 darab, ipartelepen működő intenzifikálásával évente 3 100 tonna szerves szennytől mentjük meg vizeinket. E sok adatot olvasva az olvasók legtöbbje bizonyára megvonja a vállát, azzal, hogy jó-jó, de mit tehetek én? Nos, lehet, hogy sokat! Például a vízre ártalmas anyagokat alkalmazó vállalatokban dolgozók számonkérhetik munkahelyük vezetőitől, vajon dolgozik-e az üzemben, a vállalatban vízügyi szakember? S ha igen, akkor elvégzi-e, elvégezheti-e maradéktalanul munkáját ? Mit tesznek azért, hogy ne szennyezzék a gyár, mitöbb lakhelyük környékének vizállományát? A földműves-szövetkezetben, állami gazdaságban dolgozók szóvá tehetik, ha szakszerűtlenül tárolják a műtrágyát, a szabadba öntik a használt motorolajat stb. De akár a szomszédot is figyelmeztethetik, hogy ne a kúthoz közeli udvaron és ne a patak partján mossa hetente az autóját. Ne feledjük! Vízkészletünk védelme valamennyiünk szívügye kell, hogy legyen! Saját, gyermekeink, unokáink egészsége, jövője érdekében! BARANYAI LAJOS
