Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-28 / 5. szám
A tükörsima jég engedékenyen simul a ki$ korcsolyák éléhez. Mintegy harminc gyerek köszönti a csehszlovák műkorcsolya-bajnokság háromnapos versenyét záró gálaműsor nézőközönségét. A bratislavai Smidke utcai téli stadion jégpályáján egymást váltják az idei bajnokság győztesei, a régi csillagok és a jövö ígéretei. A jég varázsa tartja őket fogva, a jég bűvöletében élnek. Ezért kelnek hajnalok hajnalán, ezért töltik ki minden szabad idejüket az edzések, ezért róják a jégen fáradhatatlanul — bár sokszor fogukat összeszorítva — a kötelező figurákat, gyakorolják vég nélkül a szabadon választott gyakorlatokat. Van, aki sohasem kerül az élmezőnybe, de a legjobbaknak megadatik, hogy nemzetközi versenyek dobogóira is felállhassanak. A jégre lépőkegy része előtt még titok a jövő, még van esélyük, van reményük. De néhányan már csak múlt időben beszélhetnek sikerről, kudarcról, kihasznált vagy elszalasztott lehetőségekről. Ezen a gálaesten mégis mind egyformák, mindnyájan bizonyítani akarnak. A kicsik — a Slovan sportegyesület tagjai — magabiztosan lépnek a jégre. A Luknár testvérek, a kis Éva Majeríková, a népviseletbe öltözött gyerekek és a többiek kedves, vidám perceket szereznek a közönségnek. Külön taps biztatja a legkisebbeket, no meg azokat, akik pillanatnyilag nem tudva legyőzni a jeget, elhasalnak. A közönség nagy ovációval fogadja a jég koronázatlan királyát, Karol Divínt, aki annak idején tizenegyszer nyerte el a csehszlovák bajnoki címet. Az ősz hajú, elegáns fekete ruhában megjelenő férfi láttán a latin mondás jut eszembe: Sic transit gloria mundi. De vajon tényleg elmúlt-e Karol Divin számára a dicsőség? Ö is — mint annyi más volt versenyző — edzőként működik, s így a folytonosság nem szakadt meg, pályája tanítványaiéban folytatódik. A jégre a legapróbbak futnak be, s körültáncolva Karol Divínt egy-egy szál szegfűvel köszöntik az ötvenéves edzőt. Ő fordul, pörög egyet-kettőt, majd átengedi a teret — a jeget — a fiatalabbaknak. Közülük talán a Spiegel testvérpár aratja a legnagyobb sikert. Az egykori csehszlovák bajnokoknak, Európa ötödik, a világ hatodik legjobbjainak mindkét összeállítása élményt jelent a nézőknek, így egy ráadást is „kitapsolnak" tőlük. Valcer hangjaira korcsolyázik be a Landl há• zaspár, akikre már csak az idősebb korosztály emlékezhet. A férfi az 1946-os csehszlovák bajnokság egyik versenyzője volt. Frakkba, estélyibe öltözve pompás humoros táncot lejtenek, meghazudtolva éveik számát. A gálaest vendégei a magyar jégtánc bajnokai is, Engi Klára és Tóth Attila, akik szép lírai összeállításukkal fogják meg a nézőt. És végül : Jozef Sabovcíkot köszönti a taps, akinek már Európa-bajnokságon szerzett arany- és olimpiai bronzérem is van a tarsolyában. Hazai pályán, hazai közönség előtt biztosan, elegánsan futja a kűrt, s természetesen a ráadás nem maradhat el. Aztán elnéptelenedik a jégpálya, kialszanak a stadion fényei, a nézők a kijáratok felé tódulnak. Ezen az estén őket is megérintette a jég varázsa. BERTHA ÉVA KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei A gálaest vendegei: Engi Klára és Tóth Attila Magyarországról Jégtáncban Véra Reháková és Ivan Havránek végzett az első helyen A jövő reménységei Akit a legnagyobb tapssal fogadott a közönség: I
