Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-18 / 47. szám

MINDENNAPI GONDJAI A Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának meghívására a francia nők legnagyobb szervezete, a Francia Nőszövetség — amely tavaly ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját — küldöttsége látogatott hazánkba. A delegációt Michele La Guernéve. a szervezet titkára vezette. Vele beszélgettünk a szervezet programjáról és a francia nők mindennapi gondjairól. két versenyzőt minősíteti a legjobbnak, huszonhármat a második, hetet a harma­dik helyre tett. Rusznyák Viola kivételé­vel — aki második díjat kapott —, az összes többi magyar résztvevőt a legjob­baknak kijáró díjjal jutalmazta, s kitűnő szereplésükért kaptak oklevelet A huszonegy éves Bohák Anikó mint a verseny legfiatalabb résztvevője, ezenkí­vül átvehette a SZISZ JB különdíját is. A szlovák versmondók legjobbjai közt ott találtak Mária Zatkalíkovát, aki évek óta résztvevője a versenynek, Viera Karba­­novát Elena MikluSovát, Jarmila OSk­­varkovát és másokat, az ukránok közül Nada korcákovát. A zsűritagok minde­gyike elismeréssel szólt a magyar vers- és prózamondók teljesítményéről, s mi is örömmel nyugtázhatjuk, mind választá­sukkal, mindpedig előadásukkal meg le­hettünk elégedve. Természetesen, leg­többjüknél előfordultak kisebb-nagyobb hibák, téves hangsúlyok, vitatható értel­mezések, de egészében véve élmény volt hallgatni őket. A verseny után — már hagyományo­san — ünnepi estre került sor. amelyre szép számban jöttek el a város lakói is. A barátság estjén, a nemzetköziséget, a né­pek közti barátságot hangsúlyozandó, a hazai hivatásos színművészeken, opera­énekesen. a Szólj, költemény! régi sikeres résztvevői (akárcsak tavaly, ismét hiá­nyoltuk a korábbi évek kitűnő magyar vers- és prózamondóit!!/, egy nagyszerű ukrán népi együttesen kívül felléptek a versenyen vendégként részt vevő ma­gyarországi, lengyel, kárpátukrajnai test­­vérjárásokból érkezett küldöttségek tag­jai is. Nem érthetünk egyet azonban a műsor rendezőjének koncepciójával, hogy egy nagyszabású ünnepi esten, amely több száz főnyi közönség előtt zajlik, a profi művészek mellett a szó rossz értelmében vett amatőr szavalok, énekesek lépjenek föl (mert némelyik külföldi szereplő az volt), mintegy orszá­gukat. népüket képviselve. Ezen a jövő­ben mindenképpen változtatni kell! Az izgalom, a lámpaláz megszűntével elbeszélgettünk a versenyzőkkel. El­mondták. hogy hasznosnak tartanák a verseny frissítése, tarkítása szempontjá­ból. ha a jövőben a magyar résztvevők közül nemcsak a járási győztesek jutná­nak a bratislavai területi fordulóba (amely a magyar versenyzőknek tulaj­donképpen már országos forduló, hiszen nekik nem rendeznek kerületit), mert így évről évre ugyanazok kerülnek oda. s a többieket nem vonzza a verseny. A lu­­bovnai győzteseken kívül — tehát, akik már bizonyítottak —, a járásokból lega­lább még egy-egy vers—. illetve próza­mondó lehetőséget kaphatna, hogy be­mutatkozzék a területi fordulón. S talán az is előnyére válnék a Vansová tisztele­tére rendezett vers- és prózamondó ver­senynek, tesszük hozzá, ha mindig Szlo­vákia más-más táján kerülne rá sor. hogy ne csak a Tubovnai közönség élvezhesse kiváló vers- és prózamondóinkat, hanem más vidékekre is elvigyék lányaink, asz­­szonyaink a szép szó. a költészet és az irodalom szeretetét. BERTA ÉVA „MARIANNE — Kérem, vázolja fel, milyen küldetést teljesít a