Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-08 / 41. szám

négvszenH^HL Tímeának „Huszonkét éves vagyok. Egyedül nevelem kétéves kislányomat. A problémám tavaly kez­dődött. Férjem, akit még ma is őszintén szere­tek, egv nála jóval idősebb nő miatt elhagyott. Azt gondoltam, ha elválok. minden bajom meg­oldódik. Sajnos, nem ígv lett. Férjem nagyon hiányzik. De ami a legjobban bánt, hogy kislá­nyunkat egyáltalán nem látogatja. Nem kiván­csi rá, pedig valamikor nagyon szerette őt is. Néha úgy fáj a szivem. Sokat sírok, úgy érzem, nincs miért élnem. ” — írja olvasónk. Kedves fiatalasszony! A mély sebek nagyon nehezen gyógyulnak. de egyszer csak beheged­nek azok is. Türelmesnek kell tennie önmagá­val szemben. Eg)• év az ilyen lelki megrázkódtatás után nem sok idő. De higgye el. a gyógyulás jelei nemsokára már láthatóak lesznek. Maga még nagvon fiatal. És már az elmúlt egy év is bizonyíték arra, hogy tiul élni a férje nélkül, és a kislányát akár egyedül is képes nevelni. Hogy szeretni még nem tud!? Nem csoda! Még egyszer hangsúlyozom, ne legyen türelmet­len önmagával szemben. A magában még élő hiányérzetet egy másik, gyorsan létesített kap­csolat nem szünteti meg, annak csak önmaga és az idő lehel a gyógyítója. Az új társat azután keresse, miután magában már helyre állt az egyensúly, amikor már újra reálisan látja ön­magát és helyzetét, és tudja, kire és mire is van leginkább szüksége. Sérült lélekkel csak torz kapcsolatot alakíthat ki. De férje emlékét ne igyekezzen erőszakkal kitörölni magából. In­kább örüljön majd, hogy’ elmúlt iránta érzett haragja, és tud megbocsátó lenni, ha kéri önt, ha mégis visszatérne magukhoz. lu'snuLHut, * Elmúlt a vénasszonyok nyara. Minuszéleted lassan elteleget, Matyika. Már vitathatatlan a jelen­léted. Már nemcsak a tudat léte­zik, hogy vagy, hogy lebegő kis életed valóság. Szaporodnak a tár­gyak is, amelyek csak a te tárgyaid lesznek, s amelyek talán egyszer majd emlékezéssel töltenek el, és csodálkozással, jé, ilyen picike is voltam... Úgy, mint minket az a kis szürke pléhkád, amit nemrég fedeztünk fel a padláson. Apádat fürdették benne harminc évvel ezelőtt. Vagy ahogy a felnőtt cso­dálkozik a pici gödrös öklökön, a pöttöm körmü ujjakon, a sima tal­pú görbe lábacskákon, melyeket nem lehet kiegyenesíteni, s hitet­lenkedve kérdezi, pedig önmaga az élő válasz: lehet ezekből egy­szer igazi nagy kéz, láb? Neked is van már kádad. Óriási, fehér süteményforma. Mekkora piskótát lehetne benne sütni! Ami­kor vittük hazafelé, mosolyogtak az emberek. Otthon beleültem, s úgy tanakodtunk, hol legyen a helye. Most a fürdőszobában a hokedlin áll, mint egy modern műanyag szentély, s hogy ne maradjon üres, beleállitottam egy csomag pelen­kabetétet. Mindig nevethetnékem támad, ha megpillantom ezt a csendéletet. Amúgy a hangulatom — hogy meteorológiai szakkifejezéssel él­jek — változó. Apróságok kellenek a boldog­sághoz. Az, hogy megmoccansz. Esti séták apáddal és egy szál virácf, amiért a korlát mögé mászik. A három koppanás az ajtón, ami jelzi, hogy hazaérkezett. A torna a tanácsadóban, ahol én, a legna­gyobb potrohú és társaim szorgal­masan emelgetjük lábunkat a leve­gőbe, szülést imitálunk, és buzgón lélegzünk a mindig jókedvű nővér­ke vezényszavára. Mert bizony ön­fejű, makacs anyukád van, Matyi­ka. Hiába mondogatták egyes anyukák, mondd, minek jársz te tornára, meglátod, anélkül is meg­szülsz (s utána rögtön ecsetelni kezdték — vérfagyasztó sztoriba illő módon —, hogy ök majd bele­haltak, hogy öóó ..., soha töb­bet ...), én bizony tornászom to­vább. Ha másért nem, egyszerűen csak, mert jó. És amikor odahaza bemutatom a gyakorlatokat, meg hogyan kell lélegezni, ha jönnek a fájások, olyan jókat nevetünk! Általában a vidámság pukkaszt­­gat belülről, s akárcsak a boldog­sághoz, ehhez sem kell sok. Teg­nap egy autó jött szemben a busz­­szal, elöl hiányzott az üvege, a kormánynál egy kövér ember ült, és elsuhantunkban is észrevettem, hogy tele szájjal nevet. Ettől én is olyan jókedvű lettem, hogy a sá­lamba kellett fojtanom a nevetést, nehogy az útitársak megsajnálja­nak ... De vannak szomorú pillanatok is. Múltkor, egy ködös, esős regge­len, trolira várakoztam. Az út túlsó oldalán egy asszony bukkant fel bevásárlószatyrokkal, mögötte vagy tíz méterrel egy kócos kis­macska. Meg-megállt, hol az asz­­szonyt nézte, hol engem, mintha töprengene, hová menjen, kit kö­vessen, majd megindult félénken ügetve az asszony után, vigyázva, hogy sose érje utol teljesen. Azu­tán a saroknál megállt. Nem me­részkedett