Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-28 / 5. szám
CSALÁDI KÖR Mottó: ..Arcotok oly biztosan ragyog S hajatok nő! burjánozva sűrűn Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm Hogy ne lássátok mily szegény vagyok" (Kosztolányi Dezső: Ifjúság között) Mikor leválik a gyermek... (BESZÉLGETÉS dr. BORDÁS SÁNDOR PSZICHOLÓGUSSAL) — A serdiilőkorúak viselkedési mintáinak az elemzése meglepő képet tár fel arról, hogyan látják a gyermekkor végét a serdülés időszakát. A húsz-huszonöt évvel ezelőtti tapasztalatokhoz viszonyítva alapvető a változás, s az eredmények tanulságosak a fejlődéslélektani vizsgálatok szempontjából is. Negyed századdal ezelőtt a gyermekek úgy látták a kamaszkort, mint egy rövid átmeneti időszakot, amely meghozza a fiúknak a hoszszúnadrágot a lányoknak a selyemharisnyát, s ezzel együtt mindannyiuknak az áhított felnőttséget. Számukra a serdülés a felnőttségre való várakozás rövid és inkább kellemetlen időszaka volt A mi serdülőink — s ez világjelenség — a gyermekkor végétől egy hosszú ideig tartó, kellemes tinédzserkort várnak. Tartalmat és formát ezeknek az éveknek az olyan együttlétek. próbálkozások adnak, mint a közös kirándulás, táborozás, a zene. koncertek, első szerelem, kedvenc időtöltések. — Az elmúlt évtizedekben az egészségügyi, nevelési, társadalmi körülmények hatására és változása folytán a serdülés időpontja előbbre tolódott. Ugyanakkor a tankötelezettség kiterjesztése meghosszabbította az iskoláskort, s így a serdülés egy öt-hat évig tartó szakaszt ölel fel. A serdülés tehát nemcsak a gyerekek tudatában és élményében vesztette el átmeneti jellegét, hanem a valóságban is. Meghosszabbodása olyan gondokat okoz, melyeknek megoldása az adott intézményhálózat keretein belül nem volt és ma sem lehetséges. Egy olyan intézményrendszer, struktúra kiépítése vált ezáltal sürgető feladattá, mely ennek a korosztálynak az életmódigényét megfelelő szinten tudja kielégíteni, bimbózó autonómiáját működtetni. A ka masz aktivitásának, kétségeinek, fogékonyságának a felnőtt világé val egyenértékű, komoly életteret kíván, s tétovasága, kusza létfilozófiája ellenére is partner akar lenni. — A serdülőkor biológiailag élesen behatárolható (12-től 17. évig) kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, azaz biológiailag felnőtté érik a szervezet. Ezzel egyidejűleg gyökeres pszichikai változások is végbemennek, ugrásszerűen meggyorsul a nemiség lelki oldalának, a megfelelő nemi irányulásnak, azaz a pszichoszexualitásnak a gyermekkortól tartó fejlődése, mely a személyiség fejlődésének elválaszthatatlan része. A serdülés ideje alatt a teljes személyiség mélyreható változásokat él át. — A serdülőkor előtti időszak, a prepubertás, meghatározza a serdülőkor alakulását. A gyermek megnyurgul, csakhogy a hirtelen növekedést megkésve követi az idegrendszernek a mozgást öszszehangoló működése, a mindent elejtő, lesöprő kamaszok tehát nem tehetnek szeleburdiságukról, a mozgáskoordináció csak a serdülőkor végére alakul ki. Figyelmük csapongó, nehezen lépnek ki az álomvilágból, annek egyik oka éppen a másik nem iránt már ébredező, de tudatosan nem vállalt érdeklődés. A fiúk vadabbak, agresszívabbak, a lányok a vihogós, sugdolódzó reakciókban oldják fel próbálkozásaikat. A lányoknál a tizenharmadik év felé lelassul a szellemi tevékenység, lassabban „kapcsolnak", természetesen, az egyensúly később helyreáll. A serdülés feszültségektől terhes időszak, amiknek kettős forrásuk is van: a nemi érés felborítja a személyiség addig harmonikus gyermeki arculatát, a kamasz helyét keresi a világban, felpattan a gyermeki lelket védő burok. Önállóságra törekszik, a személyiségről leválik a gyermek, a régi szerepet feladja, felnöttesebb magatartást vesz fel, befelé fordul, saját magára figyel, a környezeti dolgokra kevésbé tud reagálni. A serdülőkor az identitáskeresés, a „ki vagyok én?", az azonosulási válság kora. Sok kamaszban szinte identifikációs forradalom játszódik le, megtagadja eddigi azonosulási modelljeit, új szerepeket keres. Szerencsés esetekben a család és a kamasz között nem bomlik meg az egyensúly, idővel egymásra hangolódnak, átérzik a kapcsolat szükségét. Ez a folyamat abban az esetben válik feszültséggóccá, ha a gyermek megkérdőjelezi az eddig kritikátlanul elfogadott szülői véleményeket, értékeléseket, ha hasonlít, így rálát a világra, s ez az érzékenység tudatos alapállásé válik kifejezetten a szülővel szemben. Ha a család megmerevedett, vagy a legitim, fennálló értékrenddel ellentétes értékeket képvisel, kikerülhetetlen a konfliktus. — A csonka, érzelmileg sivár családokból kikerülő fiatalok sodródnak a leggyakrabban a társadalom peremén álló, antiszociális