Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-08 / 41. szám
négvszenH^HL Tímeának „Huszonkét éves vagyok. Egyedül nevelem kétéves kislányomat. A problémám tavaly kezdődött. Férjem, akit még ma is őszintén szeretek, egv nála jóval idősebb nő miatt elhagyott. Azt gondoltam, ha elválok. minden bajom megoldódik. Sajnos, nem ígv lett. Férjem nagyon hiányzik. De ami a legjobban bánt, hogy kislányunkat egyáltalán nem látogatja. Nem kiváncsi rá, pedig valamikor nagyon szerette őt is. Néha úgy fáj a szivem. Sokat sírok, úgy érzem, nincs miért élnem. ” — írja olvasónk. Kedves fiatalasszony! A mély sebek nagyon nehezen gyógyulnak. de egyszer csak behegednek azok is. Türelmesnek kell tennie önmagával szemben. Eg)• év az ilyen lelki megrázkódtatás után nem sok idő. De higgye el. a gyógyulás jelei nemsokára már láthatóak lesznek. Maga még nagvon fiatal. És már az elmúlt egy év is bizonyíték arra, hogy tiul élni a férje nélkül, és a kislányát akár egyedül is képes nevelni. Hogy szeretni még nem tud!? Nem csoda! Még egyszer hangsúlyozom, ne legyen türelmetlen önmagával szemben. A magában még élő hiányérzetet egy másik, gyorsan létesített kapcsolat nem szünteti meg, annak csak önmaga és az idő lehel a gyógyítója. Az új társat azután keresse, miután magában már helyre állt az egyensúly, amikor már újra reálisan látja önmagát és helyzetét, és tudja, kire és mire is van leginkább szüksége. Sérült lélekkel csak torz kapcsolatot alakíthat ki. De férje emlékét ne igyekezzen erőszakkal kitörölni magából. Inkább örüljön majd, hogy’ elmúlt iránta érzett haragja, és tud megbocsátó lenni, ha kéri önt, ha mégis visszatérne magukhoz. lu'snuLHut, * Elmúlt a vénasszonyok nyara. Minuszéleted lassan elteleget, Matyika. Már vitathatatlan a jelenléted. Már nemcsak a tudat létezik, hogy vagy, hogy lebegő kis életed valóság. Szaporodnak a tárgyak is, amelyek csak a te tárgyaid lesznek, s amelyek talán egyszer majd emlékezéssel töltenek el, és csodálkozással, jé, ilyen picike is voltam... Úgy, mint minket az a kis szürke pléhkád, amit nemrég fedeztünk fel a padláson. Apádat fürdették benne harminc évvel ezelőtt. Vagy ahogy a felnőtt csodálkozik a pici gödrös öklökön, a pöttöm körmü ujjakon, a sima talpú görbe lábacskákon, melyeket nem lehet kiegyenesíteni, s hitetlenkedve kérdezi, pedig önmaga az élő válasz: lehet ezekből egyszer igazi nagy kéz, láb? Neked is van már kádad. Óriási, fehér süteményforma. Mekkora piskótát lehetne benne sütni! Amikor vittük hazafelé, mosolyogtak az emberek. Otthon beleültem, s úgy tanakodtunk, hol legyen a helye. Most a fürdőszobában a hokedlin áll, mint egy modern műanyag szentély, s hogy ne maradjon üres, beleállitottam egy csomag pelenkabetétet. Mindig nevethetnékem támad, ha megpillantom ezt a csendéletet. Amúgy a hangulatom — hogy meteorológiai szakkifejezéssel éljek — változó. Apróságok kellenek a boldogsághoz. Az, hogy megmoccansz. Esti séták apáddal és egy szál virácf, amiért a korlát mögé mászik. A három koppanás az ajtón, ami jelzi, hogy hazaérkezett. A torna a tanácsadóban, ahol én, a legnagyobb potrohú és társaim szorgalmasan emelgetjük lábunkat a levegőbe, szülést imitálunk, és buzgón lélegzünk a mindig jókedvű nővérke vezényszavára. Mert bizony önfejű, makacs anyukád van, Matyika. Hiába mondogatták egyes anyukák, mondd, minek jársz te tornára, meglátod, anélkül is megszülsz (s utána rögtön ecsetelni kezdték — vérfagyasztó sztoriba illő módon —, hogy ök majd belehaltak, hogy öóó ..., soha többet ...), én bizony tornászom tovább. Ha másért nem, egyszerűen csak, mert jó. És amikor odahaza bemutatom a gyakorlatokat, meg hogyan kell lélegezni, ha jönnek a fájások, olyan jókat nevetünk! Általában a vidámság pukkasztgat belülről, s akárcsak a boldogsághoz, ehhez sem kell sok. Tegnap egy autó jött szemben a buszszal, elöl hiányzott az üvege, a kormánynál egy kövér ember ült, és elsuhantunkban is észrevettem, hogy tele szájjal nevet. Ettől én is olyan jókedvű lettem, hogy a sálamba kellett fojtanom a nevetést, nehogy az útitársak megsajnáljanak ... De vannak szomorú pillanatok is. Múltkor, egy ködös, esős reggelen, trolira várakoztam. Az út túlsó oldalán egy asszony bukkant fel bevásárlószatyrokkal, mögötte vagy tíz méterrel egy kócos kismacska. Meg-megállt, hol az aszszonyt nézte, hol engem, mintha töprengene, hová menjen, kit kövessen, majd megindult félénken ügetve az asszony után, vigyázva, hogy sose érje utol teljesen. Azután a saroknál