tovább, csak ült, ült tanácstalanul, reszketve a járdán, szinte sírt... Mint egy elhagyott, árva kisgyerek. Akkor újra te jutot­tál eszembe, Matyika. És az, hogy mennyire vágyik minden élőlény a szeretetre. S hánynak nem jut be­lőle egy szemernyi sem. MÉSZÁROSNÉ L ZSUZSANNA A fertőző betegségekről A fertőző betegségek megelőzésében, gyógyításában az utóbbi években jelentős haladást értünk el. Számottevően csökkent a nyilvántartott és kötelezően bejelentett fertőző betegségek száma, akárcsak e be­tegségek által okozott elhalálozások száma is. Ugyanakkor a fertőző betegségek jelen­tősége változatlanul igen nagy, a nagy halálozással járó, tömeges járványos be­tegségek (pl. a kolera, gyermekbénulás) előfordulásának lehetősége nem szűnt meg. Több fertőző betegség esetében (pl. tébécé, gyermekbénulás, tetanusz, sza­márköhögés, diftéria. kanyaró) a kedvező helyzet csak az állandó, következetesen végrehajtott védőoltásokkal tartható fenn. A fertőző betegségekkel kapcsolatban kü­lönleges előírások vannak érvényben. E rendelkezések pontosan előírják a betegek elkülönítését, szállításának módját, kötele­ző bejelentését, a fertőtlenítést stb. Ki tekinthető fertőzőnek? 1. Maga a beteg. 2. A betegségre gyanús egyén. 3. A kórokozó-üritő tünetmentes ember. A fertőző betegségek általában a fertő­zést követő lappangási idő után lépnek fel. A betegség lefolyásában bizonyos szaka­szok figyelhetők meg. A betegek egy részé­nél szövődmények is előfordulhatnak. Min­den fertőző betegség esetében van mód a megelőzés valamilyen fajtájára, a legmeg­felelőbb mód a védőoltás. Hazánkban je­lenleg a következő kötelező védőoltások érvényesek: j BCG-oltás: Az első védőoltás, amelyet az újszülött, rendszerint élete negyedik nap­ján, még az újszülöttosztályon kap. Ez tébécé elleni oltás, amelyet 6 hetes korig kötelező adni. Di-Te-Per: Három részből álló oltóanyag, amelynek a feladata, hogy a gyermek szer­vezetében ellenanyagokat termeljen a dif­­téria (torokgyík), a tetanusz és a szamárkö­högés kórokozói ellen. Először 3 hónapos korban, másodszor 6 hét múlva (4, 5 hónapos korban), harmadszor 1 éves kor­ban, negyedszer 3 éves korban kapják a gyermekek. Kanyaró elleni Védőoltás: Az első oltást 13 hónapos, a másodikat 19 hónapos korban kapják a gyermekek. Feladata ellen­anyagot termelni és megvédeni a kanya­rótól. Az oltóanyag gyakori mellékhatása 6—12 nappal az oltás után kisebb láz, kanyaróra jellemző kiütés a testen. Az ilyen kiütéses gyermek nem fertőz. Gyermekbénulás elleni védőoltás: Egy­ségesen az.egész országban ugyanazokon a napokon történik. Egyetlen oltóanyag, amelyet nem injekció formájában kapnak a gyermekek (kanalas oltás), kétszer az első életévben, kétszer a másodikban. 1980-tól megszűnt a feketehimlö elleni oltás (karcolás), mivel hosszú időn át világ­szerte nem volt újabb feketehimlős eset. Így a betegség véglegesen felszámoltnak tekinthető. Az iskolás korú gyermekek a következő védőoltásokat kapják: az első osztályban diftéria, tetanusz, szamárköhögés és tébé­cé ellenit, a harmadik osztályban diftéria és tetanusz ellenit, a hatodik osztályban — csak a lányok — rózsahimlö ellenit és a nyolcadik osztályban tetanusz és tébécé ellenit. Az utolsó oltás 18 éves korban tetanusz ellen történik. A fertőző betegségek kórokozói legna­gyobbrészt vírusok, amelyek nagyon válto­zatos kórképet képesek kialakítani. Mivel a vírus okozta betegségek specifikus gyógy­kezelése még nem ismeretes, legjobb gyógymód az ellenük való védekezés. A higiéniai alapszabályok lelkiismeretes be­tartása. az egészséges életmód, a rendsze­res testedzés, az ésszerű, vitamindús étke­zés hozzájárulnak a szervezet ellenállóké­pességének növeléséhez. Az orvos leg­gyakrabban tüneti kezelést alkalmaz, és a beteg, ill. a szülők feladata, hogy az utasí­tásokat pontosan betartsák. Nagyon fontos az elkülönítés. Az édesanyák kiütéses, vagy más fertőző betegségre gyanús gyerme­kükkel az elkülönítő helyiségekben vára­kozzanak. védve igy a többi gyermeket a fertőzéstől. A baktériumok okozta fertőzé­seknél célszerű antibiotikum alkalmazása. A leggyakrabban előforduló gyermekkori fertőző betegségek a következők: bárány­­himlő, rózsahimlő, skarlát, mumpsz, száj­fertőzés, fertőző hasmenés, fertőző máj­­gyulladás, övsömör, légúti fertőzések, mi­rigyláz, szamárköhögés, kanyaró. Nem gyakran, de előfordulhat még: tetanusz, diftéria. hastífusz is. Következő számaink­ban e betegségek tüneteiről, lefolyásáról és kezeléséről olvashatnak. Dr. MATUS KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents