Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-01 / 40. szám

elnökasszonynál) Szívós nép azonban a békéi, tíz évig pedzette az egész napos óvoda szükséges­ségét, míg végül győzött. Húsz éve na­ponta elmegy a falu közepén álló istálló előtt, immár húsz éve rontja a falu közér­zetét az innen teijengő bűzfelhő, húsz éve tart a harc a gombai (Hubice) állami gazdasággal. Most talán győznek, idén már csak két istállónyi tehén van, az ígéret szerint az év végén egy sem lesz. — Virágzó falut megelégedett embe­reket szeretnék látni — mondja az elnök­nő. önmagáról, gondjairól keveset be­szél. Arról, hogy két kisfiú, épülő házuk gondjai mellett hogy bírta mindezt. A magyar tanítási nyelvű gimnázium elvég­zése után tanítónő szeretett volna lenni, úgy érezte, csak a csillogó-figyelő gyer­mekszemekben teljesedhet ki az élete. Álma nem sikerült. — Az élet erősebb volt — mondja. Bratislavába került hiva­talba. a tanulásról azonban nem mondott le, esti tagozaton elvégezte az építészeti középiskolát. Sokszor csak estefelé keve­redett haza, a buszról egyenesen a műve­lődési házba rohant. SZISZ-elnök volt, szomjúhozta az emberi közösséget. — Most is vezetőségi tag vagyok a faluban működő tömegszervezetekben, a közéleti munkáról képtelen vagyok le­mondani. Férjem szerencsére nyugodt ember, nem gurul dühbe, ha meg kell fogni a porszívót, vagy tálalni kell a vacsorát, a kerti munka is az övé. Gyor­san elfut a nap, nem ritkák az esti gyűlések, s ezt bizony a házimunka sínyli meg. Amióta összeházasodtunk, szégyen nem szégyen, még nem voltunk üdülni. Jövőre már beütemeztünk egy tátrai ki­rándulást, remélem sikerül — neveti el magát. A két fiú születése után fél-fél évig maradt otthon, de egy hónap elteltével már háromnaponként bejárt a nemzeti bizottságra, részt vett a tanácsüléseken, a problémák megvitatásában. Kitartóan csöng a telefon, a helyi üzlet vezetője jelzi, nem érkezett meg az áru az ekecsi (Okoé) nagyraktárból, csak hét elején kerül sorra ez a körzet. — Minden az én kezemen megy keresztül, nincsenek szigorúan értelmezett hatáskörök — ma­gyarázza. — Mindennel foglalkozunk, ami a falu életét érinti. Az üzletbe nem érkezik meg a megrendelt áru, hiányos a választék, állott húst hoz a mozgóhentes, ez mind ránk tartozik. Nő vagyok, tehát fokozottabban figye­lek az asszonyokra, lányokra, lehetősége­ikre. Kevés a munkaalkalom, a nők zöm­mel a légi (Lehnice) szövetkezet szőlőjé­ben, vagy a somoijai Kozatexnél dolgoz­nak. Aki másra vágyik, az elmegy. A gyerekek a negyediket még itt járják, majd a nyolc kilométerre fekvő Somorjá­­ra hordja őket az autóbusz. A férfiak vagy a légi szövetkezetben dolgoznak, vagy naponta ingáznak a fővárosba. — Nálunk az egyik szomszéd sem húz hosszabb fóliát, épít díszesebb kerítést. mint a másik. A vadászás az anyagiakra együtt jár a magába fordulással, a látóha­tár beszűkülésével. Itt még nyitottak az emberek, de sokszor már kétszer kell szólnunk, hogy társadalmi munka lesz, vagy gyomláljuk ki azt a virágágyást. Régebben azért lelkesebbek voltak, moz­gékonyabbak. éhesebbek a közösségre. Fiatalodhatna a falu, szívesen le is telepednének a friss családosok, csak nem tudtak építési engedélyt kiadni, nincs földterület. Úgy tűnik, ez az áldat­lan állapot megváltozik, az idén már három engedélyt adtak, és egy új utca megnyitását tervezik. — A kultúra közösségszervező és -for­máló erő. Művelődési házunk dohos, öreg. jövőre tervezzük az új felépítését — Z akcióban. Fogadkoznak az emberek, hogy szívesen dolgoznának, csak mozdul­jon már végre valami. Télen még csak össze-összegyűlünk, de nyáron senkinek sincs kedve beülni a nedves falak közé — panaszolja. Úgy érzi, az ő jövője