Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-08 / 41. szám

nem él vissza vele, nem bízza el magát, zongorázik, énekel, meghallja a hangot, amit a tanító néni nem hall meg.

— A csoportvezetőket hogyan választották? — kérdezem Manyika nénit.

— Azt mondtam a gyerekeknek, válasszanak ők, én nem választok. Mondtam nekik: úgy járjatok olvasókörbe, hogy aki egyszer eljött, annak állandóan el kell jönnie. Másodszor: jól gondoljátok meg, kit választotok, mert nem lesz minden héten új választás!

Hogy miből is áll egy olvasóköri összejövetel, azt Szarka Klaudia meséli el.

— Először mindig mesét olvasunk, hangosan. Mindenki elolvas egy oldalt, vagy mérjük az időt, hogy mindenkire egyformán jusson az olvasásból. Utána elmondjuk a tartalmát és megbeszéljük, hogy kit miért jutalmaztak meg, ki bűnhődött, ki miért érdemelte meg a sorsát. Aztán közösen eldöntjük, hogy mit csináljunk tovább, vagy hogy mit játsszunk.

— Egyszer vettem nekik gyurmát — mondja Manyika néni. — Hogy micsoda állatkertet csináltak belőle! Kiállítottuk egy asztalra a figurákat, kétszázhúszan nézték meg, pontosan tudom, mert a gyerekek mellé tették az ívet és a ceruzát, és énnekem mindenkit meg kellett kémem, hogy ha megtekintette a kis kiállítást, Írják alá. Máskor azt a feladatot adtam nekik, hogy rajzoljanak képet az évszakokhoz. Rajzolják le, mit képzelnek el például az őszhöz. Jó nagy rajzlapra rajzoltak, 67-en megnézték a rajzaikat, és tetszettek. Varrást is tanultak. Ügyesen ki tudják találni, hogy mit játsszanak, társasjátékot, zálogosdit — ilyenkor én szedem elő a zálogokat.

— Négyszer-ötször vetélkedőt is rendeztünk. Gabival összeállítottuk a kérdéseket, főleg történelemből és földrajzból. Aztán csoportokba osztjuk a gyerekeket,. és aki nyer, az jutalmat kap. A komolyabb vetélkedő után jön az ügyességi verseny, ki tud jobban féllábon vagy összekötött lábbal ugrálni. Szoktunk újságból labdát csinálni, és egy felfordított székbe kell vele bizonyos távolságról beletalálni. Vagy tálcára tett gyöngyöt kell egyensúlyban tartani.

— Márciusban, a könyv tiszteletére bejöttek mindannyian egy kis műsorral — Manyika néni hangján érződik, hogy kellemes az emlék. — Szóltam Gabikának is, mert épp kifutott, hogy jöjjön be, nézze meg ő is. Szavaltak, énekeltek, sok-sok virágot hoztak.

— Nyáron kint játszanak az udvaron — teszi hozzá Frigyes —, alig lehet hazazavarni őket.

— Nincs jó helye a könyvtárnak — vallják mindketten. — Eldugott helyen van, hátul az udvarban. Sötét is, mert csak három ablaka van. Ráadásul betettek még hat új könyvespolcot, így egészen zsúfolt lett. Oe lesz segítség! Hamarosan új könyvtárat kapunk a kultúrházban, lesz külön olvasóterme és terasza is.

— És szeretnénk tévét, diavetítőt is, a gyerekeknek pedig krónikát nyitni...

Azért gond is van. Kevés a pénz, nincs miből jutalomkönyveket venni. Csak kívánhatok : jó ügynek kijáró támogatást, lankadatlan lendületet!

ÉCSI ERZSÉBET Könözsi István felvételei

Agalántai (Galanta) járásban a deáki (Diakovce) könyvtár talán a legjobb — mondta Szabó Frigyes, a CSEMADOK járási bizottságának szakelőadója. — Bizonyítja ezt a kölcsönzések száma és a látogatottság. Hiszen rengeteg olvasója van, talán hatszáz is, más könyvtárnak pedig csak kétszáz-háromszáz! Ennek a könyvtárnak közösségformáló ereje van, és ez főleg a könyvtáros érdeme. Ő vásárolja a könyveket, saját belátása szerint, illetve hát a falu összetételének és igényeinek megfelelően. Sándor Mária pedig reálisan választ. Az olvasókörök szervezésében is ö volt a kezdeményező. Ö csalogatta be a gyerekeket a könyvtárba, és szervezte őket olvasókörökbe. Tulajdonképpen itt tanultak meg olvasni a gyerekek. Ez érdekes számukra, olvasnak, játszanak, kicserélik egymás közt a könyveiket. És persze a könyvtárban is rengeteg jó könyv van ...