Francia Nőszövetség, milyen prog­ramot ad a nőknek ? — Szervezetünk nem az un. kormánykö­zi szervezetek közé tartozik. Több ezret számláló tagságunk szociális, jogi, vala­mint kulturális és szakköri tevékenységet fejt ki. Programunkkal elsősorban a nők egyenjogúságáért széliünk síkra, egyenjo­gúságáért a társadalomban, a családban, a munkában. Azt akarjuk, hogy ezekért az alapvető követelményekért a nők túlnyomó többsége folytasson kitartó küzdelmet. Ak­cióink és kampányaink eredményesek, minden alkalommal új és új tagokkal gya­rapodnak soraink. Igyekszünk méltó felté­teleket kivívni minden nő számára, s egy­ben védekezünk életszínvonalunk csökke­nésével szemben is. — Tevékenységük milyen eredményeket tud fölmutatni? —- Néhány pozitív változást sikerült elér­nünk a családjogi törvényben, ezek na­­gyobbára a családtervezést illetik. Siker­ként könyveljük el azt is, hogy 1982 óta március 8-át Franciaországban is elismerik mint nemzetközi nőnapot. Jó néhány to­vábbi követelményünk azonban még min­dig napirenden van, és a jelenlegi gazdasá­gi helyzetben aligha számíthatunk teljesí­tésükre. — Például? — Legnagyobb gondunk a nők munka­­nélkülisége, s az ebből következő létbi­zonytalanság. A hárommillió nyilvántartott munkanélküli többsége nő. Közülük is min­denekelőtt azokat a fiatal lányokat sújtja, akik most kerültek ki az iskolákból: az összesen 25 éven aluli munkanélkülinek ok kétharmadát képezik. Ennek egyik oka az, hogy a pályaválasztás előtt álló lányok körülbelül csak harminc foglalkozás közül választhatnak, míg a fiúk mintegy három­száz lehetőség, illetve szakma között válo­gathatnak. S közben egyre több fiatal nő akar dolgozni, érvényesülni. Ezt egy, a középiskolát végzett lányok körében vég­zett felmérés is igazolta: 98 százalékuk számított arra, hogy munkába áll. De azok­nak a nőknek sem rózsás a helyzetük, akiknek van munkájuk: azonos munkáért átlag 30 százalékkal kapnak kevesebb bért, mint a férfiak. Különösen nehéz azok­nak a nőknek a helyzete, akik családfenn­tartók, egy háromgyermekes anyának szin­te semmi kilátása sincs arra, hogy munkát kapjon. Ami pedig a családi pótlékot illeti, éppen most dolgozunk azon, hogy már az első gyermekre is megkapják a családok. Jelenleg csak a második gyermek után jár. — Milyen a helyzete a mezőgazdaságban dolgozó nőknek ? — Franciaországban körülbelül egymil­lió nő dolgozik rendkívül nehéz körülmé­nyek között, vagy a családi gazdaságban, vagy a nagyüzemi mezőgazdasági terme­lésben. Munkájuk semmiféle társadalmi elismerésben nem részesül, vagyis nincs igényük társadalombiztosításra, nyugdíjra, sem egészségügyi ellátásra. A nők munká­ba állását az is kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a nö szerepét illetően az előítéletek még nagyon erősen tartják magukat. Idő­szerű feladataink egyik legfontosabbika elérni: alkossanak törvényt a nemi megkü­lönböztetés ellen. Ezzel megakadályozhat­nánk a nők kihasználását például a reklám­­szakmában, fokozatosan megszüntethet­nénk a szexuális színezetű sztereotípiákat a tömegtájékoztatási eszközökben, a könyvkiadásban és a társadalmi, gazdasági élet egyéb területein. — A tőkés országokban gyakran vitáznak a csúcstechnika hatásáról a nők foglalkozta­tottságával kapcsolatban. Ön hogyan ítéli meg ezt a kérdést? — Arról, hogy a csúcstechnika pozitívan vagy negatívan befolyásolja-e a női mun­kát, valóban sok szó esik. Sokan attól tartanak, hogy bevezetésének