csoportosulásokhoz Ebben a korban vezető szerepet kapnak a kamasz életében a kortárscsoportosulások, a csoport tagjainak magatartása lesz a mértékadó, az őt elfogadó és befogadó csoport válik a döntő vonatkozási ponttá. — A nő szerepének az átrendeződésével a hagyományos nagycsaládok kora lejárt, a szerepek elmosódtak, az új helyzet azonban nem teremtett új mintát. Nem alakult ki egy minden tekintetben életképes házasság- és családmodell, mely minden repedést be tud tapasztani, minden kirótt feladatot maradéktalanul elvégez. Leginkább a férjek nem tudtak alkalmazkodni a női szerep emancipációjához, ami a másik oldalon sok esetben a főzőkanalat és a gyerekkel való bajlódást elutasító modem asszonyokat „szült", ezért beszélünk oly sokat a család válságáról. Az érzelmileg sivár, csak kifelé élő családok serdülői elutasítják a szülői tekintélyt, csoportot választanak, s ha történetesen a kamasz apja agresszív, durva, a fiatal az új csoportban is azoknak az elvárásoknak tesz eleget, amit az apa nyújtott és követelt, tehát az apamodellt a csoport veszi át. S innen már csak egy ugrás a deviancia felé. A kamasz átmeneti időszakban van, se nem felnőtt, se nem gyerek, idétlen, néha elviselhetetlen, elesettségét magának és a szülőnek is vállalnia kell. A kamasz a családi bajokra, összezördülésekre nagyon érzékenyen reagál, ha a szülök elválnak, a fiatal ezzel természetszerűleg kiesik egy nevelési folyamatból, s ez sokszor egy későbbi patológiai elváltozás magva. Ezért abban az esetben, ha a szülők válni akarnak s a gyermekek serdülőkornak, addig nem javasoljuk a válást, míg érett személyiséggé nem fejlődnek a gyerekek. — Természetesen az eddig elmondottak csak megerősítik egy egészséges szemléletű és szervezettségű kortárscsoport szükségét ebben a korban, hiszen a kamaszok fantáziáját meghatározott sikerközpontúság jellemzi. — A kamasznak felerősödik az éntudata, az énérzése, s ennek hatására érzékenyebbé válik az önértékelése. Önmagát másokhoz mérve igyekszik mind jobban megismerni, lemérni, s erre legjobb terepnek a kortársi kapcsolatok kínálkoznak. így válik számára lényegessé, hogy hasonló legyen a kortársaihoz, hajviseletben, ruházatban, véleményeiben. Először félszegek a párkapcsolatokban, az elsős középiskolások még elkülönülve ülnek, de harmadikban már összevegyülnek, természetessé válik az egymás iránti nemi érdeklődés. Az együttjárásnak először próbálkozó jellege van, a csoportban értékmérő, ki kivel jár, a rangsoron előrelépést jelent, ha a lány a „menő" fiúval sétál kézenfogva. Ezekben az együttjárásos kapcsolatokban a serdülök megtanulnak élményt szerezni a másik nemmel; iskola ez, az egészséges önértékelés segítője. A kisebbségi érzés bizonyos fokon a kamaszkor szinte természetes velejárója, az ebből eredő feszültség hajtja a fiatalt az alkalmazkodásra. Ha azonban tartóssá válik, nehezítheti a pszichoszexuális fejlődést; a szorongásos képzetektől az őszinte beszéd, a szülő segítő keze szabadíthatja meg legkönnyebben a kamaszt. Nem véletlen, hogy a serdülőt a legnehezebb megszerezni a pszichoterápiás beszélgetésekre, ha az egyikre el is jön, a másikra már nem. Magába fordul, mégis a legéhesebb a szeretetre, s ez az ellentmondás szinte követeli, hogy érzelmileg, szociálisan biztos családi háttér álljon mögötte. — Ebben a korban a fantázia nagyon fontos személyiségfejlesztő, a serdülő, cseperedő személyiség mintegy gyakorolja a felnőttebb szerepeket, sok kudarcélménye van, s ez feszültséget okoz benne, amit fantáziálással levezethet. — Felmérést csináltunk néhány éve, azt vizsgáltuk, milyen a fiatalok rendszerében a női szerep ésa férfi szerep, melyik magatartás a nőies és a férfias. Kiábrándító volt az eredmény, szerintük a nő gyengéd, szépen öltözik, festi magát, háztartást vezet. A férfi az erős, a családfenntartó, a pénzkereső. Ez annál is szomorúbb, mivel ezek a megkövesedett eszményképek a gyakorlatban nem állják ki a próbát, a nő kénytelen kinn az életben bizonyítani, hogy igenis erős és racionális egyéniség, egyenlő párja a férfinak. Ilyenkor fordulhat elő aztán valamelyik szerep elhárítása, elfojtása, ami nem mindig tudatos, s különböző bajokban, pszichés zavarokban nyilvánul meg. Ezért fontos, hogy a serdülök megbarátkozzanak kialakuló nemiségük biológiai és lelki jelzéseivel, s elfogadják azokat. A kamaszkort a második születés idejének tartják. Érik, formálódik a személyiség, s hogy megtalálja az utat a világ felé, először önmagát kell megtalálnia. A kamasz világa külön világ, ezért zárja magára az ajtót, növeszt tüskéket, húzódik vissza magába. Nem kész forma, forr, buzog, most dől el, miféle ember válik belőle. — Köszönöd) a beszélgetést! Nagyvendégi Éva (nőio) Könözsi István felvétele
