Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-18 / 47. szám

MINDENNAPI GONDJAI

A Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának meghívására a francia nők legnagyobb szervezete, a Francia Nőszövetség — amely tavaly ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját — küldöttsége látogatott hazánkba. A delegációt Michele La Guernéve. a szervezet titkára vezette. Vele beszélgettünk a szervezet programjáról és a francia nők mindennapi gondjairól.

két versenyzőt minősíteti a legjobbnak, huszonhármat a második, hetet a harmadik helyre tett. Rusznyák Viola kivételével — aki második díjat kapott —, az összes többi magyar résztvevőt a legjobbaknak kijáró díjjal jutalmazta, s kitűnő szereplésükért kaptak oklevelet A huszonegy éves Bohák Anikó mint a verseny legfiatalabb résztvevője, ezenkívül átvehette a SZISZ JB különdíját is. A szlovák versmondók legjobbjai közt ott találtak Mária Zatkalíkovát, aki évek óta résztvevője a versenynek, Viera Karbanovát Elena MikluSovát, Jarmila OSkvarkovát és másokat, az ukránok közül Nada korcákovát. A zsűritagok mindegyike elismeréssel szólt a magyar vers- és prózamondók teljesítményéről, s mi is örömmel nyugtázhatjuk, mind választásukkal, mindpedig előadásukkal meg lehettünk elégedve. Természetesen, legtöbbjüknél előfordultak kisebb-nagyobb hibák, téves hangsúlyok, vitatható értelmezések, de egészében véve élmény volt hallgatni őket.

A verseny után — már hagyományosan — ünnepi estre került sor. amelyre szép számban jöttek el a város lakói is. A barátság estjén, a nemzetköziséget, a népek közti barátságot hangsúlyozandó, a hazai hivatásos színművészeken, operaénekesen. a Szólj, költemény! régi sikeres résztvevői (akárcsak tavaly, ismét hiányoltuk a korábbi évek kitűnő magyar vers- és prózamondóit!!/, egy nagyszerű ukrán népi együttesen kívül felléptek a versenyen vendégként részt vevő magyarországi, lengyel, kárpátukrajnai testvérjárásokból érkezett küldöttségek tagjai is. Nem érthetünk egyet azonban a műsor rendezőjének koncepciójával, hogy egy nagyszabású ünnepi esten, amely több száz főnyi közönség előtt zajlik, a profi művészek mellett a szó rossz értelmében vett amatőr szavalok, énekesek lépjenek föl (mert némelyik külföldi szereplő az volt), mintegy országukat. népüket képviselve. Ezen a jövőben mindenképpen változtatni kell!

Az izgalom, a lámpaláz megszűntével elbeszélgettünk a versenyzőkkel. Elmondták. hogy hasznosnak tartanák a verseny frissítése, tarkítása szempontjából. ha a jövőben a magyar résztvevők közül nemcsak a járási győztesek jutnának a bratislavai területi fordulóba (amely a magyar versenyzőknek tulajdonképpen már országos forduló, hiszen nekik nem rendeznek kerületit), mert így évről évre ugyanazok kerülnek oda. s a többieket nem vonzza a verseny. A lubovnai győzteseken kívül — tehát, akik már bizonyítottak —, a járásokból legalább még egy-egy vers—. illetve prózamondó lehetőséget kaphatna, hogy bemutatkozzék a területi fordulón. S talán az is előnyére válnék a Vansová tiszteletére rendezett vers- és prózamondó versenynek, tesszük hozzá, ha mindig Szlovákia más-más táján kerülne rá sor. hogy ne csak a Tubovnai közönség élvezhesse kiváló vers- és prózamondóinkat, hanem más vidékekre is elvigyék lányaink, aszszonyaink a szép szó. a költészet és az irodalom szeretetét.

BERTA ÉVA

„MARIANNE

— Kérem, vázolja fel, milyen küldetést teljesít a Francia Nőszövetség, milyen programot ad a nőknek ?

