Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-11 / 46. szám
VAJKAI MIKLÓS RAVASZ JÓZSEF versei TANMESÉK FELNŐTTEKNEK, 1986 AZ AUTÓVÁZ ÉS A KEREKEK Robogott boldogan az Autó. Fiatal volt. Kellemesen érezte magát. De a pökhendi Autóváz megszólalt. — Ugye, milyen szép vagyok ? — Ugye, milyen jól festek ? — Új ruhám van... A legújabb divat szerint... Én mondom: ilyen jó megjelenésű Autóváz nincs is a világon ... Meghallották ezt a Kerekek. S az egyikük úgy felbőszült a kérkedő Autóváz miatt, hogy menten kipukkadt a gumiköpenye. Az autó felborult. De a párnapuha, pázsitos réten még egy karcolás sem érte az Autóvázat... A Kerék gumiköpenyét viszont elhajíthatta a gazda. TANULSÁG: „Olykor még a jogos harag is rossz tanácsadó ..." MADARAK VONULÁSA Repültek hosszú és tömött sorokban a madarak. Új otthonuk, új édenük felé igyekeztek. Repültek. S amelyikük elfáradt, az a sor végére sodródott, hogy a légfolyosóban egy kevéskét pihenjen. A pihentek szállongtak elöl. így ment ez egy álló éven át. Csupán Madár Márton a taktikus: csupán ő nem kezdeményezett. Meghúzódott a légfolyosóban. Kellemesen eltöltötte idejét. De mikor „kiszagolta", hogy hat-hét órán belül elérik a madár-édent, az élre állt. Torkaszakadtából énekelt. Buzdító „tömegdalokra" tanította társait. És mikor elérték édenüket: a madarak Madár Mártont magas kitüntetésben akarták részesíteni, szentül hitték, hogy miatta értek ily hamar célt. A madarak fejévé választották, de a taktikus, akárcsak a kitüntetést, ezt is visszautasította. Viszont Madár Márton hatalma ma ezért elvitathatatlan ... TANULSÁG: „Taktikusnak lenni vagy taktikusnak nem lenni, íme az újkori hamleti kérdés..." t A SZARVAS ÉS A SZŐLŐ A Szarvas riadtan menekült a szőlőbe. A Vadász vette őt üldözőbe. Miután kikecmergett a veszélyhelyzetből, lerágta a védelmet nyújtó szőlő leveleit. De csupán egy ablaknyi rést kanyarított ki belőle. Ekkor szerencséjére egy gyönyörűségesen szép, fiatal szőke hajú leányt pillantott meg. A váratlan látványnak olyannyira megörült hogy örömében elbödült... Meghallotta ezt a Vadász. Odaszaporázott, és a Szarvasra ripakodott: — Nőt vagy életet? — Nőt... — szólott a megszelídült vad. Jól járt: mert lemondott szíve választottjáról. A Vadász? Ö igazán peches volt. Mert feleségül vette a leányt. És amíg a Szarvas peckesen járkált az erdei tisztásokon, a Vadász immár puska nélkül, otthon kuksolt. És várta mátkája újabb és újabb óhajait, zsémbeléseit... TANULSÁG: „Nem tudhatjuk, hol lesketődik ránk a saját balszerencsénk, mégha a fegyverünk vadonatúj is.. Virrasztás Szétgombolta arcomat az idő, s meleg ágyába fektette a szemem. Áthajolt a halottaimért megkövült könnyeimen, felnyitotta az éjt. Köveimbe törölt tekintetébe ölelt. Nyögtek a csontok. Egy végtelen idegszálon megfeszítve — gyönyörhöz fohászkodnék . .. Csendélet Az aranyba mártott kés megszülte önmagát pihenésre a ház szögre ült temetni csak a lélek van jelen — hogy kiürítse poharát... NAGY ZOLTÁN rajza Bóbitáját visszarántva . . . Nyakig ér az éj lábnyoma. Hátán cipeli bűnben kovácsolt nyelvemet. Hajnalban a fényostorozta köd kiülteti a szemem. Végtelen fekete fehér a tájkert. Zsebkendő végébe csomózott anyámarca. Adnék belőle a virágnak, egy keveset. Bóbitáját visszarántaná a szirmaiba — kebelén belül az őszt. . .