is ettől függ. ez lesz a vízválasztó a munkájában. Ha sikerül megszervezni, bizonyítja majd, hogy méltó a bizalomra. — Nehéz az aprófalvak élete, csökkenteni kellene az indokolatlan különbségeket az egyes községek körülményeiben — mondja. Ajkán rejtőzködő mosoly vibrál. — A legnehezebb erélyesnek lenni; csak a ha­tározott ember kap tiszteletet, őt követik az emberek. Eleinte láttam a szemekben a kétkedést, most már úgy érzem, elfo­gadtak és befogadtak. Sok a kötelesség, sok elvárásnak kell megfelelnem, ez egy­részt ösztönöz, másrészt gondolkodásra késztet — fejezi be a beszélgetést. Fojtogató a hőség, délután öt óra, kissé rekedtesen szól a villanyoszlopra szerelt hangszóró. Aratási híradó, az elnökasz­­szony állítja össze naponta az aratási idény alatt. — Nem a funkció határozza meg az embert, az ember tölti ki a funkciót — búcsúzik. S ezt sosem téveszü szem elől. NAGYVENDÉGI ÉVA 1. Délidöben 2. Családi ház épül. A kert légében istálló i. Halastó, strand, és ott a vége: szemétdomb 4. Szerda Mária 5. Megérkezett a fagyial­tos 6. A szünidő utolsó békés napjai — a járdán Nagy László f elvételei ■ KÉREM ■ A PANASZKÖNYVET Papírral vagy anélkül? Élelmiszerüzlet. A kenyerespulton kenyér, szendvics, kifli. Egy idős asz­­szony tanácstalanul álldogál, nem ta­lálja a kedvére valót Ekkor megjelenik egy elárusítónő. Friss kiflit hoz. A láda aljáról, amit mindkét kezével alátá­maszt miközben szórja ki a kiflit sár­darabkák és szalmaszálak potyog­nak . . . Mintha egyenesen az istállóból érkezett volna a küldeményt Egyszeresek megszólal az idős vevő: — Kérem, barna kenyér nincsen 7 — Dehogynem — válaszolja az el­árusítónő. s két sáros kezével leemel a polcról egy csomagolatlan rozskenye­ret. Az idős asszonynak azonban, úgy látszik elment az étvágya, mert meg­köszöni. s menne is tovább, ám az elárusítónő felháborodott kérdést ta­szít az útjába. — Hát nem kell 7! — Nem .... köszönöm... én frisset szeretnék ez meg szombati ... — mo­tyogja a vevő. — ... mi771 Hogy ez nem friss 7 Hát ez magának kemény kenyér7l — har­sogja az elárusítónő méltatlankodva, és istállópiszkos kezével jól megmar­kolja a „mindennapit", és majd az ujja törik bele. úgy nyomkálja. tapogatja széltében-hosszában. .. Papír nélkül. Hát igen. Neki (talán) van egészség­­ügyi igazolványa. Szabályos okmány arról, hogy nincsenek bélférgei. S azt gondolja: egy piszkos kéznyom a ke­nyéren már se nem oszt se nem szo­roz. .. Főleg, ha más eszi meg... LampI Zsuzsanna Jótanácsok asszonytársaimnak Van már a férjük ruhatárában mo­dern szabású, állógalléros, sötétkék paszpóllal díszített potom 200.— (azaz kétszáz) Kés-ért forgalomba ho­zott ,. Desing Guhl de Münich " márkájú nyári pizsama 7 Niiincs 777 Akkor mele­gen ajánlom, fáradságot nem kímélve szerezzék be gyorsanll! Változatosab­bá teszi életüketI Sőt éjszakáikat! Naponta változó színben pompázó ágyban pihenhetnek (potom kétszáz­ért)! Ez állítólag nyugtatja az idege­ket ... Ha viselője az első este ebben a pizsamában alszik, s még nem tapasz­tal nagy változást ne csüggedjen. A másodszori feh/evés után az ágynemű már leheletfinom rózsaszín pírt vesz fel. a harmadik után már jellegzetes, határozott lesz a színárnyalat s két hét alatt gyönyörű bordóvá válik minden, ami érintkezik a pizsamával Két hét után így is. úgy is mosás következik... Aztán kezdődik minden elölről. Spórolósabb asszonytársaimnak ajánlom: ruhafesték helyett használják a ..Desing Guhl de Münich " pizsamát! Mossák ki együtt az átfestendő cuc­­cokkal. Szép. divatos, teli szint kapnak! Higgyék el nekem, én mindezt kipró­báltam — és bevált! És még csak a guta sem ütött meg . .. Eddig! Vámos Gézánó (nő 13)

Next

/
Thumbnails
Contents