Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-18 / 47. szám
Őszi verőfényben érkeztünk Stará Eubovnára. a magyar irodalomból is jól ismert egykori Ólublóra. A szép szó szerelmesei találkoznak ilyentájt minden évben a régi vár alatt meghúzódó kisvárosban, hogy verssel, prózával valljanak magukról. feltárva valamit legbensőbb érzéseikből. titkaikból. A Szólj, költemény!-t, a dolgozó nők fesztiválját, a Szlovákiai Nőszövetség KB idén már huszonegyedszer rendezte meg. set, prózát, nyoma sem volt köztük irigységnek. rossz értelemben vett rivalitásnak, segítőkészen javították, csiszolták előadásukat; presztízskérdés számukra, hogy az előző évekhez hasonlóan kivívják a zsűri és a hallgatóság elismerését. És persze a család is sokat várt tőlük; Szamaránszky Edit négy és fél éves Jancsi fia így búcsúzott a busznál: Anyuci, aztán jól szavalj! Közvetlen légkörben zajlik minden év-1. Darina Cemová, az SZNSZ KB alelnöke, megnyitja a huszonegyedik Szólj, költeményt!-t 2. Négyen a magyar résztvevők közül: Feketéné Pusztay Irén, Kotora Rozsa, Szamaránszky Edit és Bohák Anikó 3. Tóth Elemér zsűritag a magyar résztvevőkkel KÖNÖZSJ ISTVÁN felvételei egyénien értelmezi a választott müvet, de a befogadó is szubjektív, kire ez, kire az gyakorol nagyobb hatást. A zsűri tisztje szerint objektív ugyan, de mégis, ahány ember, annyiféle vélemény, ezért legjobb úgy előadni a művet, ahogy a versmondó érzi, mondta több résztvevő is. Örömmel mondhatjuk, a magyar versenyzők jól érezték-élték az igényesen választott prózát-verset. A nemesócsai (Zemianska Olca) Feketéné Pusztay Irén a versenyegyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Örkény Egy tragikus eset című anekdotáját adta elő hatásosan. Ugyancsak jól értelmezte, szépen mondta el a tonkházi (Tonkovce) Szamaránszky Edit Juhász Ferenc Történelem című versének részletét. Rusznyák Viola Rimaszécsről (Rima vská Seé) Frano Kráí Csenkóné gyermekei című könyvéből mondott részletet, s bár egyéniségéhez illő volt a mű. előadása kissé érzelgősre sikerült. Kotora Rózsa, aki Ebeckről (Obeckov) jön évről érve a Szólj, költemény!-re, ezúttal Illyés Gyula Óda a törvényhozóhoz című költeményét választotta, egyébként szép előadásában, talán az izgalom miatt, egy-két fontos gondolat elsikkadt. Jól mutatkozott be a kétyi (Kvetná) Bohák Anikó, aki először szerepelt a versenyen. Szilágyi Domokos fájdalmasan szép versét, a Bartók Amerikában-t, lélekmelengetően tolmácsolta. Berényi Margit, aki szintén kétyi. de ma már Érsekújváron (Nővé Zámky) él és dolgozik, nehéz versei választott. Veress Miklós Gyermekdalok egy háborúra című költeményét, amelvlvel sikerült jól azonosulnia. Benko Pálné Safárikovóból a Nem elég című Simon István-verset mondta el tisztán, világosan. Minden dicséretnél, elemzésnél többet ér a tény. hogy a zsűri, amely huszon-Ötvenketten jöttek el Szlovákia közeli és távoli tájairól, köztük hét magyar (sajnos, hárman nem tudtak eljönni) és hat ukrán vers—, illetve prózamondó. Legtöbbjük nem először volt itt, régi ismerősként üdvözölték egymást. És máris folytatták az egv éve félbehagyott beszélgetést — mintha csak most lett volna! — . családról, munkáról, sok. a leplezett vagy bevallott izgalmat oldó vidámsággal, nevetéssel. A magyar résztvevők kis csoportja is együtt készült, együtt izgult, a verseny előestéjén elmondták egymásnak a vérben a Szólj, költemény!, amelyet Terézia Vansová, szlovák írónő emlékére rendeznek meg. A verseny résztvevői idén is megtekintették Podolinecben (az egykori Podolin) a szociális jogokért síkra szálló írónő emlékszobáját, s megkoszorúzták az elesett katonák emlékművét. A versenynapon felváltva hangzott el szlovák, magyar és ukrán vers és próza, ki-ki tehetségének, képességének, pillanatnyi hangulatának megfelelően tolmácsolta az írók, költők gondolatait, életről, halálról, szerelemről, szeretetről. Minden előadó (női)
