Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-11 / 46. szám
NÁDUDVARY ANNA Szerelm es levelek IX. „Kedves Irén! Őszintén megvallva nagyon nehezen írtam meg ezt a levelet. Képzeld el hogy hétfőn este elkezdtem a levél írását hozzád de sehogyan sem akart menni de végül is sikerült. Én nem alkotok személyedről véleményt hiszen alig ismertelek meg. megvallom őszintén megkedveltelek meg tetszettél nekem. Eléggé átgondoltam az egészet és határoztam. Én nem tudom mi a véleményed ha talán te is akarod hogy testileg is megismerkedjünk te sem vagy abban a korban, hogy ezt a kapcsolatot halogassuk ez viszont tőled nagyon is függ. Lehet, hogy nem kaptál még fiútól ilyen levelet, de én meg írtam mellyel a szívem diktált. Várom a válaszodat mellyel komojan gondoljál át. Alkalom az lesz rövidesen.. Levelem befejezem nagyon sok puszi Bandi” Irén nem látott a munkától, közeledett a tanév vége, nem sokat foglalkozott a levéllel. szinte gondolattalanul rakta félre. Azt azért megállapította, az izgatom nem tesz jól a fiú helyesírásának, a legelső levele volt ennyire hibás. Itt is igazán nagy lehetett a tét. igencsak körülírja azt a „testileg ismerkedést”: „nem tudom ,. ha talán...” Aztán három képeslap érkezett egy napon. Először a képeket nézegette, s el nem tudta képzelni, kiknek juthatott eszébe hirtelenében így egyszerre. Hát, mind a hármat Bandi irta. Amin tájkép volt, hátul ez állt: „Üdvözletem küldöm. Társas kirándulás céljából vagyunk itt. Puszilak Bandi. ” Aztán: „Nem tudom, hogy miért haragszol rám, hogy nem írsz Bandi”. Végül: „Üdvözöllek, csókollak Bandi”. Ez már veszélyes, a következő lépés az lehet, hogy beállít a lakására, Jenöékhez, ijedt meg Irén. A levelezőlapokat biztosan úgyis elolvasták, ki tudna annak ellenállni? És nem mond le erről a Bandizásról, hiába szólította minden levelében Andrásnak. és az a rendkívül gusztustalan „puszillak”! Irén szinte maga előtt látott valami kicsorduló nyálat, hallotta a cuppogást, s annyira elfogta az undor, fel kellett ugrania, védekeznie még az elképzelés ellen is. „Kedves András! Nagyon köszönöm a szép képeslapokat, de inkább ne írj többet. Előző leveledben te is megállapítod, hogy alig ismertél meg, én viszont azt hiszem, jól ismerem magam, és tudom, úgysem lennék képes téged megszeretni. Ne haragudj ezért. Minden jót kívánok, üdvözöllek: Irén” ..Kedves Irén! Megkaptam azt a levelet melyet kevésbé vártam tolled de érzésem az hogy nem gondoltad azt bizonyára komolyan. Biztosan félreértettél mint korábbi egyik leveledben, nem tudom hogy miért kell ennyire szívtelen lenni hozzám ha valamit rosszul csináltam írd meg elnéző leszek iránta. Nekem szükségem van valakire aki tud irányítani illetve komolyan tudja felfogni az életet és azt hiszem hogy benned megtaláltam. Nagyon rosszul essen pénteken kaptam meg a levelet pontosan papírom volt vasárnap éjjelig, és emiatt nem vettem igénybe. Következő péntek 17 órától vasárnap éjfélig van eltávom és ha te is akarod találkozhatnánk illetve oda utaznák hozzád. Nem fogod megbánni. Bízom benned hogy megértesz csókollak „Bandi”. Noha Irén ez időre meglehetősen szakértőnek tartotta magát a Bandi-levelekben. most mégis nehezen fogta fel, mi is akar lenni ez a „pontosan papírom volt ”, aztán megértette, szabadságos papírról van szó, de hogy’ mivel keverhette össze az „elnéző leszek” kifejezést, miért tesz az iránt elnéző, ha ö csinált rosszul valamit, arra nem tudott rájönni. Sose lesz már vége ennek az értelmetlen levelezésnek, no. az elején még szórakoztatta, de most már! Csak az idejét rabolja. így jár, aki nem válogatja meg, kivel álljon szóba, kivel keveredjen