következmé­nyeképpen tömeges elbocsátásokra kerül­het sor. Mi azt szeretnénk, ha éppen ellen­kezőleg, a nők javát szolgálná. Ezért is igyekszünk népszerűsíteni a nők körében, szeretnénk, ha minél több nő tudná elsajá­títani tanfolyamokon vagy szakosító isko­lákban. Az idén májusban Párizsban érte­kezletet tartottunk ebben a témakörben. Az érdeklődés várakozáson felüli volt, több mint ötezren vettek részt az értekezleten. — Szervezetük tavaly tartotta meg Párizs­ban XV. kongresszusát A második napot ugyancsak nem hagyományosan kezdték — gimnasztikával. Mi volt ennek a célja ? — A kongresszuson minden départment képviseltette magát, összesen ezer küldött reprezentálta a korosztályokat. Az általá­nos és a megszokott témakörökön kívül — a nők helyzete a családban, az anyaság, a foglalkoztatottság, a képesítés stb. — elő­ször került napirendre a nők szabad idejé­nek kérdésköre is. Pontosabban a „külön" szabadidőhöz való jog. Ugyanis e téren is előítéletekbe ütközünk, jelesül, hogy a nő­nek kötelessége feláldozni magát a család­jáért. S ezért nem csoda, ha nagyon sok nö még ma is szenved a bűntudattól, ha .elspórol" egy kis időt a saját kedvtelésére, testápolásra, testedzésre. Ez a kis torna ennek a jogunknak a jelképe volt, éppen úgy, mint a kongresszust bezárólág az első ízben megrendezett országos női sportver­seny. Mindkét akciónak nagy sikere volt. — A Francia Nőszövetség bábáskodott 1945-ben a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség megszületésénél. Akkori elnökük, Eugénie Cotton lett az új nemzetközi szerve­zet elnöke s egyben a Béke világtanács egyik alapítótagja is. Szervezetük ma ho­gyan sáfárkodik Madame Cotton hagyatéká­val? — Eugénie Cotton minden gondolata, eszmefuttatása, cikke, egyéb írásai, szólja­nak bár a gyermekek jogairól s e jogok védelméről, akár a békéről és leszerelésről, vagy a nemzetközi együttműködésről és szolidaritásról, ma sem vesztettek egy jot­tányit sem időszerűségükből, közérthető, és ösztönző erővel képes hatni a nők minden korosztályára, nemzedékére. Szer­vezetünk tagjai teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy szükségünk van a béké­re, a haladó szellemű nők szolidaritására, hogy tovább tudjunk fejlődni s biztosítani tudjuk gyermekeink számára a jövendőt. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a békére való nevelésnek, szervezetünk részt vesz a francia békemozgalom minden megmoz­dulásában. Az élet feltétele — a béke. — Milyen benyomásokkal távozik Cseh­szlovákiából? — Örültünk, hogy a számunkra előkészí­tett programból nem hiányzott a szövetsé­gi munka- és szociálisügyi minisztérium­ban tett látogatás. Itt sok értékes és érde­kes információt kaptunk. Itt-tartózkodá­­sunk e mozzanatát azért emelem ki, mert nemrég otthon kértünk kihallgatást az ille­tékes minisztériumban, de eddig még vá­laszra sem méltattak bennünket. Élmény volt beszélgetni a kromérízi járásban a csokoládégyári, textilipari munkásnőkkel, a szövetkezetekben a parasztasszonyokkal. A szakmunkásképzőben, amelybe elláto­gattunk, jó érzés volt látni, hogy ezek a fiatalok tudják, az iskola "befejezése után hová mennek dolgozni, s ez számukra a legtermészetesebb. Sokat tudtunk meg a Csehszlovák Nőszövetség tevékenységéről, ezeket az ismereteket nagyon fontosnak tartjuk további, jövőbeni együttműködé­sünk szempontjából. Beszélgetett: Gabriela Ffevrátilová Fotó: Zúza na Straková

Next

/
Thumbnails
Contents