— Mennyire függ a könyvtár közösségformáló ereje a könyvtár felszereltségétől?

— Természetesen nagyban, de nemcsak ettől függ. Itt az emberekről van szó szerintem. Ha van ember, vagy vannak többen, akik azt akarják, hogy ez a könyvtár jó legyen, akkor jó is, és az emberek jönnek ... Meg azért ide szeretet is kell...

A deáki népkönyvtárban pedig van ember, aki azt akarja, hogy a könyvtár jó legyen. Akik ennek érdekében eddig a legtöbbet tették: Sándor Mária (Manyika néni), a könyvtárosnő; Szabó Frigyes, aki néhány hónapja már a CSEMADOK Galántai JB-án dolgozik (és Így kevesebb ideje jut a könyvtárra); a fiatalabbak közül Száz Gabi, a népművelő. Sándor Mária azalatt a 7—8 év alatt, amióta átvette a könyvtárat, derűs hangulatával, kedves gondoskodásával igazi második otthont teremtett a gyerekeknek. „Manyika néni" amellett, hogy irányítja munkájukat, együtt játszik, mesél, tanácskozik velük. A gyerekek a jó szóért, szeretetért fizetségül kis mezeivirág-csokrokkal térnek be a könyvtárba. Manyika néninek valóban nem kis fáradságába került közösséget alakítania ki a könyvtárban. Ő így meséli el:

— Amikor én idejöttem, a könyvtárat 72 taggal vettem át. Hogy én mennyire megrémültem! Hát mit fogok én kezdeni ennyi taggal ?! És elkezdtem hívni az embereket. Jártam a házakat, többször is hirdettem a

hangszóróban. Elhozattam Galántáról a kiállításokat, gondoltam, majdcsak jönnek. És rá egy évre 510 olvasóm volt, később 540, majd 580. Rendszerint szeptember végére teljesítem az évi tervet, és az emberek már októberben kérdezik, befizethetnek-e a jövő évre ...

— Hogy szerveződtek meg az olvasókörök?

— Indítottunk egy „Ki olvas többet?" versenyt. Tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy elmentem az iskolaigazgatóhoz, beszéltem az osztályfőnökökkel, hogy hozzák el a gyerekeket, illetve hát jöttek a gyerekek maguktól is. Egy osztály alkotott egy olvasókört. Egyénileg és az olvasókörök között is folyt a verseny. A gyerekek választottak maguk közül egy csoportvezetőt, ő irányítja a munkát. Nem mind egyformák, a 8. osztály például nagyon trehány, de olyan, mint a 6. osztály, tanulói másodikos koruktól járrfak ide, soha nem volt és nem is lesz. Minden héten pontosan jönnek. Egyszer elmaradtak egy összejövetellel. Mindaddig nagy gondban voltak, amíg be nem hozták a hátrányukat a másik osztállyal szemben.

— Az idősebbek is a kicsik, a mostani

hatodikosok mintájára szervezték meg az olvasókört. Meglátták egyszer, hogy őnáluk hogyan megy, mert a kicsinyek mindig kitalálnak valami érdekes dolgot, és jókat tudnak nevetni közben. Persze, azért fegyelem is van. Megpróbálták hasonlóan, de náluk a lendület csak két-három hónapig tartott, és igy is több volt a diszkózene, mint az olvasás, na de ez nem baj, együtt voltak, és ez a fontos — mondja Szabó Frigyes.

— Klaudia az én jobb kezem — folytatja Manyika néni —, ö a hatodikosok csoportvezetője. Tőle ragadt a gyerekekre a könyvszeretet. Az ő csoportjával egy évben ha kétszer kell foglalkoznom. Nagyon őszinte gyerek, igazságos. Amíg azt jól meg nem gondolja, addig nem válaszol a kérdésre. A múltkor szavaltak, egyszercsak azt mondja a másik gyereknek: vigyázz, hát ne igy, ha ezt valaki meghallja, örök életére pocsék vers marad a fülében. És akkor elkezdte ő szavalni, és az a néhány sor olyan széppé vált. Szabó Frigyes tanítványa a szavalásban, és többször nyert már a Duna Menti Tavasz szavalóversenyén is.

— Nagyon jó szervező — teszi hozzá Frigyes —, tekintélye van a többiek előtt. De