ismeretségbe, mert aztán az ilyen Bandiféle emberek nem ismernek mértéket' a bizalmaskodásban, nem érzékelik, hol a helyük a másik életében. Hogyan írhat olyat, hogy nem fogja megbánni a találkozást. hát ennyire nem látta, milyen két világ ők ketten? „Kedves András! Most te értettél félre engem, nem arról van szó, hogy valamiért megsértődtem, nem csináltál semmit roszszttl. De egyszerűen, nincs értelme nekimenni egy olyan kapcsolatnak, ami csak kínlódás lenne mindkét fél számára. Én egyáltalán nem vagyok alkalmas arra — és őszintén szólva nem ^s érzek hozzá semmi kedvet — hogy egv felnőtt embert irányitgassak. Azt meg. hogy én komolyan fogom-e fel az életet, vagv sem. egyetlen találkozás alatt igazán nem dönthetted el szerintem. Különben, ha akarnék sem tudnák találkozni. elutazom, a következő pénteken én már külföldön leszek. Üdvözöllek: Irén” Az elutazását a levélben fgv kicsit előrehozta. de talán így nem ír többet a Jiú. Tévedett. „Kedves Irén! Jó rendben van ez az utolsó levelem hozzád, megtanultam hogy ami nem megy azt nem szabad erőltetni. Felejtsük el egymást, akadályozzuk meg a szerinted kialakuló kínlódást. Te tudod te megismertél ezek szerint egészen jól. csak tudod a látszat a legtöbbször csal. Üdv. Bandi. A pénzt amivel kisegítettél postán elküldöm. ” Annak igazán nem nagyon örült Irén. hogy ilyen ötven forintokat akar a lakására küldeni, mit gondol majd Edit és Jenő. de annál inkább az utolsó levél ígéretének, bár tény, hog)’ sajátos „színfolt” tűnik el ezzel az életéből. Az utolsó tanítási napon történt, hogy odajött hozzá Balta Balázs. A nyolcadikot végezte el most a gyerek, de még sohasem beszélgettek, bár Irén volt az osztályfőnk ke is. Az óráin sem nagyon aktivizálta magát. Irén biztosra vejle. hogy többre lenne képes, csak éppen... talán nála nem hajlandó jelentkezni, neki beszélni. Mert különben jó! tanult, társai és a tanárok is méltányolták tájékozottságát. Egyetemen tanított az apja. és köztudott volt, hogy háromezer kötet könyvet tartanak otthon. Szóval „fejnek ” számított Balázs az iskolában. Irén már csak homályosan emlékezett Lakos Eszterre. Első, második általánosba jártak együtt, aztán Eszterék elkerüllek a faluból, az apja orvos volt, s azért is igyekezhetett el, hogy a gyerekei ne falusi iskolát végezzenek. Nem tudta már, vajon barátkozott-e vele Eszter, de azt szinte maga előtt látta, hogy egyszer elment hozzájuk. Az a látogatás belévésödött. Hogy milyen sok szoba volt és milyen nagyok, mindenféle különleges bútorokkal, fényesekkel, csavart lábúakkui, meg márványlap és levélmintás kárpitozás. Elképzelhetetlennek tűnt, mire használhatnak ennyi szobát és bútort. Később kedves játéka lett, hogy gondolatban lakást rendezett be magának, az Eszterékéhez hasonlót, történeteket játszott el a képzelt bútorok között, hogy ö most oda bemegy, és hová ül. mit hová tesz. milyen tárgyai mire használ, aztán persze mások is bejönnek, s azoknak is mozgásokat, viselkedést, párbeszédeket talált ki. De mégis, akkor legjobban a táblától lepődött meg. költ a „gyerekszobában” egy igazi fekete tábla, éppen olyan, mint az iskolában, csak kisebb. Ez Irénre valóságos csodaként halott. Hiszen a táblát az iskolában a tanító néni használta, akinél hatalmasabb ember nem sok létezhet, s ők csak akkor írhattak rá, ha a tanító néni megengedte, aztán végig figyelte is eme tevékenységüket, itt pedig teljesen szabadon. akkor és azt firkálhatják, amit maguktól akarnak, krétával, amiről szintén nem gondolta volna, hogy máshol is előfordul. nemcsak az iskolában. Balta Balázs pedig ha hazamegy, csak úgy felnyúl a könyvespolcra, s háromezer