megállt. Nem merészkedett tovább, csak ült, ült tanácstalanul, reszketve a járdán, szinte sírt... Mint egy elhagyott, árva kisgyerek. Akkor újra te jutottál eszembe, Matyika. És az, hogy mennyire vágyik minden élőlény a szeretetre. S hánynak nem jut belőle egy szemernyi sem. MÉSZÁROSNÉ L ZSUZSANNA A fertőző betegségekről A fertőző betegségek megelőzésében, gyógyításában az utóbbi években jelentős haladást értünk el. Számottevően csökkent a nyilvántartott és kötelezően bejelentett fertőző betegségek száma, akárcsak e betegségek által okozott elhalálozások száma is. Ugyanakkor a fertőző betegségek jelentősége változatlanul igen nagy, a nagy halálozással járó, tömeges járványos betegségek (pl. a kolera, gyermekbénulás) előfordulásának lehetősége nem szűnt meg. Több fertőző betegség esetében (pl. tébécé, gyermekbénulás, tetanusz, szamárköhögés, diftéria. kanyaró) a kedvező helyzet csak az állandó, következetesen végrehajtott védőoltásokkal tartható fenn. A fertőző betegségekkel kapcsolatban különleges előírások vannak érvényben. E rendelkezések pontosan előírják a betegek elkülönítését, szállításának módját, kötelező bejelentését, a fertőtlenítést stb. Ki tekinthető fertőzőnek? 1. Maga a beteg. 2. A betegségre gyanús egyén. 3. A kórokozó-üritő tünetmentes ember. A fertőző betegségek általában a fertőzést követő lappangási idő után lépnek fel. A betegség lefolyásában bizonyos szakaszok figyelhetők meg. A betegek egy részénél szövődmények is előfordulhatnak. Minden fertőző betegség esetében van mód a megelőzés valamilyen fajtájára, a legmegfelelőbb mód a védőoltás. Hazánkban jelenleg a következő kötelező védőoltások érvényesek: j BCG-oltás: Az első védőoltás, amelyet az újszülött, rendszerint élete negyedik napján, még az újszülöttosztályon kap. Ez tébécé elleni oltás, amelyet 6 hetes korig kötelező adni. Di-Te-Per: Három részből álló oltóanyag, amelynek a feladata, hogy a gyermek szervezetében ellenanyagokat termeljen a diftéria (torokgyík), a tetanusz és a szamárköhögés kórokozói ellen. Először 3 hónapos korban, másodszor 6 hét múlva (4, 5 hónapos korban), harmadszor 1 éves korban, negyedszer 3 éves korban kapják a gyermekek. Kanyaró elleni Védőoltás: Az első oltást 13 hónapos, a másodikat 19 hónapos korban kapják a gyermekek. Feladata ellenanyagot termelni és megvédeni a kanyarótól. Az oltóanyag gyakori mellékhatása 6—12 nappal az oltás után kisebb láz, kanyaróra jellemző kiütés a testen. Az ilyen kiütéses gyermek nem fertőz. Gyermekbénulás elleni védőoltás: Egységesen az.egész országban ugyanazokon a napokon történik. Egyetlen oltóanyag, amelyet nem injekció formájában kapnak a gyermekek (kanalas oltás), kétszer az első életévben, kétszer a másodikban. 1980-tól megszűnt a feketehimlö elleni oltás (karcolás), mivel hosszú időn át világszerte nem volt újabb feketehimlős eset. Így a betegség véglegesen felszámoltnak tekinthető. Az iskolás korú gyermekek a következő védőoltásokat kapják: az első osztályban diftéria, tetanusz, szamárköhögés és tébécé ellenit, a harmadik osztályban diftéria és tetanusz ellenit, a hatodik osztályban — csak a lányok — rózsahimlö ellenit és a nyolcadik osztályban tetanusz és tébécé ellenit. Az utolsó oltás 18 éves korban tetanusz ellen történik. A fertőző betegségek kórokozói legnagyobbrészt vírusok, amelyek nagyon változatos kórképet képesek kialakítani. Mivel a vírus okozta betegségek specifikus gyógykezelése még nem ismeretes, legjobb gyógymód az ellenük való védekezés. A higiéniai alapszabályok lelkiismeretes betartása. az egészséges életmód, a rendszeres testedzés, az ésszerű, vitamindús étkezés hozzájárulnak a szervezet ellenállóképességének növeléséhez. Az orvos leggyakrabban tüneti kezelést alkalmaz, és a beteg, ill. a szülők feladata, hogy az utasításokat pontosan betartsák. Nagyon fontos az elkülönítés. Az édesanyák kiütéses, vagy más fertőző betegségre gyanús gyermekükkel az elkülönítő helyiségekben várakozzanak. védve igy a többi gyermeket a fertőzéstől. A baktériumok okozta fertőzéseknél célszerű antibiotikum alkalmazása. A leggyakrabban előforduló gyermekkori fertőző betegségek a következők: bárányhimlő, rózsahimlő, skarlát, mumpsz, szájfertőzés, fertőző hasmenés, fertőző májgyulladás, övsömör, légúti fertőzések, mirigyláz, szamárköhögés, kanyaró. Nem gyakran, de előfordulhat még: tetanusz, diftéria. hastífusz is. Következő számainkban e betegségek tüneteiről, lefolyásáról és kezeléséről olvashatnak. Dr. MATUS KATALIN