— Szervezetünk nem az un. kormányközi szervezetek közé tartozik. Több ezret számláló tagságunk szociális, jogi, valamint kulturális és szakköri tevékenységet fejt ki. Programunkkal elsősorban a nők egyenjogúságáért széliünk síkra, egyenjogúságáért a társadalomban, a családban, a munkában. Azt akarjuk, hogy ezekért az alapvető követelményekért a nők túlnyomó többsége folytasson kitartó küzdelmet. Akcióink és kampányaink eredményesek, minden alkalommal új és új tagokkal gyarapodnak soraink. Igyekszünk méltó feltételeket kivívni minden nő számára, s egyben védekezünk életszínvonalunk csökkenésével szemben is.

— Tevékenységük milyen eredményeket tud fölmutatni?

—- Néhány pozitív változást sikerült elérnünk a családjogi törvényben, ezek nagyobbára a családtervezést illetik. Sikerként könyveljük el azt is, hogy 1982 óta március 8-át Franciaországban is elismerik mint nemzetközi nőnapot. Jó néhány további követelményünk azonban még mindig napirenden van, és a jelenlegi gazdasági helyzetben aligha számíthatunk teljesítésükre.

— Például?

— Legnagyobb gondunk a nők munkanélkülisége, s az ebből következő létbizonytalanság. A hárommillió nyilvántartott munkanélküli többsége nő. Közülük is mindenekelőtt azokat a fiatal lányokat sújtja, akik most kerültek ki az iskolákból: az összesen 25 éven aluli munkanélkülinek ok kétharmadát képezik. Ennek egyik oka az, hogy a pályaválasztás előtt álló lányok körülbelül csak harminc foglalkozás közül választhatnak, míg a fiúk mintegy háromszáz lehetőség, illetve szakma között válogathatnak. S közben egyre több fiatal nő akar dolgozni, érvényesülni. Ezt egy, a középiskolát végzett lányok körében végzett felmérés is igazolta: 98 százalékuk számított arra, hogy munkába áll. De azoknak a nőknek sem rózsás a helyzetük, akiknek van munkájuk: azonos munkáért átlag 30 százalékkal kapnak kevesebb bért, mint a férfiak. Különösen nehéz azoknak a nőknek a helyzete, akik családfenntartók, egy háromgyermekes anyának szinte semmi kilátása sincs arra, hogy munkát kapjon. Ami pedig a családi pótlékot illeti, éppen most dolgozunk azon, hogy már az első gyermekre is megkapják a családok. Jelenleg csak a második gyermek után jár.

— Milyen a helyzete a mezőgazdaságban dolgozó nőknek ?

— Franciaországban körülbelül egymillió nő dolgozik rendkívül nehéz körülmények között, vagy a családi gazdaságban, vagy a nagyüzemi mezőgazdasági termelésben. Munkájuk semmiféle társadalmi elismerésben nem részesül, vagyis nincs igényük társadalombiztosításra, nyugdíjra, sem egészségügyi ellátásra. A nők munkába állását az is kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a nö szerepét illetően az előítéletek még nagyon erősen tartják magukat. Időszerű feladataink egyik legfontosabbika elérni: alkossanak törvényt a nemi megkülönböztetés ellen. Ezzel megakadályozhatnánk a nők kihasználását például a reklámszakmában, fokozatosan megszüntethetnénk a szexuális színezetű sztereotípiákat a tömegtájékoztatási eszközökben, a könyvkiadásban és a társadalmi, gazdasági élet egyéb területein.

— A tőkés országokban gyakran vitáznak a csúcstechnika hatásáról a nők foglalkoztatottságával kapcsolatban. Ön hogyan ítéli meg ezt a kérdést?