könyv közül azt veszi le, amelyiket akarja. S ha unatkozik Irén óráin, nem csoda, az apja biztosan érdekesebbeket tud mondani. Irén néha kifejezetten nevetségesnek érezte magát előtte, az albérletével, a falusi szüleivel, és hogy nyilvános könyvtárba járt világéletében, színházba se vitte senki, amikor már ö maga határozni tudott, jegyet venni, akkor látott színházat először. Most Bállá Balázs mégis neki beszélt a terveiről, öt kérdezte, hogy ha újságíró szeretne lenni „a tanárnő véleménye szerint hogyan érdemes erre a pályára felkészülni". Lám tévedett, Balázs nem tartja kevésnek ahhoz, hogy a tanácsát kérje, irányítását elfogadja. És akkor belemegy ilyen ostoba levelezésekbe, hátha valaki azok közül, akikhez most már kétségtelenül tartozik, elolvasna egyet a Bandi hozzá írott levelei közűi és megtudná, hogy ö válaszolt is, egyszerűen nem hinné el. hogy egyetemet végzett, tanít, sem tudásban, sem a gondolkodása önállóságában s talán viselkedésében sem különbözik bármelyik hasonló korú értelmiségitől. Ha nincs is háromezer könyve, azért mégis olyan tárgyak veszik már körül, amilyenek az ilyen Bandihoz sosem jutnak el, akármennyi pénzt kereshet, nem igénye! sem ízléses, sem tartalmas dolgokat. Mert hát cselekvéseiben hasonlóan igénytelen. Felesleges és felfoghatatlan is számára a minőségi váltás. Ha azt akarja, hogy a Bállá Bálázzék világa befogadja, nem szabad még Jélig-meddig sem belemennie ilyen alacsony színvonalú ügyekbe. Nem kel! annyira udvariasnak lenni azokhoz, akik lehúznák. ,.Kedves András! Még egyszer szeretném a telkedre kötni, nehogy eszedbe jusson a jövőben valahol megkeresni, ennek a környezetemben sehol sem örülnének. ügye te sem szereled a botrányt? Különben nem egészen értem, mivel _ jogosítottalak fel arra. hogy testi ismerkedést ajánlgass, úgy néztem ki, úgy viselkedtem. mint aki már alig várja, hogy valaki — mindegy ki az. milyen — lefeküdjék vele? Az ilyen kapcsolat vagy kialakul, vagy nem, de semmi esetre sem úgy jön létre, hogy elhatározzák, no, most pedig megyünk és megismerjük egymást „testileg”. Legalábbis valami vonzódás kell hozzá mindkét fél részéről, de hát nem vetted észre, én mennyire viszolyogtam attól is. hogy hozzám étj? Ugyanis a testi kapcsolathoz még az is kell, hogy lelkileg is tudjanak nyújtani valamit egymásnak. Mi viszont még beszélgetni sem tudtunk, ami nem csoda, semmi közös nincs bennünk. halálosan unatkoztam egész idő alatt. Puszta udvariasságból tartottam ki végig. Képtelen lennék kibírni még egy találkozást. Mindez nem szívtelenség részemről, de önmagámnak sem akarok az ellensége lenni, ezt megértheted. Kérlek, a leveleidtől is kímélj meg. mert ennyi otrombaságot. s ilyen hibásan írva, már régen olvastam. Irén. ” „Kedves Irén! Utóbbi leveled után akaratod ellenére is írok. azért elnézésedet is kérem. Tudom hogy nem vagy külföldön mert meggyőződtem felőlié. Akármilyen különösnek gondolod is magad hazudni akkor se kel. Most már megírom neked őszintén a véleményemet azért unatkoztál mert magad is mutatod az unalmast és első benyomásod nem megfelelőnek tűnt nekem azért inam meg mert szintén megsértettél engem. Az a lány akit mondtam gyűrűs menyasszonyom men nem olyan aki egyszer találkozik. Rendes asszony tessz aki engem megbecsül, ö mondta amíg nem esküdtünk meg szórakozzak csak utána ne. Képzeld el hogy milyen jó érzéseim vannak mert van aki engem vár. Vége”. Irénben egy csomó rossz ízt hagyott ez az egész, nem is tudta, melyik mozzanat váltotta ki leginkább. Elutazott Olaszországba. először Firenzében szállt ki a vonatból, sokáig állt, nézte szemben a Palazzo Vecchio vörös tégláit. (VÉGE)
