Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
EBÉD A TEMPLOMBAN Adelaidében, Dél-Ausztrália fővárosában figyeltem fel az egyik templomra, amelynek tornyát félig lebontották. Milyen vallási szertartásokat végezhetnek itt? — törtem a fejemet, majd benyitottam az ajtón. — Ebédelni kíván, vagy a kávéházba kísérhetem? — szólított meg azonnal egy sötét ruhás úr, étlappal a kezében. — Ebédelni ?... Hát, inkább, talán, egy pohár pilseni sört innék — dadogtam zavaromban. — Ha kívánja, a pilseni előtt szívesen megmutatom az egész épületet — ajánlotta a vendéglátóm, aki hanglejtésemből nyilván megismerte az idegent. S míg körbevezetett, a magyarázatot is megkaptam. — Egy katolikus templomot vett meg a társaságunk, amelyet a hívők nem tudtak fenntartani. Kétmillió dollár befektetésével hoztuk rendbe és építettük át úgy, hogy most a földszinten étterem és kávéház várja a vendégeket, a magas tér kettéválasztásával kialakított emeleten bárt és számos kisebb szalont, a volt papiakban sörözőt, a sekrestyében presszót rendeztünk be. — A hívőket nem bántja ez? — Dehogy, kérem! Esténként napokra előre foglalt minden hely. Konyhánk ízes falatairól, ételkülönlegességeiről ismert. Befektetéseink máris megtérültek. A gótikus ívű, misztikus fényt árasztó ablakok alatt remek ebédeket tálalnak. A „papiakban" valódi pilsenit csapolnak. Ám mégis elment a kedvem a St. Pauls étteremben ebédelni, amikor az étlapon feltüntetett árakra tévedt a szemem. SYDNEY — AUSZTRÁLIA LEGNAGYOBB VÁROSA Lord Sydney, Anglia belügyminisztere, maga sem gondolta, amikor az észak-amerikai gyarmatok elvesztése után Ausztráliába irányította a bűnözőket és a politikai foglyokat, hogy az új deponálási hely örökíti majd meg a nevét. A fegyenceket szállító Első Flotta — Artur Phillip kapitány parancsnoksága alatt — 1788. január 18-án érte el Ausztrália délkeleti partjait. A kapitány, miután megvizsgálta a partvidéket, egy kis patak torkolatánál kötött ki, s itt jelölte ki az első fegyenctelep építésének helyét. Szerencsés választás volt, a hely minden szempontból megfelelt. Eleinte csak a partvidéki sziklákat nevezték Sydney Covenak s a települést Albionnak. Ám amikor 1851-ben kitört az aranyláz, s a város rohamos fejlődésnek indult — a volt fegyenctelep neve feledésbe merült, s maradt a Sydney. A fiatal nagyváros fordulatos múltjáról regényt lehetne írni, hiszen sorsának alakulása szinte az egész kontinens fejlődésének a tükörképe lehetne. Lakói nem egy hajmeresztő „sztorit" emlegetnek, s a féltve, nagy szeretettel megőrzött házacskák, amelyek a korszerű világváros felhőkarcolói közt hökkentik meg a turistát, a nemzeti múlt beszédes tanúi. Ma 3,3 millió ember — az ország s a földrész lakóinak több mint egyötöde él itt. Hatalmas, szép, modern a város, a világ egyik legszebb fekvésű városa. Számtalan szelíd tengeröböl öleli körül, remek kikötői s gyönyörű strandjai vannak. A 240 kilométernyi tengerpartot sokhelyütt nemzeti parkká nyilvánították, s védett, csaknem szűz területén változatlanul megmaradt az eredeti állat- és növényvilág. Az amerikai befolyásra épült felhőkarcolókkal zsúfolt, aránylag kicsi városközpontot kertvárosok övezik. Sydney területe így csaknem négyezer négyzetkilométer. A kitűnően szervezett (földalatti, hajó, busz) közlekedés azonban lehetővé teszi a központ gyors megközelítését. Sok mindenről híres ma Sydney: hajóépítő, gépgyártó, vegyi, villamossági, könnyű- és élelmiszeripari üzemeivel a földrész legnagyobb iparvárosa. Kikötőiben évente vagy félezer hajó fordul meg, repülőtere ugyancsak a legkorszerűbb. S innen indul a 4 320 kilométer hosszú vasútvonal, amely keletről nyugatra átszeli az egész kontinenst. G. VINCZE ILONA — _ _ -msnmmmi m o t h m