— Arról, hogy a csúcstechnika pozitívan vagy negatívan befolyásolja-e a női munkát, valóban sok szó esik. Sokan attól tartanak, hogy bevezetésének következményeképpen tömeges elbocsátásokra kerülhet sor. Mi azt szeretnénk, ha éppen ellenkezőleg, a nők javát szolgálná. Ezért is igyekszünk népszerűsíteni a nők körében, szeretnénk, ha minél több nő tudná elsajátítani tanfolyamokon vagy szakosító iskolákban. Az idén májusban Párizsban értekezletet tartottunk ebben a témakörben. Az érdeklődés várakozáson felüli volt, több mint ötezren vettek részt az értekezleten.

— Szervezetük tavaly tartotta meg Párizsban XV. kongresszusát A második napot ugyancsak nem hagyományosan kezdték — gimnasztikával. Mi volt ennek a célja ?

— A kongresszuson minden départment képviseltette magát, összesen ezer küldött reprezentálta a korosztályokat. Az általános és a megszokott témakörökön kívül — a nők helyzete a családban, az anyaság, a foglalkoztatottság, a képesítés stb. — először került napirendre a nők szabad idejének kérdésköre is. Pontosabban a „külön" szabadidőhöz való jog. Ugyanis e téren is előítéletekbe ütközünk, jelesül, hogy a nőnek kötelessége feláldozni magát a családjáért. S ezért nem csoda, ha nagyon sok nö még ma is szenved a bűntudattól, ha .elspórol" egy kis időt a saját kedvtelésére, testápolásra, testedzésre. Ez a kis torna ennek a jogunknak a jelképe volt, éppen

úgy, mint a kongresszust bezárólág az első ízben megrendezett országos női sportverseny. Mindkét akciónak nagy sikere volt.

— A Francia Nőszövetség bábáskodott

1945-ben a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megszületésénél. Akkori elnökük, Eugénie Cotton lett az új nemzetközi szervezet elnöke s egyben a Béke világtanács egyik alapítótagja is. Szervezetük ma hogyan sáfárkodik Madame Cotton hagyatékával?

— Eugénie Cotton minden gondolata, eszmefuttatása, cikke, egyéb írásai, szóljanak bár a gyermekek jogairól s e jogok védelméről, akár a békéről és leszerelésről, vagy a nemzetközi együttműködésről és szolidaritásról, ma sem vesztettek egy jottányit sem időszerűségükből, közérthető, és ösztönző erővel képes hatni a nők minden korosztályára, nemzedékére. Szervezetünk tagjai teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy szükségünk van a békére, a haladó szellemű nők szolidaritására, hogy tovább tudjunk fejlődni s biztosítani tudjuk gyermekeink számára a jövendőt. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a békére való nevelésnek, szervezetünk részt vesz a francia békemozgalom minden megmozdulásában. Az élet feltétele — a béke.

— Milyen benyomásokkal távozik Csehszlovákiából?

— Örültünk, hogy a számunkra előkészített programból nem hiányzott a szövetségi munka- és szociálisügyi minisztériumban tett látogatás. Itt sok értékes és érdekes információt kaptunk. Itt-tartózkodásunk e mozzanatát azért emelem ki, mert nemrég otthon kértünk kihallgatást az illetékes minisztériumban, de eddig még válaszra sem méltattak bennünket. Élmény volt beszélgetni a kromérízi járásban a csokoládégyári, textilipari munkásnőkkel, a szövetkezetekben a parasztasszonyokkal. A szakmunkásképzőben, amelybe ellátogattunk, jó érzés volt látni, hogy ezek a fiatalok tudják, az iskola "befejezése után hová mennek dolgozni, s ez számukra a legtermészetesebb. Sokat tudtunk meg a Csehszlovák Nőszövetség tevékenységéről, ezeket az ismereteket nagyon fontosnak tartjuk további, jövőbeni együttműködésünk szempontjából.

Beszélgetett: Gabriela Ffevrátilová Fotó: Zúza na Straková